Kéktúra blog

Barangolás a legendás kék jelzésen

Putnoktól Aggtelekig

Papp Géza 2020.06.15.

Havanna és Vérfarkas, mocsaras mohaszigeten önfeledt tapicskolás, a 800 éves templom, ahol Tompa Mihály is szolgált, és kilátás a szobából a sziklafalra – hihetetlen gazdag programokban ez a szakasz is, ne hagyd ki!

Putnokon a Havanna Panzióban szálltam meg – itt egy egyszerűbb étterem is működik. A szoba kissé dohos volt, és hallani lehetett a szomszédot, de egy éjszakára azért jól meg tudtam szállni itt. A város is Havannát idézi: ilyen lerobbantságot, ennyi üresen omladozó házat, betört ablaküveget még sehol nem láttam. A Gömör Áruház kereszteződésében van egy Coop élelmiszerbolt is, a bélyegző pedig a vasútállomáson. A Gömör Múzeumot és a Seress-házat nem látogattam meg, viszont a főutcához kapcsolódó sétálóutcás részen találtam egy nagyon jó kutat. Egy vérfarkas ül a tetején, és egy helyi legendát idéz meg a kút. Felirata szerint:

Réges-régen egy félelmetes lény tartotta rettegésben a környékbeli embereket. Ez idő tájt egy asszony ebédet vitt urának a Hegyestetőre, aki állatait legeltette ott. Az erdő szélénél járt, amikor egy szőrös, farkasszerű lény támadt rá. Tépte, szaggatta ruháját és testét. A fenevad amilyen hirtelen megjelent, olyan gyorsan el is tűnt. A nő szaladt urához menedéket keresve, aki egy fa árnyékában aludt. Már ébresztette volna, amikor észrevette férje nyitott szájának fogai közt saját ruhájának foszlányait. Megdöbbent a felismeréstől, hogy párja a rettegett szakállas farkas. Kétségbeesésében és dühében felkapott egy nagyobb követ, és azzal agyonütötte a férjét. A holttestet betakarta kövekkel, és elmesélte mindenkinek a szörnyű történetet. Putnokon az a hír járja azóta is, hogy aki a tragédia helyszínén jár, annak dobnia kell egy követ a sírra, különben megkísérti őt a szakállas farkas.

Putnokot a templom mellől kiindulva, egy jó hosszú utcán át hagyja el a kék jelzés. (A Serényi-kastély részben romos állapota, részben magántulajdonba adása miatt nem látogatható.)

A felföldi tanyánál, egy kereszt után is az aszfaltúton haladt még a jelzés. Jobbra idővel egy hatalmas fűzfát láttam meg. Később, a pihenőhelynél lehet az aszfaltút mellé, ösvényre áttérni – itt ne indulj hegynek fel, az a piros-fehérrel jelzett tanösvény útja. Egy kilométer után ugyanarra az aszfaltútra tér vissza a jelzés. A horgásztónál kicsit körbesétáltam.

20180804-14-Horgaszto
Fotó: Papp Géza

A horgásztó felett van egy másik mesterséges tó is, ezek a fentebbi forrás vizének felduzzasztásával épültek ki. Innen 200-300 méterrel feljebb újra letér balra a jelzés, de érdemes először 50 métert túlmenni, és a Pálma-forrásnál a palackokat megtölteni.

20180804-16-PalmaForras

Pálma-forrás

Fotó: Papp Géza

Innen határozott emelkedővel hagytam el az aszfaltutat, míg el nem értem a Kis-Mohos-tóhoz. Ennek a partjára érdemes jobbra kitérni. Az egyik kidőlt fa szolgál híd gyanánt, be lehet térni a nyírfás-mohás „szigetre”.

Ezután tettem egy kitérőt a kék L jelzésre, felmentem a földvár maradványához. Hát, sokra ne számíts – pár hupli a talajon, ennyi az egész.

Innen visszatértem a kék jelzésre, és feljebb, egy ágakból összeeszkábált „hídon” a Nagy-Mohos-tóhoz is benéztem. Nehéz ezt leírni, mert ehhez ott kell lenni, ezt érezni kell – ahogy süllyed a mohás talaj a lábad alatt, szivárog és cuppog az egész. Feltétlenül látogass el ide egyszer, és hozd el David Attenborough-t is!

20180804-30-NagyMohosTo

Nagy-Mohos-Tó

Fotó: Papp Géza

A tó elhagyása után nem sokkal egy hatalmas, öreg fához értem. Ekkora famatuzsálemet tényleg nagyon ritkán látni. Innen tovább sétálva kb. egy kilométer után kiértem egy szűkebb aszfaltútra. Erre rátérve folytatódott az út egy darabon. A Kelemér előtti szerpentineket a Kék ösvénye levágja – az elsőt érdemes is, de a második levágás elég gazos, itt esetleg az aszfaltúton is lehet maradni.

20180804-33-OregFa
Fotó: Papp Géza

Kelemérre beérve egy nagy, fehérre meszelt házban a nemzetipark-igazgatóság tart fenn kiállítóhelyet, ez a Mohos-ház. (Bővebb infó: www.anp.hu/hu/mohos-haz) Előzetes bejelentkezés szükséges. Ide nem tértem be, csak beljebb, az elágazásnál a Tompa Mihály emlékházba és a felette levő templomba. (Előzetes bejelentkezés szükséges itt is: Szoboszlai Beáta lelkipásztor 30 606-8925, Tarczali Krisztina: 30 686-1202, Oláh Jánosné: 30 333-2173.) Itt, a kapun van az egyik bélyegző is. (Van egy párja is a főutcán kicsit tovább sétálva, a Bagolyvár vegyesboltban is.) A lelkésznő olyan rendes volt, hogy még a templom tornyába is felengedett – bár ez a szűk és meredek lépcsők miatt nem éppen turistáknak lett kiépítve. A bejáratnál a környék régi temetői kopjafáiból látható ízelítő.

