Gulyáságyú

Gulyás Attila, a Turista Magazin fotósának élményei

Séta a Bakony februári zöldjében

Gulyás Attila 2019.03.01.

Aki februárban a porhóval behintett tél stílusos lezárását várta, annak bizony idén is csalódnia kellett: nem fehér, de még csak nem is barna, hanem zöld dombok jelzik az időjárás szeszélyét. A siető tavasz ezúttal a kedvenc, ismerős helyek mellett egy régen felfedezésre váró helyszínen ért utol.

A városi hétköznapi reggelek ritkán kezdődnek kirobbanó lelkesedéssel; nincs ez másként Veszprém autóbusz-állomásán sem, február utolsó napjaiban. A siető idős és fiatal utasok hangulatának feldobására van néhány titkos tippünk, ezek közül ma az egyik legegyszerűbbet sikerült bevetni: munka, vagy iskola megcélzása helyett egy nagy kirándulás terve, bakanccsal és hátizsákkal megtámogatva. A buszra felszállva máris működni látszik az ötlet, legalább is az utastársak pillantásai alapján - úgy tűnik, mintha nem is az alig észrevehető, természetkompatibilis ruházatunkra irányulnának, sokkal inkább az arcunkra, amire kétségtelenül rá van írva: mi ma nem a fűtés, hanem a mozgás és a dombtetőkön sütő nap miatt nem fogunk fázni.

 

A Keleti-Bakony vizeinek nyomában

 

feb-19_082-2.jpg

Út a Gaja patak forrásai felé Nagyesztergár határában


A túra a hegység egyik legnagyobb vízgyűjtője, a Gaja patak mentén vezet, ami az alsó szakaszán már kisebb folyóvá szélesedve tör utat magának a hegyek között. Előtte átszalad a csetényi hullámdombok alatt, a híres Római fürdőn és a Tési-fennsík tövében: csupa régóta ismerős, többször is meglátogatott hely. De vajon honnan indul a vize? Ezen apró, de régi kérdés megválaszolásának szenteltük a mai első kilométereket. A nagyesztergári buszmegállótól hosszú, egyenes utca vezetett a Homok-dombra, ahol a térkép „Gaja-p” elnevezésű kék csíkja véget ér. Innen már érdemesebb volt a szemünkre hagyatkozni.


feb-19_076-p2.jpg

Félig már tavasz fogad a Gaja patak forrásánál

 

Az úttalan, bokros vidéken várható kalandok helyett rögtön az első facsoport tövében meg is találtuk, amiért jöttünk: egy méretes hársfa tövéből előbukkanó apró vízfolyás, amely közel száz kilométerrel lejjebb, folyóvá szélesedve ömlik a Sióba. Az árnyékos mélyedésben kicsi, elmocsarasodó mesterséges tó, a tavasz ide is beszivárgó színei, és friss, hűvös illat teszik teljessé az összképet. Talán jelentétéktelen, mégis alapvető helyszín a bakancslistán, ami után már a nap hátra lévő részének látványosabb tájai következnek.

 

nov-11_127_p-2(1).jpg

A Római fürdő szurdoka


A forrás után, nagyrészt a kéktúra mentén, szinte maguktól elrepültek a kilométerek, mire délre megérkeztünk a környék legnépszerűbb kirándulóhelyére, a Római fürdőhöz. A Keleti-Bakony látványos dolomitszurdokainak legismertebb és leglátványosabb képviselője a napos hétvégéken családoktól és nagyobb csoportoktól hangos, most viszont az egyetlen hangforrás az itt már szélesen folyó Gaja patak.

feb-19_070-3.jpg

Jásd és Csetény határának dombjai


Mivel a mai cél még messze volt, Bakonynána után ismét az autóbuszé volt a főszerep. Az öt kilométer hosszú szakaszt átugró gyors utazás végén, nem is tavaszias időbe, hanem szinte valódi márciusba cseppentünk: a csetényi dombok közt visszavonhatatlanul megcsapott a következő évszak friss levegője. Az itteni kertek gazdái számára persze sok munkát és némi aggodalmat hoz a hirtelen jött jó idő, de ha az utóbbi nem válik be, azaz megússza a táj visszatérő kemény fagyok nélkül, akkor három-négy hét múlva már valóban a hazai növényvilág összes árnyalata játszhat majd színpompát a szőlők és szántóföldek között.


feb-19_071-2.jpg
Pillantás a Vértes felé Jásd határából
 

feb-19_003-2.jpg

A Gaja-völgyi Tájcentrum


A dombok után a következő buszjárat már az erdők közé vitt, újabb nyolc kilométerrel lejjebb: a patak itt még egyszer szűk hegyek közé ér, zúgó vízesések helyett immár lassú, miniatűr folyóvá szelídülve. A Gaja-völgyi Tájcentrumnak is nevezett parkerdő a környékbeliek kedvenc, könnyen elérhető kirándulóhelye, ahol kis mesterséges tó teszi még idillibbé az összképet. 

feb-19_048-2.jpg

 

A Gaja-szurdok többi részén, mintegy három kilométer hosszan, az immár öt méter körüli szélességet elérő, miniatűr folyóként kanyargó patak teljes csendben folyik. A korábbi zsúfolt vadaskert helyett egy regenerálódó, ősi, de mégis gondozott parkerdő fogadja a kirándulókat, amely egyedülálló hazánkban.

 

feb-19_087-p-2.jpg

A Fehérvárcsurgói-víztározó

 

A szurdok után a víz a hatalmas Fehérvárcsurgói-víztározóba ömlik. Kisebb mesterséges tó már a római időkben is hullámázott itt, kiegyenlítve a hegyekből érkező árvizeket Székesfehérvár fölött. A mai gátrendszer már jóval nagyobb, bár megépülése óta még szinte sosem volt teljesen feltöltve. Ez a közeljövőben változni fog, azonban az ehhez szükséges átépítés miatt először is alaposan lecsökkentették a tározó vízszintjét, így a hatalmas gátról egész messzire került a víztükör. A miniatűr aranyhíd és a változatlanul enyhe idő mellett szinte fel sem tűnik, hogy még a tél utolsó napja ér véget hamarosan. Holnaptól nem csak sok hasonlóan ragyogó hónapot, de jövő ilyenkorra, titokban azért egy kicsit hosszabb, fehérebb télutót is várunk.

 



Írta és fotók:
Gulyás Attila

 

Kapcsolódó cikkeink:

Gaja-szurdok, amelyet a panorámákért is érdemes felkeresni

Római fürdő a Gaja-szurdokban

Őserdő a Bakony szívében - Burok-völgy

Gugyor, a bakonyi rejtekhely