Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2022. április 26.

Akit a mozdony füstje megcsapott, húzzon néha bakancsot

Vajon ki gondolta volna, hogy régen még gőzmozdony is csühögött a Bükk-fennsíkon, a ma már szigorúan védett őserdő közelében? Vagy, hogy a Magas-Bakony legszebb hegyei közt vadregényes sziklaszorosokban apró dízelmozdonyok pöfékeltek az erdők mélyén? És azt, hogy Nógrád megye legnagyobb vonatrablása éppen a Medves-fennsíkra tartó kőszállító kisvasút alagútjánál történt?

Közel hatezer kilométernyi sínpálya, amelyből alig több mint háromszáz maradt meg. Hihetetlen számok ezek, mégis, a végletekig leegyszerűsítve ennyi maradt az egykori hazai kisvasúthálózatból. Olyan megdöbbentő, hogy el sem hinné az ember, egészen addig amíg bakancsos turistaként a természetet járva lépten-nyomon fel nem fedezi a hegyoldalakban kanyargó, völgyeket átszelő töltéseket, sűrű erdők mélyén búsan omladozó hídpilléreket, a puha avarban meglapuló rozsdás csavarokat, korhadozó talpfákat, régi hidakat, alagutakat, melyek mind-mind egy alig pár évtizede letűnt korból hozzák el üzenetüket, abból az időből, mikor még legszebb erdeink csendjét vidám vonatfütty és a kisvasutak zakatolása verte fel.

Meglepetés a Bükk-fennsíkon, avagy kisvasúti vágányok az őserdőnél

Bevallom laikus túrázóként fogalmam sem volt arról, hogy egykoron a Bükk hegyeit keresztül-kasul szelték a kisvasúti vonalak. Kirándulóként a szilvásváradi erdei vasúton boldogan zötykölődve meg sem fordult a fejemben hogy ez a kisvonat régen az Olasz-kapun át a Bükk-fennsík szívében meghúzódó őserdőig is felment, sőt egy másik ága a Bánkút melletti „Csalános” nevű területet elérve 875 méteres magasságig nyújtózott.

Egészen addig, amíg a kéktúra ezen szakaszát járva fel nem tűnt a Cserepes-kői-barlang és az őserdő közti ösvényen egy töltés már benőtt, de még mindig szépen kirajzolódó vonala. Aztán egy másik, majd egy hatalmas kanyar, újabb kiágazó töltésekkel. Mi ez az egész, mi volt itt, fent közel 900 méteren, a Bükk-hegység szívében?

Utánaolvasva megtudtam, hogy a 20. század elején előbb egy lóvontatású vasutat hoztak létre itt a faanyag szállítására, majd később a pályát teljesen kiépítve gőzmozdonyok is járták a fennsíkot, létrehozva a közvetlen összeköttetést a Szalajka-völgyi vonallal. Az őserdő közelében több, úgynevezett „bajuszvágány” kiépítésével könnyítették meg a faanyag rakodását, ezeknek a nyomait fedezhetjük fel kéktúrázás közben. A síneket évtizedeken át koptató gördülő állomány néhány érdekes kis kocsija a Szilvásváradi Állami Erdei Vasút alsó végállomásánál tekinthető meg. A másik fennsíki szárnyvonal Bánkút melletti végállomásánál ma már csupán egy gazos rét, benőtt töltések, és a kéktúrás táblák feliratai utalnak az egykori vonal létezésére.

Kisvasút a Medvesen, avagy a nagy vonatrablás Palócföldön

Gyermekkorom óta rajongok a Karancs-Medves-vidékért, éppen ezért soha nem értettem és máig sem tudom megérteni azt a tényt, hogy a pár évtizeddel ezelőtti Salgótarjánban nem akadt egyetlen józan gondolkodású döntéshozó ember sem, aki megakadályozta volna a Somoskőújfalutól az Eresztvény feletti kőbányákig vezető, mesebeli tájakon áthaladó kőszállító kisvasút sínjeinek felszedését? Az ország egyik legszebb kisvonatja lehetne ma is ez a vonal, amely gyönyörű erdőkben vezetett fel a vadregényes szépségű Medves-fennsíkra. Abba már belegondolni sem merek, hogy milyen óriási veszteség ez annak a városnak, amely a bányák bezárása utáni nehéz helyzetéből kitörési pontként tekint a turizmusra.

