A helyszínen 2022 januárjában jártunk. Ha azóta esetleg változott ott valami, jelezheted nekünk a szerkesztoseg@turistamagazin.hu e-mail-címen.

Jártál már olyan helyen, ahol úgy érezted, kerek a világ? Te a tájban, a táj benned. Ahol minden az örök körforgás szerint halad. Csak állsz hosszú-hosszú percekig, nézel, és beszippant a látvány. Mintha egy olyan világba léptél volna, amelyben nem kell kérned a világtól többet, mint amit már megadott. Nekünk azon a szeles délutánon, a Hármashatár-hegy, Vihar-hegy és Csúcs-hegy délnyugati lejtőjén nyújtózkodó lapály, bizony, ilyen hellyé vált.

Az egykori Gercse falu nem tűnt el nyomtalanul. Emlékét máig őrzi középkori eredetű temploma

1 / 11

Fotó: MTSZ

Pesthidegkút határában, a szántóföldek, legelők parcellázta, füves területek ölelésében megbújó gercsei templom – misztikum és vallásos érzület ide vagy oda – tényleg egy olyan hely, amely tökéletesen alkalmas a lenyugvásra, remek meditációs, relaxációs pont, ha egyedül vagyunk ott. (Mivel közel esik a Hármashatár-hegyre vezető turistautak hálózatához, így a tömeg elkerülése érdekében érdemes hétköznap felkeresni.) Mint egy nyugodt sziget a hullámzó, erdővel borított hegyhátak tengerében, csak néhány hétvégi ház a hegyoldalban, és a távolban felsejlő, völgyben elterülő Pesthidegkút épületei emlékeztetnek a civilizációra.

A gercsei templom a tájban

2 / 11

Fotó: MTSZ

Az ég ugyan felhős volt, itt-ott már előbukkant mögüle a nap. Hűvös, szürke, szélfútta idő, a levegőben a hó előérzetével. A valamikori Gercse falu temploma magányosan áll a legelők, mezők között. Mellette fehér kőkereszt, hangulatos pihenő, padokkal, asztalokkal. A csupasz faágakon énekesmadarak trilláznak, a fátyolfelhős égen cikázó váratlan színfoltok, leheletnyi élet a zord téli délutánban.

A régészeti ásatások szerint a 13. században épült román stílusban. A tatárok 1242-ben felégették a faluval együtt, de a tatárjárás után újjáépítették, és a 15. században kerítőfallal vették körül.

Jelenlegi állapotát 1997-ben az újjáépítés során nyerte el

4 / 11

Fotó: Joó Annamária

A török időkben elnéptelenedett a falu. De nem úgy, ahogy gondolnánk, hogy a török elől elmenekült a lakosság. (A Hidegkút melletti Keresi (Gersi) ugyanis egy 1580—81. évi kincstári összeírás tanúsága szerint a budai szandzsákhoz tartozott.) Épp ellenkezőleg, a török pont békén hagyta az itt élő főként mezőgazdaságból élő népeket. Amikor viszont Esztergomot 1595-ben sikerült felszabadítani a török uralom alól, szerették volna Budáról is kiűzni őket.

A templom kapujával szemben a pesthidegkúti svábok kőkeresztje áll

3 / 11

Fotó: Joó Annamária

Az volt terv, hogy kiéheztetik a törököt Budán, ezért a környező településekről kitelepítették a lakosságot, hogy az ottománok élelmiszerbázisa megcsappanjon. Így a gercseiek elhagyták földjeiket, és többet nem is tértek vissza. Valószínűleg ezzel a szándékos elnéptelenítéssel kapcsolatos Gercse községnek és templomának elpusztulása is. Ettől kezdve ezen a néven az írott történeti forrásokban nem történik több említés a faluról.

Környezte rendezett, kiépített pihenőhelyet is találunk a bejárati kapu előtt

6 / 11

Fotó: Joó Annamária

Kapcsolódó cikkek

Budai tekergés a gercsei templomtól a ferenchalmi kápolnáig

Tovább

Óbuda felett, a Hármashatár-hegy százéves útján

Tovább

A következő évszám, amely jelentős fordulatot hozott az elhagyott templom életében, az az 1770-es évek eleje. Ekkor Gercsepuszta és pusztulófélben lévő kápolnája már a német telepesek által lakott Hidegkúthoz tartozik, akik 1772-ben jelentős átalakítást hajtottak végre rajta: két oldalához egy sekrestyét és egy raktárt toldottak, a középkori bejáratot befalazták, újat nyitottak a nyugati oldalon. 1774-ben pedig a felújítás során fa karzatot és barokk stukkódíszeket kapott az Isten háza.

A déli falon a román korra is jellemező félköríves lezárású ablakok láthatók

8 / 11

Fotó: Joó Annamária

Az 1800-as évek elején, több mint egy évtizedig a templomban őrizték a Máriaremete nevét is adó Mária-kegyképet, melyet 1817-ben a korabeli felszerelési tárgyakkal együtt a máriaremetei kegytemplomba vittek át. Felépült a hidegkúti templom, az ősi kápolnát pedig megint sorsára hagyták, a hívek nem használták, és az elkövetkező 150 évben pusztulásnak indult. A köztudatba régészek próbálták meg újra beemelni, de sem az 1956-os, sem az 1985-ös ásatásokat nem követte helyreállítás. Romos állapotban várta az „újjászületést”, mígnem 1996-ban Bognár Lajos atya, egykori hidegkúti plébános kezdeményezésére az Óbudai Polgári Társaság és a Pesthidegkút Alapítvány elkezdte felújítani.

A torony nélküli, egyhajós kis templomhoz már a középkorban keletről patkó alakú szentély csatlakozott

9 / 11

Fotó: Joó Annamária

Miután a falakat fölépítették, és az épületet nyeregtetővel újra befedték, a szentélyben kőoltárt emeltek, Dékány Vilmos Esztergom–budapesti segédpüspök 1997. augusztus 17-én Nagyboldogasszony tiszteletére újból fölszentelte a templomot. Azóta új életre kelt, és húsvéttól mindenszentek ünnepéig vasárnaponként misét tartanak a falai között, sőt, keresztelők, esküvők kedvelt budai helyszíne lett.