A kövek mesélnek

Geológiai barangolás Magyarország lankái között.

Szerző:
2021. november 30.

Rudabánya, az ősi ércbányász település

A borsodi megyeszékhelytől, Miskolctól északra, dombok ölelésében bújik meg Rudabánya városa. Az egykoron módos és jelentős lakossággal bíró bányaváros napjainkban sajnos lehangoló képet fest. Pedig az évszázados ércbányászat jelentőségét még a település neve is mutatja, hisz a szláv eredetű „ruda” szó ércet jelent.

Rudabánya környékén már régóta ismerik őseink a felszín közelében is megtalálható különféle érceket, de nagyobb volumenű bányászatuk csak a 14-15. században kezdődött el. Ekkor volt Rudabánya első virágkora, amely során a városka tagja lett a felső-magyarországi bányavárosok szövetségének. A településre német anyanyelvű bányásznépesség érkezett, akiknek hatalmas gótikus templom is épült (ez ma is Rudabánya legrangosabb műemléke). Ekkoriban főleg ezüstöt és rezet bányásztak. Egy nagyobb hanyatlás után a 19. században tértek át a felszíni-, majd mélyművelésű vasércbányászatra, amely kisebb megszakításokkal 1985-ig zajlott, hazánk utolsó vasércbányája ekkor zárta be végleg kapuit.

A Rudabányai-hegységet különféle triász korú törmelékes és karbonátos üledékes kőzetek építik fel. Ezeket az üledékes kőzeteket a jura időszakban a mélyből feláramló vasas oldatok járták át, s szakszóval élve metaszomatizálták azokat. Ekkor keletkezett az a nagy tömegű és szeszélyes kifejlődésű sziderites vasérc (vörösvasérc), amely a mélyszinti bányászat fő célját képezte. A sziderites tömzsök felső zónája a beszivárgó csapadékvizek hatására feloxidálódott, s limonittá (barnavasérccé) alakult át. Ez volt a felszíni és felszínközeli bányászat tárgya annak idején. Természetesen számtalan más (érc)ásvány is keletkezett (pl. termésarany, termésezüst, termésréz, barit, stb.), amelyek miatt Rudabánya hazánk egyik legizgalmasabb ásványgyűjtő helyévé vált.

Rudabánya térségében a késő-miocénben a Pannon-tó vize hullámzott, amelyből nagy vastagságú lignites, különféle szemcseösszetételű törmelékes rétegsor rakódott le. Ebben találták meg „Rudi” (Rudapithecus hungaricus) maradványait, amely egy 10 millió évvel ezelőtt élt „ős” volt, a majmok és az ember közös őse.

Napjainkban a látványos, hazánk legmélyebb bányatavával büszkélkedő területet egy tanösvény és a Rudapithecus Látogatóközpont mutatja be. A városban pedig a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bányászattörténeti Múzeum várja a bányászmúlt iránt érdeklődő látogatókat.

Fotók és szöveg: Veres Zsolt

Kiemelt fotó: Gulyás Attila

Forrás: akovekmeselnek.hu

A cikk 2019 márciusában jelent meg először.

A hollókői vár építőköveinek nyomában

A hollókői vár építőköveinek nyomában

2022.01.23.

Hollókő vára az Ófaluval és a táji környezetével egyetemben az UNESCO Világörökség része. A 13. században, a Kacsis család által építtetett erősség építőanyaga a Vár-hegyet felépítő andezit.

→ Tovább
Homokkőszurdok a Zalai-dombságban?

Homokkőszurdok a Zalai-dombságban?

2022.01.20.

Ha meghalljuk a szurdok szót, akkor általában valamilyen keményebb kőzettel (pl. mészkő) borított terület képe jelenik meg előttünk, ahol egy bővizű vízfolyás hömpölyög át egy szűk „sziklafolyosón”. Más típusú kőzetekben, például homokkőben már jóval kevesebb szurdokot ismerünk hazánkban, pláne nem a Zalai-dombságban.

→ Tovább