Mottó: "Valami van a levegőben; mintha a világ duzzogva kelletné magát. Elég odavetni egy jó szót, és nyakadba borul."

Márai Sándor

A közelben, a Cserehát egykori "fővárosában", Kassán született Márai Sándor mottóként idézett szavai mai is tökéletesen igazak erre a nehéz sorsú vidékre. Ha egyetlen mondatban összefoglalva kellene jó tanácsot adnom az Országos Kéktúra csereháti szakaszának bejárásához akkor magam is hasonló gondolatokat fogalmaznék meg:

Bódvaszilastól Encsig, közel hatvan kilométer. Nem kirakatvidék, itt nincs "berendezve" a táj, errefelé még ma is picit csudabogár a bakancsos turista. Pedig látnivaló, szépség akadna itt is bőven, de sajnos a Cserehát kapcsán egészen más dolgok jutnak eszébe az embereknek. Csokit kéregető gyerekek, szabadon kószáló kutyák, járhatatlan utak, gyakori eltévedések, ilyen és ehhez hasonló tapasztalatokról gyakran olvasni az Országos Kéktúra csereháti szakasza kapcsán különböző fórumokon.

1 / 22

Fotó: Konfár Tibor

Ezek jó része nem, vagy nem egészen úgy igaz ahogyan elmondják. Mindig kettőn áll a vásár! Mikor én magam ilyen híreszteléseket hallok akkor legtöbbször az jut eszembe hogy ezek a kis történetek annak a hozzáállásáról is árulkodnak bizonyos szempontból aki elmeséli őket. Ugyanis véleményem szerint megfelelően nyitott kommunikációval, a gyerekek felé egy kis megértéssel, kutyák felé kevesebb félelemmel közelítve, továbbá némi felkészüléssel az útvonalból ezek a problémák elkerülhetőek lennének. Nem mondom hogy mindig és mindenkor, de az esetek többségében biztosan.

Nem a mi dolgunk megnevelni őket, ezt tartsuk szem előtt, jó eséllyel soha többé nem látjuk sem a gyerekeket, sem a kutyákat, akkor pedig miért ne hagyhatnánk pozitív képet a túrázókról magunk után, ha másért nem akkor az utánunk jövők érdekében.

Tornabarakony

6 / 22

Fotó: Konfár Tibor

Ez nem a Pilis, vagy a Budai-hegység, de még csak nem is a Börzsöny, ide már csak az jöjjön el akibe szorult mindehhez elegendő empátia, és tényleg komolyan gondolja a nagy kék út végigjárását. A Csereháton életre szóló élményeket fog szerezni az akiben van némi alázat, megfelelő elszántság, aki hajlandó megismerni ezeket a mostoha sorsú tájakat is amelyek nem éppen a Balaton-felvidéket idézik, de ugyanúgy szervesen hozzátartoznak az ország összképéhez, a magyar rögvalósághoz. Mert kétségtelenül ez a legtanulságosabb, és egyben a legjellemformálóbb hatású szakasza az Országos Kéknek.

Négyszer jártam már végig a Cserehátat, egyszer gyerekkel, a többi alkalommal teljesen egyedül. Szűk másfél évtizeddel ezelőtt, mikor először jártam itt mindenkinek azt mondtam hogy ez az a tájegység, és ez az a túraszakasz amelyen oda-vissza végiggyalogoltatnám az összes képviselőt és politikust, lássák a saját szemükkel, testközelből, - ne luxusautóból - hogy mivé lett ez a megélhetésétől megfosztott vidék.

Rakacaszend, háttérben a fatornyos kis műemlék templom

10 / 22

Fotó: Konfár Tibor

Ezt ma is tartom. És azt is hogy bár az utolsó utáni órában vagyunk, néhány kilométernyi autópálya árából még mindig fel lehetne támasztani gazdaságilag a Cserehátat, ahol évszázadokon át, egészen a közelmúltig a gyümölcstermesztésből, a legeltető állattenyésztésből, a gombák és a gyógynövények gyűjtögetéséből szépen eléldegélt pár tucatnyi falu, több ezernyi magyar, ruszin, szlovák és roma népességgel. Sosem mérték itt bő kézzel a javakat, de megéltek szépen, ma sem szeretnének mást.

Éppen ezért nagyon fontos hogy partnerként kezeljük őket, előre köszönjünk, és lehetőség szerint szóljunk hozzájuk pár jó szót. Ez nem kerül semmibe, ugyanakkor oldja a feszültséget két merőben különböző világ képviselői közt, és azonnal lehetőséget biztosít a párbeszédre. Mert lássuk be, ha megjelenünk az ő kopottas, elnyűtt kis falujukban, érdeklődve nézegetjük őket, sok esetben csili-vili túraruhában, amelyről süt hogy lényegesen jobb módúak vagyunk ez bizony alapból kiválthat egyfajta tudatalatti ellenérzést irányunkban a helyiekben.

a völgyben Nyésta kicsiny temploma

8 / 22

Fotó: Konfár Tibor

Ezért nagyon fontos ezen a tájon ez a fajta tiszteletet megadó, előzékeny kommunikáció. Lehet ezt kerülgetni jobbról, balról, lehet rajta vitatkozni, lehet kétségbe vonni, de akkor is így van. És ha kommunikálunk akkor garantáltan pozitív tapasztalataink lesznek, kellemesen csalódunk, mert az itt élők segíteni fognak, és végül rájövünk hogy sutba is dobhatjuk az addig dédelgetett, különböző híreszteléseken alapuló előítéleteinket.

A lebányászott tetejű Esztramos lenyűgöző látványa, a Martonyi kolostorrom ősi falai, az elmúlt évtizedben üdülőfaluvá vált Tornabarakony görög katolikus temploma, a rakacaszendi Árpád-kori templom freskói, Irota bájos kis utcái, a Felsővadászi Rákóczi-kastély kincsei, Nyésta archaikus faluképe, vagy akár a Fancsal feletti dombokon a távolból integető Zempléni hegyek fenséges látványa gyönyörű keretet és egy jó adag motivációt adhatnak nekünk ahhoz hogy megismerjük és megszeressük ezt az elfeledett, térdre rogyott vidéket, és a megmaradásukért szinte kilátástalanul küzdő ám mégis élni akaró csereháti embereket.

3 / 22

Fotó: Konfár Tibor

Bodnár József: Cserehát (részlet)

Itt nyomtalanul voult el a történelem
Itt nem voltak nagy csaták,
Nagy ütközetek,
Itt nem születtek hősök,
Sem hadvezérek,
Csak egyszerű emberek,
Csupa névtelen sereg,
Kik nekem oly kedvesek:
csereháti emberek.