Egy rövid sétával közelíthető meg a községtől délnyugatra, az Iváni-hegyen őrt álló merész sziklatorony, amely nevét magáról az ördögről kapta. A Budai-hegység döntő részét a földtörténeti mezozóikum (középidő) triász időszakának tengereiben lerakódott, majd kőzetté vált karbonátos üledékes kőzetek (mészkő és dolomit) alkotják. Ezeket a kőzettesteket a későbbi hegységképző mozgások rögökre darabolták és elmozdították, jellegzetes sasbérces–árkos szerkezetet kölcsönözve a vidéknek.

1 / 2

Fotó: Veres Zsolt

Kapcsolódó cikkek

Egerszalók, a „magyar Pamukkale”

A hollókői vár építőköveinek nyomában

A pilisszentiváni Ördög-torony 30 m magas sziklaóriásának anyaga is triász (kb. 235–230 millió éves) dolomit, amelyet a geológusok a Budaörsi Dolomit Formációba sorolnak. A meszes, majd később átdolomitosodott iszap a Tethys elnevezésű ősi óceán trópusi selfjén rakódott le. Jellemző ősmaradványai a különféle zöldalgák, amelyek kioldódásával csőszerű pórusok jöttek létre a kőzetben (régies neve emiatt a „diploporás dolomit” volt).

2 / 2

Fotó: Veres Zsolt

A rideg, törésekkel átszőtt dolomitot különféle oldatok járták át jóval kialakulása után. A fluidumok hatására a kőzetek egy része porlódni kezdett, amely miatt gyorsabban pusztult, más részei viszont kalcittal cementálódtak és ellenállóbbak lettek. Ennek köszönhető, hogy az „idő vasfoga” kiformálhatta az Ördög-tornyot, hisz ott a dolomit ellenállóbb volt környezetének porló kőzeteitől (a körülötte lévő „puhább” kőzeteket az erózió pusztította le). A kőbástyát alaposan tanulmányozva helyenként sárgás-vöröses elszíneződés is megfigyelhető rajta. Ezt annak köszönheti, hogy a törések mentén a mélyből feláramló oldatok vasat is hoztak magukkal, amelyek kikristályosodó ásványai mintegy „megfestették” a kőzetet.

A merész sziklatorony környéke ősi áldozati hely lehetett, alatta bálványokat imádó népcsoportok végezhettek misztikus szertartásokat. Persze, ezekre közvetlen bizonyítékaink nincsenek.

Forrás: akovekmeselnek.hu