Mind közúton, mind vasúton nagyszerűen megközelíthető helyről, Somoskőújfalu vasútállomásától indult egykoron a kisvonat, majd gyönyörű nyomvonalon ért fel a medvesi kőbányák alá, az eresztvényi rakodóhoz. A pálya vonalvezetése a bakancsos turizmus számára is ideális, ezt mutatja az a tény is, hogy három sáv jelzés, és a sárga kerékpáros jelzés is az egykori töltésen indul a Medves bazaltplatója felé. Érdekesség, hogy nagyobb esőzések után még manapság is találhatunk régi-régi síncsavarokat a már közel fél évszázada bezárt vonalon, pár esztendeje túra közben mi is leltünk párat.

A pálya leglátványosabb része kétségtelenül a Somoskőújfalu és Eresztvény közt félúton található, 146 méter hosszú alagút, amely ma is kiválóan járható. Nevezetessége, hogy ennél az alagútnál történt Nógrád megye egyik leghíresebb bűnténye, egy kalandos vonatrablás, melynek során a bányászok kisvasúton szállított fizetését rabolták el úgy, hogy az alagúton éppen kiérkező mozdony elé egy fát döntöttek, majd a leálló szerelvényből ellopták az 1947-ben még igen nagy pénznek számító 105 ezer forintot. Mi tagadás, ügyesek voltak, hosszas nyomozás után, csak évekkel később kerültek meg a tettesek.

Közel 450 méteres magasságban, Eresztvényben kisebbfajta pályaudvar volt, több vágánnyal, rakodóval, kőzúzóval, gépjavítóval. Az egykori csomópont jelenleg turistaparadicsom, egy csodaszép játszótér és a Novohrad-Nógrád Geopark fogadóépülete található itt, büfével, ajándékbolttal és kisebb kiállításokkal. Továbbindulva, Somoskő határában előbb kétfelé, majd nem sokkal később háromfelé ágazott a kisvasút nyomvonala. A kisebb kőfejtők mellett felkereste az eresztvényi Nagy-bányát, a Tavas-bányát és a szlovák határ túloldalán rekedt leghíresebb bazaltbányát, a Macskalyukit is, melynek kiváló minőségű bazaltkockái, a híres „macskakövek” Európa számos nagyvárosába eljutottak. A felhagyott kőbányák látnivalói ma is nagyszerű élményeket nyújtanak az őket felkereső turistáknak, gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt.

Érdekes, ám picit érthetetlen módon a kőszállító kisvonatnak eddig csupán a szlovák oldalon állítottak emlékművet. A Macskalyuki-bányába a magyar bányászok egészen a '40-es évekig átjárhattak követ fejteni, a kifejtett nyersanyag forgalmát a határon egy vámház ellenőrizte. A szlovák oldalon található vámház romjainál egy kisvasúti csille és egy tájékoztató tábla őrzi ennek a vadregényes tájakon átvezető, csodaszép kisvasúti vonalnak az emlékét.

Franciavágástól Városlődig a Magas-Bakony peremén

Az Országos Kéktúra és a Közép-Dunántúli Piros jelzés bejárásakor valósággal beleszerettem a Franciavágás-Városlőd kisvasút egykori pályájába, amely a vadregényes Tevelvár érintésével, majd a Pápavár alatt elhaladva, mintegy 36 kilométer hosszan szelte át a Bakony legszebb erdeit. A teljes hossz a Kőris-hegyi szárnyvonallal együtt elérte a 41 kilométert. Több mint negyven esztendeje annak, hogy az utolsó sínszálakat is felszedték ezen a gyönyörű vonalon, mégis magával ragadott a pálya vonalvezetése, nagyszerű kivitelezése, melynek során sziklákat vágtak át, hidakat építettek, több méter magas töltéseket hoztak létre. Szemlátomást mindig csak annyit bontottak, amennyit feltétlenül szükséges, a lehető legkisebb beavatkozásra törekedtek a terepviszonyokat illetően, mégis oly nagyszerűen építették meg a kisvasutat, hogy ma is kiválóan járható a legnagyobb része.

