Kéktúra blog

Barangolás a legendás kék jelzésen

Szöveg és fotó:
2020. május 18.

Mályinkától Putnokig

Bélyegzés Sanyinál, újgazdag kertkapu, az ország egyik legszebb víztározója, csodás kilátás több sziklaszirtről is – nagyon szép egynapos túra.

Mályinkán korán reggel keltem, hogy ne a legnagyobb hőségben induljak neki az aszfaltútnak. Fél nyolc körül már elhaladtam az öreg harangláb mellett. Felette egy régi parasztház átalakítása zajlik, egy része már meg is nézhető (érdeklődni a Lillafüredi út 56. alatt lehet). A templom után mi más is jöhetne egy faluban, mint a kocsma – ott, Sanyinál kell bélyegezni.

Mályinka utolsó házait elhagyva még visszanéztem a dombtetőről, innen látszik az előző este meglátogatott kilátó és a dédesi vár hegye is.

Innen az aszfaltúton kell átgyalogolni Dédestapolcsányra. A Serényi-kastély eladó, leromlott állapotú, nem látogatható.

Az első házak közül az újgazdag autókereskedő kapujára mindenképpen felhívnám a figyelmet, a teljesen tájidegen, mediterrán ihletésű ház kertjében. Dédestapolcsány eszméletlenül hosszú, végig kell rajta gyalogolni. Közben fél tucat kis élelmiszerboltot, büfét (na jó, kocsmát) érintettem, és tettem egy rövid kitérőt a zárva talált református templomhoz is. 1801-ben épült, karzatát és bútorzatát az 1930-as felújítás során felszámolták, de a 2004-es helyreállítás alkalmával az eredeti állapotot igyekeztek helyreállítani.

Az utolsó házakat elhagyva egy sorompó jelezte az autóút végét, és a Lázbérci-víztározó kezdetét. Aszfaltút vezet végig a nyugati oldalán, így Mályinkától Upponyig végig aszfaltúton visz a kék jelzés.

Eleinte van egy alsóbb út is, feljebb már csak ösvények visznek le a partra, ahol horgászok helyei sorakoznak. A tó felett a Szalamandra tanösvényt is végig lehet járni. Az Upponyi-szoros elejénél épült egy nagyobb pihenőhely is.

A víztározó felső végében egyre szűkült a vízfelület, egyre közelebb került a szemközti part, míg már csak a patak vize folyt az úttól jobbra. Egy hídon átkelve, pár perccel később egy hatalmas sziklafal tövébe, az Upponyi-szorosba kerültem. Ha felnézel itt a szikla tetején álló fakeresztre, akkor láthatod, hogy hová visz majd fel a kék háromszög leágazás.

A kék, a kék négyzet, a kék háromszög és a kék kerékpár jelzés együtt értek Uppony határába. Itt a kék jobbra letér, átvisz egy fahídon. De először maradj még az aszfaltúton, mert az Uppony tábla után, ahol jobbra a focipályák jönnek, ott lesz balra, a B. B. Sörözőnél, egy kétszintes nagy háznál a bélyegző. Utána visszasétáltam a fahídhoz.

A túloldalon az Erdész vendégház előtt indul emelkedésnek az utca a pincesorig. (A pincék előtti elágazás jelzőoszlopán is van egy bélyegző.)

Upponyt elhagyva egy jó saras, erdészeti gépekkel dagonyává dagasztott földút vitt fel vegyes erdőben, helyenként vörösfenyők között. Az emelkedő egyik kereszteződésében észre vettem jobbra, távolabb egy kék háromszög jelzést. Erre megérte kitérni, mert bár jó 1 km, és újabb emelkedő, de a Kalica-tető csúcsán túl gyönyörű kilátás nyílt! Jobbra Uppony és környéke, alattam az imént bejárt Upponyi-szoros, balra a víztároló volt látható.

Innen visszatértem a Kékre, és azon emelkedtem még magasabbra, míg el nem értem egy nyúlfarknyi kék háromszög jelzést. Kicsivel feljebb volt még egy ilyen kitérő. Ez a rész a Hármas-kő, egymás mellett három kiugró sziklafal. Innen Uppony felé és a környező hegyekre nyílik szép panoráma. (A víztározó innen már nem látható.)

A kék ezután még felmegy a Köbölic-tetőre, de utána már szinte végig lejt a pálya a Putnok előtti aszfaltútig. A kék keresztre, majd a kék négyzetre nem tértem ki, siettem Putnok felé, hogy biztosan elérjem a fél 5-ös vonatomat. Az Uraság-erdő irtásánál álltam csak meg egy fotóra.

A széles földút többször irányt vált a Három-kő előtt és után is, de a jelzések jók voltak, nem tévedtem le az útról sehol. Egyre közelebb került a Határvölgy-patak, de csak a kiszáradt medret találtam meg a völgy alján, víz nem folyt benne.

A patak mentén haladó út leért az aszfaltútra, amelyre kissé visszafele kanyarodva, jobbra kell rátérni. És ezen az aszfaltúton kellett még több kilométert kutyagolni, mire a régi vasúti sínek keresztezése, majd a sajóvelezdi elágazás után még 2-3 kilométer, tűző napon, napraforgó földek mentén futó út után végre beértem Putnokra. Először David Bowie-t hallgattam az úton – Kéktúra to Major Tom –, majd az utolsó két kilométeren utolért egy fiatal hölgy, így Gizivel együtt tértem be a vasútállomás előtt egy pici boltba, majd a bélyegzés után a szomszédos sörözőbe.

A fél ötös vonattal indultam haza, Miskolcon és Hatvanban szálltam át, mire visszaértem Jászberénybe.

A cikk Papp Géza blogján is olvasható.

Az előző részt ide kattintva találod.

Rakacaszendtől Abaújdevecserig

Rakacaszendtől Abaújdevecserig

2020.10.19.

Sokszor mezőgazdasági földek között vezető, de számos kis falut érintő szakasz, amelyen megdöntöttem a saját rekordomat, és 40 kilométert sétáltam le egy nap alatt.

→ Tovább
Bódvaszilastól Rakacaszendig

Bódvaszilastól Rakacaszendig

2020.09.15.

Egy rég bezárt kőbánya ott felejtett berendezései, két egészen apró kis falu, egy kemény kaptató és a szinte ismeretlen, de csodálatos kolostorromok Martonyi felett – élményekben gazdag az Országos Kéktúrán ez a rész is.

→ Tovább
Jósvafőtől Bódvaszilasig

Jósvafőtől Bódvaszilasig

2020.08.17.

Hucul ménes, barlangok és víznyelők, Derenk tragikus története és a romjaiban is csodálatos Szádvár tették emlékezetessé ezt a szakaszt.

→ Tovább