A kövek mesélnek

Geológiai barangolás Magyarország lankái között.

Rudabánya, az ősi ércbányász település

Veres Zsolt 2019.03.28.

A borsodi megyeszékhelytől, Miskolctól északra, dombok ölelésében bújik meg Rudabánya városa. Az egykoron módos és jelentős lakossággal bíró bányaváros napjainkban sajnos lehangoló képet fest. Pedig az évszázados ércbányászat jelentőségét még a település neve is mutatja, hisz a szláv eredetű „ruda” szó ércet jelent. 

Rudabánya környékén már régóta ismerik őseink a felszín közelében is megtalálható különféle érceket, de nagyobb volumenű bányászatuk csak a 14-15. században kezdődött el. Ekkor volt Rudabánya első virágkora, amely során a városka tagja lett a felső-magyarországi bányavárosok szövetségének. A településre német anyanyelvű bányásznépesség érkezett, akiknek hatalmas gótikus templom is épült (ez ma is Rudabánya legrangosabb műemléke). Ekkoriban főleg ezüstöt és rezet bányásztak. Egy nagyobb hanyatlás után a 19. században tértek át a felszíni-, majd mélyművelésű vasércbányászatra, amely kisebb megszakításokkal 1985-ig zajlott, hazánk utolsó vasércbányája ekkor zárta be végleg kapuit.

 

Fotó: Veres Zsolt
Fotó: Veres Zsolt

 

A Rudabányai-hegységet különféle triász korú törmelékes és karbonátos üledékes kőzetek építik fel. Ezeket az üledékes kőzeteket a jura időszakban a mélyből feláramló vasas oldatok járták át, s szakszóval élve metaszomatizálták azokat. Ekkor keletkezett az a nagy tömegű és szeszélyes kifejlődésű sziderites vasérc (vörösvasérc), amely a mélyszinti bányászat fő célját képezte. A sziderites tömzsök felső zónája a beszivárgó csapadékvizek hatására feloxidálódott, s limonittá (barnavasérccé) alakult át. Ez volt a felszíni és felszínközeli bányászat tárgya annak idején. Természetesen számtalan más (érc)ásvány is keletkezett (pl. termésarany, termésezüst, termésréz, barit, stb.), amelyek miatt Rudabánya hazánk egyik legizgalmasabb ásványgyűjtő helyévé vált.

 

Fotó: Veres Zsolt
Fotó: Veres Zsolt

 

Rudabánya térségében a késő-miocénben a Pannon-tó vize hullámzott, amelyből nagy vastagságú lignites, különféle szemcseösszetételű törmelékes rétegsor rakódott le. Ebben találták meg „Rudi” (Rudapithecus hungaricus) maradványait, amely egy 10 millió évvel ezelőtt élt „ős” volt, a majmok és az ember közös őse.

 

Fotó: Veres Zsolt
Fotó: Veres Zsolt

 

Napjainkban a látványos, hazánk legmélyebb bányatavával büszkélkedő területet egy tanösvény és a Rudapithecus Látogatóközpont mutatja be. A városban pedig a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bányászattörténeti Múzeum várja a bányászmúlt iránt érdeklődő látogatókat.

 

Fotók és szöveg: Veres Zsolt

 

Forrás: akovekmeselnek.hu

 

 

Kapcsolódó cikkeink:

Mesélő kövek a Rudabányai-hegységben

Vadregényes túra a Rudabányai-hegységen keresztül

Eljött az ősz, bevörösödtek a sziklák