Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2019. november 11.

Rohács-völgy: a Liptói-Tátra legszebbje

Ha elvonatkoztatunk a Poprád–Magas-Tátra–Csorba-tó közismert háromszögétől, érdemes szétnézni a Tátra nyugati oldalán is. A Liptói-havasok, alias a Nyugati-Tátra számtalan csipkés csúcsával és vadregényes völgyével igazi turistacsalogató. A Rohács-völgy tavai és vízesése mindenki számára bejárható tátrai gyöngyszem.

Bevallom, átlagos földrajzi ismereteim ellenére a Liptói-Tátra elnevezés kapcsán nem ugrottak be elsőre pontos adatok. Én is azon természetjárók körébe tartozok, akiknek a tőlünk északabbra elhelyezkedő célpontok közül leginkább a Poprád-Zakopane körzet látnivalói a legkézenfekvőbbek.A felvonószezon lecsengésével olyan magashegyi hangulatú kirándulóhelyet kerestem, ami a nagyobb szintkülönbség ellenére viszonylag könnyen járható, de látványa vetekedhet a Keleti-Tátra szépségével. A Liptói-havasok a Tátra nyugati, nagyrészt Szlovákiában elhelyezkedő része.

A Magas-Tátrával egy geológiai egység, de 2000-2200 méteres átlagmagasságával, szelídebb vonulatával könnyebben járható. Észak felől két nagy völgyrendszer hasítja be. Az úgynevezett Sztudena-völgy legszebb forrásvölgye a Rohács-völgy, melynek Volovec (2065 méter) alatti katlanjába vezetett utunk. Ahogy a lengyel oldalon a Babia Góra, úgy Szlovákiában a Nyugati-Tátra maradt minden tekintetben a Magas-Tátra árnyéka. A Magyarországi Kárpát Egyesület 1800-as évek végén megalakult liptói osztálya sem rendelkezett elegendő erőforrással a környék fejlesztésére, így menedékházak híján a hegycsoport háttérbe szorult. Szerencsére a háború utáni lehetőségek az érdeklődés fellendüléséhez vezettek, így a harmincas évektől kezdve látványosan fejlődött a turizmus.

Bölényfalu (Zuberec) felől kocsival könnyen megközelíthető, csak kövessük a Rohácsky-felvonót jelző táblákat. Kb. 10 kilométernyire a falutól délkeletre síközpont épült, melynek fizetős parkolója (Parkovisko Pod Spálenou) alkalmas kiindulópont a völgy bejárására. A téli szezon nyilván felkapottabb, ezen az őszi hétvégén csak pár autó parkolt. Az irányjelző táblák segítségével könnyen tájékozódhatunk, a nagy táblatérkép áttekintésével saját papírtérkép vagy okos eszköz nélkül is követhető a tervezett körtúra.

A vízesés irányába a zöld sávon vetettük be magunkat az erdőbe. Egy fenyves erdősávon átvágva a következő jellegzetes, piros sapkás útjelzőnél (Rázcestie Sindlovec) már egyértelmű tábla köszönti a Rohács-völgy látogatóit. Az enyhén, de folyamatosan emelkedő széles betonúton, a piros sáv mentén sétáltunk az Adam-tisztás (Adamcula 1189 m) elágazásáig. A bal oldali ágon, turistajelzést nem váltva emelkedtünk tovább. A következő fél órában a környező csúcsokra rálátva egyre izgalmasabbá válik a völgy.

A Fekete-pocsolya partján épült Tatliakova menedékház kis büféként üzemel, alkalmas pihenőhely. 1883-ban épült itt először „turistaház”, de a kezdetleges kunyhó nem elégítette ki a korabeli igényeket. Az 1941-ben megnyitott nagyobb épületet nem kímélte a II. világháború, melynek során leégették. Az újjáépített ház története sem eseménytelen, de szerencsére a „Tatliacka” napjainkba is rendelkezésre áll. A sekély tavacska csak a további látnivalók bevezetője, ezért ha erőnk engedi, induljunk is tovább.

A Smutná-völgy köves ösvénye a Volovec északnyugati oldalát keresztezve, a törpefenyősből sziklás terepre vezet. Ha tudnánk szlovákul, akkor útközben a Rohácsi-tavak tanösvény táblái alapján okosodhatnánk, így viszont csak a tájat csodáltuk.

A nagyjából szintben vezető ösvényt éles jobb kanyar követi, majd hamarosan az Alsó-Rohácsi-tó partjára érkezünk. A gleccsertavak különlegessége, hogy 3-400 méterrel alacsonyabban fekszenek, mint a Magas-Tátra hasonló kialakulású tavai. Ezen tengerszint feletti magasságon a jég formálta alakzatok Európa-szerte a Rohács-völgy ritkaságai.

Az első tavat északról kerülve, rövid kapaszkodó után 1650 méteren a Második-Rohácsi-tó, majd kicsivel feljebb a harmadik csoda vár ránk. A különböző színben pompázó tengerszemek partjánál érdemes magunkba szívni a táj szépségét.

A Volovec és a Rohács méltó hátterei a természet tükreinek. A harmadik tó partjáról még egy nekirugaszkodás, és a gleccserkatlan utolsó, legmélyebb tavához érkezünk. 1718 méteren a kellemes őszi napsütés ellenére fagylepel borítja a vizet.

Némi pihenést követően nyugat felé vegyük az irányt, és a Zsarátnok-völgy egyik mellékvölgyén, a zöld sávon szerpentinezzünk lefelé. A sárga sáv elágazásánál lévő platószerű pihenőnél feltekintve körülölel minket a hátunk mögött hagyott hegyóriás. Beérve a fenyvesbe már nem várat sokáig magára a Liptói-Tátra legjelentősebb vízesése. A Studeny patak táplálta, 18 méteres kaszkád messziről hallható robajjal ömlik az alatta fekvő sziklákra. A csúszós köveken legyünk óvatosak.

A Zelena-völgy ereszkedőjén hagyjuk el a hegyet, majd az Adamcula elágazásához jobbról érkezünk. A fenyőkkel szegélyezett, széles aszfaltúton elégedetten ballagtunk a parkoló felé, meggyőződve arról, hogy a Liptói-havasokba mindenképpen visszatérünk.

A rengeteg bedőlt fától különösen nehezen járható a Rám-szakadék

A rengeteg bedőlt fától különösen nehezen járható a Rám-szakadék

2024.03.07.

Bár a Pilisi Parkerdő Zrt. szakemberei folyamatosan biztosítják az ország egyik legszebb szurdokvölgyének járhatóságát, a frissen feltorlódott hordalék és bedőlt fák még így is komoly akadályt képeznek, nem csupán a turistáknak, de helyenként a patak vizének is, ugyanis legnagyobb meglepetésünkre egy kisebb tavacskát is találtunk a mederben.

→ Tovább
Határ menti impressziók, avagy kalandozások a Medves-vidéken

Határ menti impressziók, avagy kalandozások a Medves-vidéken

2024.03.05.

Egy jó kis túrázós hétvégét terveztünk egyik kedvenc kirándulóhelyünkön, a Medves-vidéken. Jókor érkeztünk. A nemzeti színekbe öltözött Somoskőújfalu éppen visszacsatolásának századik évfordulóját ünnepelte, Eresztvényben gyönyörű idő fogadott, a Macskalyukban megnéztük az új helyre költözött kilátót, a szlovák Kismalom vendéglőben ettünk egy jót, Fülekre átruccanva pedig megállapítottuk, hogy a kissé ütött-kopott palóc kisvárosig bizony még mindig magyarul álmodik ez az elszakított felvidéki táj.

→ Tovább