Bánkúttól Mályinkáig
Rövidebb, de így legalább gyerekkel is könnyen bejárható szakasz Bánkút síházától Mályinka kilátójáig.
Buszokkal, egri átszállással jutottam el Szilvásváradig. Az egri buszállomás kerek épülete a 20. század második feléből az egyik legjobb közlekedési épület az országban, érdemes útba ejteni. Szilvásváradon a vízesés felé indultam a hétvégi kiránduló hordákkal, de a felső parkolónál áttértem az onnan induló jelzésre. Annak a meredek emelkedőin értem fel Bánkútra. A Grand Tours - előzetes bejelentkezés alapján - buszokat indít hétköznapokon Miskolcról Bánkútra, csak a felfelé tartó irányban.
Akkor már délután négy óra is elmúlt, de nem aggódtam, mert csak egy rövid kéket terveztem erre a szombatra, Bánkúttól Mályinkáig. Egyrészt azért, mert a sárga és a kék együtt így is 16-17 km volt, másrészt azért, mert egy ismerősnél tudtam aludni Mályinkán.
Bánkútra felérve a Fehér Sas Panzióban ettem-ittam, aztán 200 méterrel lejjebb, a síháznál bélyegeztem.
A turistaház mögött a síléc kerítést elhagyva többször vált utat a jelzés: először egy aszfaltútra vitt ki, de 50 méter után arról is levitt egy útra, aztán már egy ösvényen jártam a hegyoldalban.
A térkép az egyik csúcsot Verebec-várnak említette, de itt nincs semmilyen várrom, jelzés se visz fel a csúcsára. Érdekesség, hogy valamikor ez a szakasz kék L jelzéssel volt ellátva, ma már csak a várhoz kitérő utolsó 1-1,5 km ilyen jelzésű. A Vásárhely-kőnél csak pár lépést kell tenni egy sziklaoromhoz, ahonnan szép kilátás nyílik.
Ezután hamar elértem a sárga jelzésig, ami jól ki van táblázva. Itt lehetett kitérni a dédesi várromhoz. A kék L és a sárga együtt indul, de csak a kék L visz fel a hegytetőre, kanyargós, emelkedő ösvényen.
Ezután a szűk ösvényen visszatértem a kékre. A kék és a sárga közös szakasza határozott lejtéssel ereszkedett a Baróc-patak felé. Amikor elértem a patakot, a másik vízfolyásból jöttem rá, hogy itt van Vár-forrás is, csak pár lépéssel az út felett. Talán a reggeli eső miatt is, de bővizű, tiszta, jól kiépített forrásra találtam.
A palack megtöltése után a patak mentén indult tovább az út, érintve a Pirító-kő szép nagy sziklafalát is. Ezen a részen kicsit jobban kell figyelni, mert a jelzés többször is áttér egy másik útra, ösvényre. A pataktól eltávolodtam, magasabbra emelkedtem. A vízcsobogás hangját egy-egy autó hangja váltotta fel, majd az út szalagkorlátját is megláttam.
Végül egy rövidke szakaszra az aszfaltútra is kikerültem, már csak pár lépés, és fel is bukkant balra a Begyeleg-kilátóhoz vezető ösvény. Ekkor már sötétedett, így jó naplementés fotókkal érkezhettem be Mályinkára.
A szállásom, ahogy már említettem, most kivételesen egy ismerősömnél volt, a falu felső végében. Az itteni bélyegzést így már másnap reggelre halasztottam.
A cikk Papp Géza blogján is olvasható.
Az előző részt ide kattintva találod.
Zalalövőtől Kustánszegig
2022.06.11.Papp Géza, a Kéktúra blog szerzője a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra újabb szakaszáról mesél.
→ Tovább
Kerkakutastól Zalalövőig
2022.05.30.Az egyre csökkenő lélekszámú falu fogyatkozó házait és vaníliasárgára kivakolt templomát elhagyva ismét szántóföldek, legelők között találtuk magunkat.
→ Tovább
Velemértől Kerkakutasig
2022.05.25.Papp Géza, a Kéktúra blog szerzője a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra újabb szakaszáról mesél. Élmények és szépségek a csodálatos veleméri templomtól a kerkakutasi naplementéig.
→ Tovább
