Makkoshotykától Sátoraljaújhelyig
Gyönyörű erdőben, az ország egyik legöregebb fájának érintésével sétáltam el Makkoshotykától a Nagy-Nyugodóig.
Az ünnepnapot kihasználva bepótoltam azt az egy szakaszt, amit végigjártam már egyszer, de akkor csúnyán elmosta az eső. Már előző este leutaztam Sárospatakra. Reggel a 8 órás busszal mentem át Makkoshotykára. A buszmegállótól pár háznyit visszasétálva van egy kis bolt, ott is lehet bélyegezni. Innen a templom felé kell enyhe emelkedővel indulni, majd a kastélykertbe betérni. Kicsit elszörnyülködtem azon, hogy hogy lehet ilyen egyszerű vakolással, műanyag ablakokkal felújítani egy kastélyt.
Az udvarban feljebb, a kertkapunál van egy kéktúrás tábla, ezen is van bélyegző. Ezután egy kis kápolna mellett visz tovább az ösvény, egy jókora fa tövében. Ez a Meczner család sírboltja. Ezután hol legelőkön, hol fák között vezető út következett a dombok oldalában, enyhe lejtéssel, lassan feloszló köddel.
Egy idő után egy kis fahídhoz értem, alatta hol folyik a kis érben víz, hol nem. Ezután már inkább erdő jött, gyakorlatilag végig, a Nagy-Nyugodóig fák között vezet az út. Sok látnivaló itt nincsen – nincsenek hatalmas sziklaszirtek, vízesések vagy várak –, de cserébe szép erdőben, brutális emelkedők nélkül sétálhatsz egy jót. Az egyik völgy mélyében, egy nyáron kiszáradó patak mellett az egyik fa már rágicsálja a régi, rozsdás fémtáblát. (A kék kör jelzésre nem érdemes kitérni, nincs ott semmi különleges.)
Hamar elértem a Cirkálótanya épületéhez. Kisse már düledező az úthoz közelebbi épület, de a cicaállomány is rendben van, a tehenek is legelésznek, és az öreg kutya is szívesen kunyerál tőled egy falat husit, cserébe farokcsóválást és jobb első mancsos pacsit tud felkínálni. Na, és bélyegezni is kell itt, a bélyegzőt az épület sarkán találod.
Innen még mindig főleg lejtett az út. Széles földúton haladtam a szép őszi erdőben. Jóval arrébb egy elkerített részbe kell bejutni egy kis falétrán át, majd feljebb egy másikon át elhagyni a területet. Itt csak jó hosszan haladni kell előre a fák között. Egy ereszkedés után értem el a Pusztadélő nevű helyre – ezt könnyen felismered, két okból. Egyrészt itt keresztezi a piros jelzés a kéket, másrészt az egyik fára fel van festve, hogy „Pusztadélő”.
Csak pár lépéssel mentem tovább, és elértem egy nagyon öreg fához. A tövében bomladozó koszorúk jelzik, hogy ez a Rákóczi-fa. Az öreg tölgy valóban élhetett már Rákóczi idejében is.
Ezután jobban kell figyelni a jelzésekre, mert helyenként nem túl jól jelzetten térnek le az addig járt útról. Az út tekergősebbre váltott, és több helyen is árkokon, gödrökön kellett átkelni. A Repka-tanya táblája felett leltem rá az első kéktúrás táblára, a „Bencsi-gödör-oldal” címűre. Az Orosztanya nevű hely már jelezte, hogy itt még erdőben, de már a szőlőskertek felett jártam. Először egy romos házikót értem el.
A tanya után megint csak van egy kitérés jobbra, ahol kicsit figyelni kell (ne indulj hegynek fel). Innen keskeny ösvény vitt tovább, míg egy újabb, mély gödör után egyszer csak kibukkantam a Bányi-nyeregnél az aszfaltútra. Pár lépés után a telkek közé kellett bemenni, néhány épület után újra erdő következik.
Ez az utolsó szakasz először enyhébben, majd erősebben emelkedett a Nagy-Nyugodóig. Ez tulajdonképpen csak néhány ösvény kereszteződése, de van itt két információs tábla is, az egyiken a kéktúrás bélyegzőt is megtalálhatod. Innen a kék kereszt jelzésen mentem le meredek lejtéssel Sátoraljaújhelyre, közben érintve a Kovács villa szecessziós épületét is.
Érdemes egy napot erre a városra is rászánni, a Magas-hegyen többféle drótkötélpálya, bobpálya, mászófal és jégpálya is kipróbálható. A hegy tetején kilátóból nézhetünk körbe, a városban egy börtönmúzeum is működik, Széphalom és Sárospatak is ott van a közelben.
Sátoraljaújhelyről vonattal mentem vissza Sárospatakig. Ott autóba ültem, de a 37-es úton tartottam még egy pihenőt a Sárga Borháznál – itt egészen príma étterem működik, de borokat palackozva is lehet vásárolni. Ezután tértem vissza Budapestre.
A cikk Papp Géza blogján is olvasható.
Az előző részt ide kattintva találod.
Zalalövőtől Kustánszegig
2022.06.11.Papp Géza, a Kéktúra blog szerzője a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra újabb szakaszáról mesél.
→ Tovább
Kerkakutastól Zalalövőig
2022.05.30.Az egyre csökkenő lélekszámú falu fogyatkozó házait és vaníliasárgára kivakolt templomát elhagyva ismét szántóföldek, legelők között találtuk magunkat.
→ Tovább
Velemértől Kerkakutasig
2022.05.25.Papp Géza, a Kéktúra blog szerzője a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra újabb szakaszáról mesél. Élmények és szépségek a csodálatos veleméri templomtól a kerkakutasi naplementéig.
→ Tovább