Ha valakinek kedve támadna bejárni a pálya egykori nyomvonalát, könnyedén megteheti. Érdemes az Odvaskő Hotel melletti parkolóból indulni, a piros jelzésen, melyen egy fél óra gyaloglás után hamarosan egy lenyűgöző méretű kisvasúti híd pilléreinek meglepően ép maradványai köszönnek ránk. Innen a Magas-Bakony peremén futó legszebb szakasz következik, melynek minden métere külön élmény a régi kisvasutakra legkisebb mértékben is fogékonyak számára. Hegyoldalakba vágott, mesteri módon megépített töltések, zseniális vonalvezetés, áttört sziklák falai közé szorított keskeny pályaszakaszok követik egymást. Mintegy jutalomképpen erőfeszítéseinkért a Tevelvár közelében még viszonylagosan épen megmaradt talpfák is feltűnnek a lábaink alatt egy ritkábban járt, vadregényes pályaszakaszon.

A Pápavár alatt becsatlakozó kék jelzésre váltva továbbra is szép erdőkben, látványos nyomvonalakon sétálhatunk Városlőd felé. Régebben a nagyvasúttal karöltve, a kisvasút pályája mellett érkezett meg az Országos Kéktúra ösvénye is Városlődre, a töltés vonala annak ellenére jól követhető, hogy a '80-as évek vége óta már más úton érkezik be a kék jelzés a községbe.

Az Odvaskői Autóspihenőhöz visszatérve a túra méltó zárásaként érdemes még megnézni a közelben létrehozott kisvasúti emlékhelyet. A valamikori Odvaskő megállóhely helyreállított épületében fényképek, térképek mesélnek a múltról, kissé távolabb, az erdő szélén pedig egy hírmondónak megmaradt kis rönkszállító csille kérdi tőlünk vádlón: nem lehetett volna ezt a Bakony legszebb hegyei közt futó kisvasutat megőrizni a jövő nemzedék számára?

A cikk először 2019 júliusában jelent meg.

​A megcsonkított Bél-kő árnyékában

​A megcsonkított Bél-kő árnyékában

2022.07.05.

Vasárnap délelőtt a kezdődő rekkenő melegben Szarvaskőn toporgunk a Bükk lábainál, hogy az elkövetkező három napban átszeljük Magyarország legnagyobb átlagmagasságú karszthegységét az OKT kék sávján. A mostani penzumunk nem a nagy távolságokról fog szólni, hisz a három nap alatt alig 40 km-et teszünk meg, a leghosszabb túránk is csak alig 21 km-es lesz. Viszont a rövidségért bőven kárpótol majd a szintemelkedés (cca. 1800 m) és a várhatóan életre szóló élmények ebben a csodavilágban.

→ Tovább
Túrabakancs és fürdőruha – Göcseji körtúra Kustánszeg szegletében

Túrabakancs és fürdőruha – Göcseji körtúra Kustánszeg szegletében

2022.07.04.

Göcsej valahogy nincs a túrázók köztudatában, pedig az M7-es jóvoltából ide is csak 3 óra az autós utazás ideje. Igaz, a kevésbé meredek dombokon, hátakon szántóföldek terjeszkednek, de azért árnyas erdő és csörgedező patak is akad bőven. Például Kustánszeg környékén, ahol mi is csavarogtunk egy kellemeset.

→ Tovább
​Elhagyatva omladozik Mátraháza jelképe, a legendás „Pagoda”

​Elhagyatva omladozik Mátraháza jelképe, a legendás „Pagoda”

2022.07.04.

Hatalmas ünnepség keretében avatták fel 1930. június 9-én a gyöngyösi Mátra Egylet kékesaljai menedékházát, amely meghatározta a két világháború közti időszak mátrai turizmusát, majd később Sport Szálló néven népszerű üdülőhely lett. Mátraháza névadó épülete és egyben jelképe hamarosan száz esztendős lesz. Ha megéri.

→ Tovább