20180804-57-Kelemer-Templom
Fotó: Papp Géza

Keleméren, a templom tőszomszédságában van egy kis tájház is, azt is előzetes bejelentkezéssel lehet látogatni (Oláh Jánosné: (30) 4277-567) Az emlékmúzeum oldalában indult tovább a kék jelzés egy másik aszfaltúton. Ezen kell átsétálni alig több, mint 2 km-t Gömörszőlősre.

Gömörszőlős csökkenő lélekszámú falu, de jó pár házat gyönyörűen felújítottak, így az összkép igazán megnyerő. Különösen a falu északi végére igaz ez, ahol Tompa Virágregéinek ihletésében született kis kertet, és egy kis szabadtéri múzeumot is berendeztek.

(Ennek tábláján van a bélyegző.) Külön felhívnám a figyelmet az adományládára.

20180804-67-Gomorszolos-ViragregekKertje

Gömörszőlős: Virágregék kerjte

Fotó: Papp Géza

Az ezt követő túraszakasz már nem volt ennyire megnyerő. Először magas fűben vezetett a falu felett egy töréssel folytatódó út, majd a kopár tájat a Rókalyuk nevű rész után szúrós bokros, benőtt ágas fiatal erdő követte, míg abból kiérve újra a füves pusztaság kórói között nem találtam magam.

Innen már a távolban feltűnt Zádorfalva hófehér temploma is. Zádorfalvára beérve először a kis kápolnán hökkentem meg – ilyen bádogtetős, sárga drótüveges változatot még sehol sem láttam eddig.

20180804-79-Zadorfalva-Kapolna
Fotó: Papp Géza

Ezután egy italboltban bélyegeztem. Utána már valahogy nem volt kedvem még a templomhoz is felmenni, inkább elhagytam a falut. A temető után pár száz méterrel tábla jelzi, hogy le kell térni a Ragály felé szerpentinező aszfaltútról, a dombra felfelé emelkedve. Feljebb volt egy elágazás, ahol nincs se jelzés, se tábla (kopár, füves rész), itt is azt az ágat kell választani, ami nem lefelé és visszafelé indul, hanem ami szerény emelkedéssel folytatódik. Innen szép volt a kilátás a dombokra:

Azután jött egy számomra elég kellemetlen, de amúgy eléggé jól járható szakasz. A problémát az okozta, hogy rengeteg muslica szaporodott fel, és ezek jelentős hányada úgy döntött, hogy életüket az én egyik szememben óhajtják befejezni. Ez marha kellemetlen volt, de talán ez is hajtott meg annyira, hogy bevállaltam a tovább haladást Aggtelekig végig. A kék kereszt jelzést, ami Trizs felé jelent kitérőt, talán emiatt észre sem vettem – pedig nem szokásom az ilyesmi.

20180804-84-Erdoben
Fotó: Papp Géza

A – természetesen itt is hibásan feliratozott – sárga kéktúrás tábláról tudtam meg, hogy elértem a Hármashatár pontjáig. Ezután már felbukkantak a piros, tetejű, fehérre festett határkövek is. Ez egyben a haladás jelzője is, lehet nézni a XII-vel kezdődő számú köveket. A XII. 3-nál indultam a határ menti úton, a XII. 6 után láttam meg az aszfaltutat, a XII. 7. már az aszfaltút túloldalán volt egy kőlapra felírva. (Erre a szakaszra a térkép egy „északi zöld” jelzést is feltüntetett, de én ott zöld jelzést nem láttam, csak kéket.)

20180804-88-SzlovakHatarMenten
Fotó: Papp Géza

A felső végen egy legelőre értem ki az erdőből, itt egy szlovák paraszt bácsi a két gyerekével éppen a szarvasmarháit legeltette. Az 5 10 feliratú kő után jobbra le kell térni, erre figyelj! Ez visz le az aszfaltútra, ahol balra már Szlovákia táblája van, jobbra Magyarországé. Nagyon jópofa az itt felbukkanó „cseppköves” kék barlang turistaút jelzés.

Az aszfaltútról hamarosan le kell térni balra, a faházak között tesz egy kis kitérőt az aszfaltútról a jelzés, további faházak felé. Ez egyrészt azért volt jó, mert ez pont a szálláshelyem volt aznap este, másrészt itt, a sziklafal tövében levő turistaközpont aljában van a bélyegző is. Az ablakom pont erre a sziklafalra nézett. 31 km-t tettem meg aznap 33 fokos hőségben, úgyhogy annyira nem kellett altatni.

20180804-98-Aggtelek-Kemping-Sziklafal
Fotó: Papp Géza

A cikk Papp Géza blogján is olvasható.

Az előző részt ide kattintva találod.


Mályinkától Putnokig

Mályinkától Putnokig

2020.05.18.

Bélyegzés Sanyinál, újgazdag kertkapu, az ország egyik legszebb víztározója, csodás kilátás több sziklaszirtről is – nagyon szép egynapos túra.

→ Tovább
Miben segíthetünk?