Kéktúra blog

Barangolás a legendás kék jelzésen

Szöveg és fotó:
2021. április 16.

Sátoraljaújhelytől Kishutáig

Libegőztünk és kilátóztunk a Magas-hegyen, majd a -huta nevű falvak régi, szép házai és patakok völgyei mentén vitt utunk a Nagy-Nyugodótól Kishutáig a Zemplénben.

Az aszfaltút melletti kerékpárúton sétáltunk be Sátoraljaújhely elejéig. Jobbra egyre közelebbről látszott a Magas-hegy csúcsa. A Tesco mellett van egy kis benzinkút, emellett pedig egy halomban vagy egy tucat csatornafedél. Ez meg vajon mi? Itt gyakorlatoznak a csatornafedél-telepítők? Vagy civilizációs szintet ugrottak a környékbeli ürgék? Nem tudtunk rájönni.

A Tesco utáni körforgalomban jobbra kitérve hamar elértük a sportközpont területét. Jobbra a fedett jégcsarnokba lehet benézni, balra, a mászófal tövében van a pénztár. Megváltottuk a jegyünket, és felszálltunk a Libegőre, amely a Magas-hegy tetejére vitt fel. Jobbra a bobpályára láttunk rá felfelé menetben.

A fenti állomáson kiszállás után egy lépcsőn jutottunk fel a kilátóhoz (kék háromszög jelzés).

A kilátó tövében még két pálya működik: az egyik szélsebesen repít át a Szent István kápolnához (átcsúszó kötélpálya), a másik egy kabinos kötélpálya. A hátizsákok miatt csak ez utóbbi jöhetett szóba.

A Szár-hegyen a Magyar Kálvária stációin a trianoni döntéssel elcsatolt települések sorakoznak. Egy tisztás végében pedig a koronát betonból formázó kupolás épület, a Szent István kápolna. A háta mögött folytatódik a kék háromszög jelzés, amely egy szűk ösvényen, meredek lejtéssel indul lefelé a hegyről. A lejtő aljában a piros kereszt jelzés indult jobbra, ami egy íves kitérő után feljebb vissza is tért a kék háromszög jelzésbe. Onnan már hamar elértük a kék jelzést a Nagy-Nyugodónál, ahol bélyegeztünk is.

Ezután elkezdődött az OKT 27., utolsó szakasza. Kérdeztem a túratársamat, Tamást, hogy átérzi-e a nap történelmi súlyát, de csak annyit válaszolt, hogy inkább ne emlegessek neki súlyokat.


Ezen a szakaszon egy tanösvény is halad, így lehet a környékről olvasgatni. Arra figyelni kellett egészen Vágáshutáig, hogy a jelzés gyakran vált utat: hol ösvényen, hol széles, tolólappal letolt úton, hol erdészeti utakon mentünk.

Az út többnyire emelkedett, majd egy lejtősebb rész aljában elértük az aszfaltutat. Az aszfaltútra jobbra kell rátérni. Ezen csak addig kellett menni, amíg el nem értünk egy kerítéssel elzárt tavacskát, majd egy terméskő házat. Itt bélyegzés már nincsen, csak a balra elkanyarodásra kell figyelni. Feljebb egy távvezeték alatt sétáltunk el, még feljebb jobb kézre egy tisztás nyílt vadászlessel. Ezután elértük a kék négyzet jelzés kiindulópontját, ahol balra tértünk. Feljebb három árok találkozott össze. Még tovább emelkedve egy letarolt területnél balra nyílt némi kilátás – bár ez néhány éven belül el fog tűnni. A Mocsár-rét térképen jelzett keresztje mellett elsétálhattunk, nem vettük észre.

A folytatásban már nagy emelkedés nélkül értünk el a piros jelzés keresztezésééig, ahol a kéktúrás tábla mellett egy tanösvényes információs táblát és egy pihenőpadot is találtunk, így kicsit meg is pihentünk. Onnan egy ösvény vezetett tovább, ez elég gazos volt: csalán, szeder és akác nőtte be több helyen is. Egy metszőolló jó segítség lehet ezen a szakaszon. Forrást nem találtunk, de lejjebb érve a patak (inkább csak ér) mentén értünk be Vágáshutára. (Vigyázni kell az elágazásokra!) A buszforduló felett van a szlovák tájház épülete – ennek megtekintését most kihagytuk, de előtte a csapnál megtöltöttük a vizes palackokat.


Vágáshutától egész Nagyhutáig átkísért minket egy fiatal kutyus is – sajnos nem tudtam róla jó fotót csinálni, nagyon izgága alkat volt. Vágáshuta után az aszfaltúton kellett továbbindulni, majd egy híd után, még a szántóföld előtt balra letérni. Egy kutyaólra hasonlító faház jelzi a Margit-kutat – itt inkább nem töltöttünk palackot.

Eleinte szűkebb, majd szélesebb ösvény vitt tovább a Hollós-patak völgyében. A patakparti sétát egyszer csak egy elkanyarodás, és onnan erős emelkedés váltotta fel. Az emelkedés tetejénél el is értünk Nagyhutára. Az első házak egyike egy magára hagyott építkezés volt, ide be is lógtunk szétnézni kicsit.

Nagyhuta egészen jó állapotúnak mondható falu, sok a szépen felújított ház, régi épület benne. Egyedül a 20. házszámnál néztem egy nagyot. Itt mintha valaki olyan építkezett volna, aki hiába törekedett szimmetriára, valahogy sehogy se jött össze volna neki.

Nagyhuta utolsó házait elhagyva csak egy meglepően rövid séta következett az aszfaltúton, és már el is értük Kishuta első házait. De ez csalóka volt, mert még vagy fél órát kellett sétálni a hosszú Kossuth utcán, mire elértünk a kisvasút állomásáig. Itt van egy faházban egy Nemzeti Dohánybolt, mellette a kisvasút szerény megállóhelyével. A síneken túl, a patakon átkelve jutottunk el a Huta Vendégházig a Ságvári utcában. Itt szálltunk meg éjszakára.

A cikk Papp Géza blogján is olvasható.

Az előző részt ide kattintva találod.

Kishutától Füzérig

Kishutától Füzérig

2021.05.06.

Az egykor üveghuta köré kiépült kis faluból indulva, a hajdani kisvasút vonalán haladva vezet az út a szinte teljesen visszaépített füzéri várig.

→ Tovább
Regéctől Makkoshotykáig

Regéctől Makkoshotykáig

2021.01.15.

Ezt a szakaszt a rövid kitérőkkel elérhető sziklaszirtek, kilátópontok, egy szép nyírfaerdő, és a lassan eltűnő egykori rétek, legelők tették különös élménnyé.

→ Tovább