Meseországban túráztunk
Minden túránkat igyekszünk feldobni egy-egy, erdőhöz, völgyhöz, sziklához, vagy tóhoz kötődő mesével, legendával, történettel. Ez szinte már alapszabály túracipellős kirándulásokkor.
Amúgy is nagy hívei és gyakorlói vagyunk az élő mesemondásnak, így hát külön örültünk, amikor a Facebookon belefutottunk a Bailavidrumba, a lelkes kiránduló csapatba, akik rendszeresen szerveznek mesével összekötött túrát gyerekeknek.


A Szépjuhásznénál várakozó csemeték száma felülmúlta minden elképzelésünket. Az őskáosz a mesemondók öblös hangjának hatására gyorsan szilárd renddé alakult, és a családok csoportokba osztva hamarosan megindultak a S jelzésen felfelé, a Nagy-Hárs-hegy irányába. A térképen is jelzett régi kőfejtőhöz aztán szalagozás vezetett. Fantasztikus, hogy ez már önmagában is milyen érdekes a gyerekeknek.


A csoda azonban csak a kőfejtőben kezdődött. Előkerült a mesetarisznya (mert a mesék abban laknak, és nem a TV-ben), s egy kisebb tűz körül Gregus Laci, az ismert mesemondó, hatásos felvezetést követően elmondta a Csókalányok című népmesét. A gyerekek is érezték, hogy ez nem a YouTube, mert reggeli energiák ide vagy oda, szépen csöndben várták a varázslatot. A mese meghallgatása után a gyerekek és szüleik (pár családból álló) csoportokba rendeződve először képletesen átlépték Meseország határát, majd megindultak a szalagozással jelölt meseösvényen, keresztül-kasul a Nagy-Hárs-hegyen. A még várakozókat Laci egy kis furulyanótával szórakoztatta.




A meseösvény állomásain a gyerekek pontról pontra feleleveníthették, átélhették és eljátszhatták a mese egyes részeit, miközben valahol makk-kupakkal sípoltak, máshol mondókáztak vagy egyéb módon mókáztak, és mivel csókákká változott lányokról volt szó a történetben, természetesen egy kis csip-csip-csóka sem maradhatott ki.


Nagyjából 2 km-t sétáltunk a vörös toronyig, ahol a csókalányok laktak - ez a kis-hárs-hegyi kilátó volt, s valamivel kevesebbet visszafelé, Szépjuhászné állomásra, tehát a túra kisebb gyerekeknek is ajánlható (kisebb testvéreket hordozóban vittek). A sok helyütt köves ösvény kissé nehéz terepnek bizonyult a mi négy és fél éves lányunknak (négy év volt az alsó korhatár elvileg), a nagyobb gyerekek által diktált tempó pedig túl gyors volt, de legalább a szülők sem unatkoztak, igazi varázslónak érezhették magukat, akik átvezetik, terelgetik gyereküket Meseországban.


A Szépjuhászné állomás büféjében pedig aznap szerencsére nem pacalpörkölt volt a menü (egyszer már jártunk pórul így pont itt, akkor sehogy sem tudtuk meggyőzni a gyerekeket a pacalpörkölt elfogyasztásáról), hanem egy finom leves. Így az ebédet is viszonylag olcsón, de mindenképpen nagyon hatékonyan tudtuk le - ez amúgy is egy fontos túraszervezési szempont, főleg délután alvó gyerekekkel.
Szöveg és képek: Szigeti Ferenc

A varázslatos cserszömörce nyomában
A természet rengeteg csodás jelensége közül minden évszakban van pár, amely nemcsak fotósok és természetjárók, de a természetbe ritkábban kirándulók ezreit is képes megmozgatni. A tiszavirágrajzás, a szentjánosbogár-rajzás, a daruhúzás és vadlúdsokadalom mellett a cserszömörce őszi lombszíneződésének mindenképpen ott lenne a helye a „sztárok” között.
→ Tovább
A Cuha-völgy felülről, avagy gyerekekkel az ország leghosszabb vasalt útján
Egy hegygerincen kikapaszkodni a fák fölé, majd körbenézni a magasból – minden bizonnyal ez a sziklamászás egyik esszenciája. Ez a már-már magashegyi élmény várt ránk a Cuha-völgy szurdoka fölé látványosan kikapaszkodó Bucsek Henrik Emlékúton, az ország leghosszabb vasalt útján. Persze addig fel is kellett valahogy jutni…
→ Tovább
Kipróbáltuk, milyen a természetjárás SUP-pal
Idén nyáron végre beneveztünk egy természetközeli élménytúrára, hogy kipróbáljuk, mitől is olyan különleges ez a dolog. Inkább volt meditáció és földrajzóra, mint túra, de imádtuk.
→ Tovább