Gulyáságyú

Gulyás Attila, a Turista Magazin fotósának élményei

Túra a „szputnyik" körül

Gulyás Attila 2019.07.23.

A Bakony déli sarkának eldugott medencéje hosszú évek óta őrzi az ember és a természet különleges alkotásait. Hazánk legfiatalabb műemlékétől a négyszögletű kerekerdőig bejártuk Taliándörögd határát.

Aki számára már ismerős az éppen zajló Művészetek Völgye fesztivál, annak valószínűleg csak félig újdonság, hogy az a bizonyos völgy tágas síksággá szélesedő, felső szakaszán egy kicsit más művészeti ágak rendhagyó alkotásai is várnak. Elsőként a természeté, amelynek egyik utolsó, bejárhatatlan menedéke, a szomszédságában az épített érdekességek szinte teljes skálájával, a végén pedig a környék legmagasabb pontjával, olyan túraútvonalat kínál, amit különösebben tervezni sem kell: elegendő „csak" végigjárni. Így is tettünk.

 

jul-9_002-2.jpg

Érkezés Öcs falu központjába


A környék felfedezéséhez talán a legcélszerűbb a terület szélén lévő Öcs faluból indulni. Bá ez a hely az átlagos fesztivállátogató számára kívül esik a völgyön (valójában nem), itt is ugyanaz a minden részletében gondozottt, idilli falukép fogad, mit a távoli szomszédoknál.

 

jul-9_003-2.jpg

Öcsi részletek


A falut Taliándörögd felé elhagyva szinte kínálja magát az országút fölötti egykori murvabánya egy kis nézelődésre. Először lent, ahol az ember által alkotott fehér sziklák, a víz játéka és a lassan visszatérő természet formál különös mintázatokat, majd fent, a dombtetőn is, ahonnan az egész környéket beláthatjuk. 

 

jul-9_006-2.jpg

Hegyek kívül-belül: kilátás a falu fölötti dombról a medencére


Bár a túra itt éppen csak elkezdődött, szerencsére semmi nem tiltja, hogy máris pihenjünk egy akkorát, mintha a fél Bakony a lábunkban lenne, sőt: aki a Művészetek Völgyébe tart, annak jól is jön egy jóízű akklimatizáció a környék tempójához. A látványban elmerülve érdemes egy kis kitérőt tenni néhány rendhagyó irányban: a térben lefelé, az időben pedig vissza, hogy jobban megismerhessük, amit látunk.

 

jul-9_008-2.jpg

A távolban az egyik következő cél, az űrtávközlési földi állomás - a helybéli neve szerint „szputnyik"
 

A bakonyi karsztvizek nyomában


A környék ma ismert kincsei mellett a lábunk alatt is rendkívül fontos dolgok rejtőznek, amelyek fontossága a múlt században többször is változott. A Közép-Dunántúl gigantikus karsztvízkészletei itt a felszínhez közel találhatók, a víz egy másik részének útja pedig egyenesen rajta vezet: a patakok egész évben állandó, bőséges vízhozamukkal a környékbeli vízimalmok legalkalmasabb helyszínévé tették a vidéket. Ez az iparág a két világháború között érte el a csúcsot, amikor Nagyvázsony és Tapolca között közel száz malom működött a környéken.

 

jul-9_013-2.jpg

A terület legmélyebb pontján hullámzik a védett Kinder-tó


A szocialista rendszer éveiben aztán a másik föld alatti kincs, az alumínium alapanyagául szolgáló bauxit vált a szomszédos Nyírád és Ajka fontos gazdasági erőforrásává. Közvetve pedig az egész hazai gazdaságé, méghozzá nemcsak az olcsó könnyűfém, hanem annak egy különösen ritka szomszédja, a titán miatt. Az alumíniumhoz hasonló könnyűségű, de az acéléval vetekedő szilárdságú fém a szovjet repülőgépipar és űrprogram egyik alapvető (és persze méregdrága) nyersanyaga, az itteni bányák pedig fontos lelőhelyei voltak, így szinte bármilyen árat megért a kitermelése. Mivel viszont ezek a készletek a karsztvíz szintje alatt, eredetileg hozáférhetetlen helyen voltak, az ár minden tekintetben hatalmas volt.

 

A hatvanas-nyolcvanas években három Balatonnyi vizet szivattyúztak ki a hatalmas gazdasági értékű bakonyi bauxitbányászat fenntartásához. A hegység karsztvízrendszerének nagy része a természetes kifolyások helyett közel harminc éven át a bányák hatalmas szivattyúgépházaiba és a Marcalba került. Az időszak végére nemcsak a Hévízi-tó, de a budapesti fürdőket tápláló források helyzete is kritikussá vált, a monumentális beavatkozás végét mégsem ez, hanem a rendszerváltás hozta el.

 

jul-9_032-2.jpg

Közelről csak a madarakat zavarnánk, a legtöbb messzebbről, fentről látszik


Bár a bányászat és az iparosodás előtt a medence hatalmas részét nádasok és kisebb tavak borították, ezekből mára mindössze egyetlen kisebb vízfelület, a Kinder-tó maradt. Az egyedi, ismeretlen eredetű név egy valódi menedéket takar, amelynek kicsi, de megközelíthetetlen nádvilágában hüllők és madarak százai találnak otthonra. Jól behatárolható vízpartot itt hiába keresnénk, de már csak az élővilág megóvása érdekében sem érdemes túl közel jönni - szerencsére a legtöbbet egy kicsit messzebbről, fentről látni.


