Kéktúra blog

Barangolás a legendás kék jelzésen

Szöveg és fotó:
2020. április 15.

Bánkúttól Mályinkáig

Rövidebb, de így legalább gyerekkel is könnyen bejárható szakasz Bánkút síházától Mályinka kilátójáig.

Buszokkal, egri átszállással jutottam el Szilvásváradig. Az egri buszállomás kerek épülete a 20. század második feléből az egyik legjobb közlekedési épület az országban, érdemes útba ejteni. Szilvásváradon a vízesés felé indultam a hétvégi kiránduló hordákkal, de a felső parkolónál áttértem az onnan induló jelzésre. Annak a meredek emelkedőin értem fel Bánkútra. A Grand Tours - előzetes bejelentkezés alapján - buszokat indít hétköznapokon Miskolcról Bánkútra, csak a felfelé tartó irányban.

Akkor már délután négy óra is elmúlt, de nem aggódtam, mert csak egy rövid kéket terveztem erre a szombatra, Bánkúttól Mályinkáig. Egyrészt azért, mert a sárga és a kék együtt így is 16-17 km volt, másrészt azért, mert egy ismerősnél tudtam aludni Mályinkán.

Bánkútra felérve a Fehér Sas Panzióban ettem-ittam, aztán 200 méterrel lejjebb, a síháznál bélyegeztem.

A turistaház mögött a síléc kerítést elhagyva többször vált utat a jelzés: először egy aszfaltútra vitt ki, de 50 méter után arról is levitt egy útra, aztán már egy ösvényen jártam a hegyoldalban.

A térkép az egyik csúcsot Verebec-várnak említette, de itt nincs semmilyen várrom, jelzés se visz fel a csúcsára. Érdekesség, hogy valamikor ez a szakasz kék L jelzéssel volt ellátva, ma már csak a várhoz kitérő utolsó 1-1,5 km ilyen jelzésű. A Vásárhely-kőnél csak pár lépést kell tenni egy sziklaoromhoz, ahonnan szép kilátás nyílik.

Ezután hamar elértem a sárga jelzésig, ami jól ki van táblázva. Itt lehetett kitérni a dédesi várromhoz. A kék L és a sárga együtt indul, de csak a kék L visz fel a hegytetőre, kanyargós, emelkedő ösvényen.

Ezután a szűk ösvényen visszatértem a kékre. A kék és a sárga közös szakasza határozott lejtéssel ereszkedett a Baróc-patak felé. Amikor elértem a patakot, a másik vízfolyásból jöttem rá, hogy itt van Vár-forrás is, csak pár lépéssel az út felett. Talán a reggeli eső miatt is, de bővizű, tiszta, jól kiépített forrásra találtam.

A palack megtöltése után a patak mentén indult tovább az út, érintve a Pirító-kő szép nagy sziklafalát is. Ezen a részen kicsit jobban kell figyelni, mert a jelzés többször is áttér egy másik útra, ösvényre. A pataktól eltávolodtam, magasabbra emelkedtem. A vízcsobogás hangját egy-egy autó hangja váltotta fel, majd az út szalagkorlátját is megláttam.

Végül egy rövidke szakaszra az aszfaltútra is kikerültem, már csak pár lépés, és fel is bukkant balra a Begyeleg-kilátóhoz vezető ösvény. Ekkor már sötétedett, így jó naplementés fotókkal érkezhettem be Mályinkára.

A szállásom, ahogy már említettem, most kivételesen egy ismerősömnél volt, a falu felső végében. Az itteni bélyegzést így már másnap reggelre halasztottam.

A cikk Papp Géza blogján is olvasható.

Az előző részt ide kattintva találod.

Rakacaszendtől Abaújdevecserig

Rakacaszendtől Abaújdevecserig

2020.10.19.

Sokszor mezőgazdasági földek között vezető, de számos kis falut érintő szakasz, amelyen megdöntöttem a saját rekordomat, és 40 kilométert sétáltam le egy nap alatt.

→ Tovább
Bódvaszilastól Rakacaszendig

Bódvaszilastól Rakacaszendig

2020.09.15.

Egy rég bezárt kőbánya ott felejtett berendezései, két egészen apró kis falu, egy kemény kaptató és a szinte ismeretlen, de csodálatos kolostorromok Martonyi felett – élményekben gazdag az Országos Kéktúrán ez a rész is.

→ Tovább
Jósvafőtől Bódvaszilasig

Jósvafőtől Bódvaszilasig

2020.08.17.

Hucul ménes, barlangok és víznyelők, Derenk tragikus története és a romjaiban is csodálatos Szádvár tették emlékezetessé ezt a szakaszt.

→ Tovább