A kövek mesélnek

Geológiai barangolás Magyarország lankái között.

Szöveg és fotó:
2021. október 17.

Kővé vált medvék az Aggteleki-karszton

Aggtelek és Jósvafő között félúton, a Baradla barlang vörös-tói bejáratának közelében található a névadó Vörös-tó kicsiny vízfelülete. Tőle nyugatra, az erdő szélén gömbölyded felszínű, bizarr alakú „lyukas” sziklaképződmények késztetik megállásra a túrázót. A Medve-sziklák „kőcsoportja” egy országos szinten is egyedülálló földtudományi értéket képvisel, amely mellett nem mehetünk el szó nélkül. Tehát kalandra fel, irány a kövek világa!

A „kőmedvék” anyagát tanulmányozva annak felszínén kipreparálódott ősmaradványokra (pl. mészalgák, Brachiopodák (pörgekarúak), Crinoideák (tengeri liliomok) lehetünk figyelmesek, amelyek a középső-triász tengereiben éltek (kb. 240 millió éve). A mai Aggteleki-karsztot hordozó lemeztöredék ekkor egy sekély, trópusi, jól szellőzött és átvilágított tengervízzel fedett térszín volt, ahol a selfen (vagy szakkifejezéssel karbonátplatformon) zátonyokkal határolt lagúnák világa létezett.

A Medve-sziklákat is alkotó ún. Steinalmi Mészkő Formáció karbonátos kőzetei az egykori zátony térségében rakódtak le, az ott élő zátonylakó és zátonyalkotó élőlények meszes vázaiból, mészanyagából. A kőzetté vált (diagenizálódott) egykori meszes iszapokból létrejött mészkő kialakulása még csak-csak érthető, de vajon miért ilyen „fura” alakúak ezek a medvékhez hasonlító sziklák?

A kulcsszó: a karsztosodás. Erről a speciális folyamatról a karbonátos kőzetekkel (pl. mészkővel) fedett területeken beszélhetünk: a lehulló csapadékvíz a talajból szén-dioxidot vesz fel, szénsavas lesz, amely oldja a mészkövet. Az előbb leírt folyamat hatására hosszú idő alatt a meszes kőzetek oldódnak, s különleges felszíni (pl. karrok, dolinák, víznyelők) és felszín alatti (pl. barlangok, zsombolyok) formakincs jön létre. Az természetesen nem is kérdéses, hogy a Medve-sziklák bizarr „kőszobrai” is oldódással jöttek létre. Viszont nem mostanában, hanem a földtörténet korábbi periódusaiban!

A Medve-sziklákat felépítő kőzetek valószínűleg a kréta időszakban, és az azt követő paleocénben/eocénben intenzíven karsztosodtak (oldódtak) az akkori meleg, csapadékos trópusi klímán. Később a folyamat megállt, mivel a mészkövek betemetődtek abba a vörös színű agyagos málladékba, melynek foszlányai még ma is fellelhetők a névadó Vörös-tó környékén.

A „kőbucik” napjainkban a vöröses málladékot érő erózió miatt „kidugták” abból a fejüket. Azokra a karbonátos kőzetekre, amelyek (föld)történetük során már karsztosodtak valamikor, a paleokarszt („őskarszt”) kifejezést használjuk. Ennek egy kiváló magyarországi példája a Medve-sziklák, amelyek védett objektumok („mindent a szemnek, semmit a kéznek!”) A Vörös-tó és a Medve-sziklák meglátogatása után érdemes a Baradlában is túráznunk egyet, vagy megnézni a környék tanulságos földtani feltárásait.

Vörös-tó
A tó állóvize egy oldódással kialakult dolina (vagy szép gömöri tájnyelven töbör) mélyedésében halmozódott fel a mészkő karsztos felszínén, amely nevét a környék vöröses színezetű talajainak vizet megfestő hatásától kapta (ez hazánk egyetlen állandó vizű, dolinában kialakult tava).

Forrás: akovekmeselnek.hu

A cikk 2019 szeptemberében jelent meg nálunk.


A Medve-sziklák a Baradla vörös-tói bejáratának közelében található


A hollókői vár építőköveinek nyomában

A hollókői vár építőköveinek nyomában

2022.01.23.

Hollókő vára az Ófaluval és a táji környezetével egyetemben az UNESCO Világörökség része. A 13. században, a Kacsis család által építtetett erősség építőanyaga a Vár-hegyet felépítő andezit.

→ Tovább
Homokkőszurdok a Zalai-dombságban?

Homokkőszurdok a Zalai-dombságban?

2022.01.20.

Ha meghalljuk a szurdok szót, akkor általában valamilyen keményebb kőzettel (pl. mészkő) borított terület képe jelenik meg előttünk, ahol egy bővizű vízfolyás hömpölyög át egy szűk „sziklafolyosón”. Más típusú kőzetekben, például homokkőben már jóval kevesebb szurdokot ismerünk hazánkban, pláne nem a Zalai-dombságban.

→ Tovább