Műemlékek az Árpád-kortól a 70-es évekig

 

jul-8-9h_010-3.jpg

Taliándörögd, és tőle kellő távolságban a „szputnyik”, amely ma már ipari műemlék


A tó szomszédságában, néhány méteren belül hatalmasat ugrunk, szó szerint ezúttal fölfelé, hogy a levegőből is körbenézhessünk, míg időben néhány évtizedet, amikor a föld alatti ipar mellett úgy látszott, a jövő a világűrben rejlik.


Hazánk kevés, jól felszerelt űrtávközlési állomásainak egyike 1974-re épült meg a völgyben. A hatalmas parabolaantennákkal különböző frekvenciákon lehetett a különböző távközlési műholdak adását venni, és persze fordított irányban, adni is.

 

jul-9_023-2.jpg

Antennák az állomáson és a távoli Kab-hegyen
 

Az állomást az évtizedek alatt a legkülönbözőbb célokra használták a telefonszolgátatásoktól az interneten és a tudományos kísérleteken át egészen a nem nyilvános kormányzati funkciókig. Hivatalosan 2005 óta nem üzemel, de a pletykák szerint épp a Belügyminisztérium bérli. Ami biztos, hogy jelenleg nem látogatható, erre nemcsak a kutyás őrség és a kamerák sokasága, de jókora tábla is figyelmeztet. A területet mindenesetre láthatóan karbantartják, és bár az építésekor telepített apró díszfák mára sokat takaró erdővé nőttek, az épület most is jó állapotban van. Egyedisége és igényes építészeti megoldásai miatt ma már ipari műemléki védettséget élvez.

 

jul-9_016-2.jpg

Antenna és a táj - ennél közelebb ma sem mehettünk 


Az állomás után hosszú, nyílegyenes országút vezet Taliándörögd faluba, ahol a nyári hétköznap délután is nagy volt a nyüzsgés. Fűnyírás, elktromos kabantartás és útjavítás is jelezte, hogy a helyiek már javában készülnek a közelgő fesztivál látogatóinak érkezésére.

 

jul-9_045-pano-3.jpg

A taliándörögdi Szent András templomrom


A falu északi szélén, magányosan áll a Szent András-templom romja, amely a környék nyolcszáz évvel ezelőtti történetéhez kapcsolódik. Ekkoriban még négy kis falu volt a környéken, közülük Felsődörögd: Árpád-kori templomának alapjain épültek meg az új falak. A törökök 1548-as hadjáratuk során a falvakkal együtt elpusztították, azóta romjaiban látható. Az elmúlt évek javításai és karbantartásai nyomán feltárultak az egykori, gondosan faragott részletek, a szentély, csigalépcső és a belső díszek maradványai, amelyek felfedezése bárki számára különleges élmény lehet. Az időutazás után pedig a templom mellett továbbindulva egyenesen a mesék világába csöppenhetünk.

A Négyszögletű Kerekerdőn innen és túl

 

jul-9_054-2.jpg

Irány a környék legmagasabb pontja, egy igazi különlegességgel a tetején


Időből szerencsére még bőségesen maradt napnyugtáig, a Taliándörögtől északra elterülő dombok pedig a hűvös nyári délutánon akkor is felfedezőútra csábítanának, ha „csak” a hangulatos táj és az eddig bejárt vidék körpanorámája várna. Pedig ezeken kívül az út végén ott emelkedik az Atibor-hegy is, amelynek tetején nem más, mint a valódi négyszögletű kerekerdő vár.

 

jul-8-9h_019-p2.jpg

A kerekerdő, amely valóban négyszögletű 
 

Lázár Ervin mára legendássá vált gyermekmeséjében megannyi kaland vár a főszereplőkre, többek közt Mikkamakkára és Dömdödömre a négyszöglető kerekerdőben. Hogy a mese vagy az itteni helyszín volt előbb, ma már nehéz eldönteni, de valószínűleg a fenyves kora azért meghaladja a 35 évet. 

 

jul-9_056-2.jpg

Kilátás a Kab-hegy felé, immár magasabbról 
 

A mintegy kétszáz méterrel a medence fölé emelkedő hegytetőről messzire látni: a Kab-hegytől a Balaton-felvidék nyugati széléig csupa hullámzó domb, ismerős hegy és valamivel közelebb a délelőtt helyszínei. Bár a látkép kiterjedése függőleges irányban nem túl jelentős, hiszen itt nincsenek hatalmas magasságok, cserébe könnyű belefeledkezni a kisebb részletekbe, a közeli erdő zúgásába, a mező színeibe. 

 

jul-9_058-2.jpg

Visszatérés Taliándörögdre
 

Innen már csak visszafelé vezet az út, és ha jó az időzítés, napnyugtára már nem egyszerűen Taliándörögdre, hanem a július 29-ig zajló Művészetek Völgye fesztivál pezsgő helyszínébe csöppenhetünk, ahol ha mesehősökkel nem is, szinte minen egyéb érdekességgel találkozhatunk - még a Kéktúra standjával is!

 

 

Kapcsolódó cikkeink:

Művészetek, völgyek és hegyek a Balaton-felvidéken

Kéktúra és természetjárás a Művészetek Völgye fesztiválon