Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2022. július 4.

Túrabakancs és fürdőruha – Göcseji körtúra Kustánszeg szegletében

Göcsej valahogy nincs a túrázók köztudatában, pedig az M7-es jóvoltából ide is csak 3 óra az autós utazás ideje. Igaz, a kevésbé meredek dombokon, hátakon szántóföldek terjeszkednek, de azért árnyas erdő és csörgedező patak is akad bőven. Például Kustánszeg környékén, ahol mi is csavarogtunk egy kellemeset.

A csendes és szépfekvésű falu déli részéről, Paraszáról indultunk, a csodálatos Göcsej Szíve vendégháztól. A ház alatti tó nemcsak tájképileg gyönyörű, de élővilága is igen gazdag. Nekem ezekből az igencsak fotogén kárminpiros déli szitakötők tetszettek.

A települést hamar elhagytuk, és a nyugatnak tartó úton indultunk felfelé, majd lefelé, majd... Igen, azt tanítottam földrajzórán, hogy a Dunántúli-dombság jórészt észak-dél irányú mélyszerkezeti törésvonalai meghatározzák a felszín domborzatát, mert a völgyek is észak-déli irányúak. Tehát, ha rájuk merőlegesen közlekedünk, akkor jön a hullámvasút, mint e kiránduláson is. Az első dombtetőkön még régi szőlők és présházak bújtak meg, később erdők, főleg gyertyános tölgyesek váltották fel őket. Az utolsó völgyecskében, ahol a Medesi-patak csordogált, meglepő kép fogadott: egy szép, mocsaras-lápos völgyfenéken kellet átügyeskednünk magunkat. Innen felfelé vitt az ösvény.

Elérve a kék kereszt jelzést, északfelé fordultunk egy dombháton (Bertalan-cser), ahol a tölgyerdőben sok kisebb vízállást találtunk, és megjelentek az első gombák is: keserű- és galambgombák, néha öreg, már kukacos tinóruk, sőt vargányák is.

Bő egy kilométer után egy ritkásabb erdőben kb. toronyiránt nekiindultunk lefelé a Györökházi-patak keresztezésének. A patakot könnyen megtaláltuk, annak ellenére, hogy víz helyett már csak sár, iszap volt medrének alján, így a tájékozódásnál is fontosabb lett egy biztonságos átkelőhely keresése. Sikerült, senki sem cuppant bele a slötyibe. Tájoltunk, és perceken belül egy „sóderos” főúton voltunk (Tompa-erdő), ahol még egy elsőbbségadást kérő tábla is utunkat állta az erdő közepén. Talán erős a nagyvadforgalom? De a sűrűsödő esőcseppek erről elterelték figyelmünket, és behúzódtunk a fák alá pihegni, beöltözni esőruhába. Szerencsére mire erre sor került volna, elállt.

Elindultunk, újra csepergett. De már nem vettük komolyan. Jutalmul elértük a kék sávot (Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra), mely egy erdészeti műúton vezetett kb. északnak. Az erdőirtások csúfságát a kellemes panoráma próbálta ellensúlyozni, melynek szépségét a még mindig kavargó sötét fellegek sem rontották le. És még lassan ereszkedtünk is!

A Keresztúri-pataktól (ebben volt víz!) egy hosszú emelkedő várt ránk, mely egy széles, frissen legyalult földúton vezetett.

Jobbról csodaszép öreg fák, balról irtás, melynek most a szép kilátás miatt azért tudtunk örülni.

A tetőn hatalmas felhagyott vadföld fogadott, tele parlagfűvel. Ettől délkeletre kellemes lejtéssel egy vizenyős völgyaljba érkeztünk (Zsupán-nyíres), ahol ismét a Keresztúri-patak köszöntött minket, táplálva a rengeteg csalánt és pár öreg fűzfát.

A fakitermelés nyomait leszámítva szép volt az utunk a kék kereszt becsatlakozásáig. Még egy elhagyott tanyaromot is találtunk az úttól beljebb budistól, pincéstől. A feljött fák kora alapján legalább harminc éve lakatlan a hely. A kék keresztet a térkép szerinti „Erdei falu”-nál hagytuk el, a kék sávot úgy 800 méterrel később. Ekkor északkeletnek tartva a Kustánszegi-tavat tápláló patakot, az azt körülölelő rétet vettük célba.

Romantikus erdei úton értünk a vidám kis rétre. Mi sajnos a mező túlsó végén viszont nem voltunk vidámak, mert „humoros” favágók több száz fát döntöttek a faluba vezető útra. Így az erdőben tekeregve kerültük ki az akadálypályát. Túlérve az fadöntéseken a leghatározottabb ösvény balkézre fordult, követtük. A hidacskának még örültünk is, de annak, hogy így a tó túlsó oldalára kerülünk, és még hosszabb lesz az utunk, nem. Visszafordultunk, és tíz percen belül már a kustánszegi strand árnyas, civilizált környezete ölelt körül bennünket. Még öt perc, s már a tó vize hozott enyhülést napégette, csalán csípte, veríték marta bőrünkre.

Meglepően változatos tájon kellemes kirándulás volt (14 km, 300 m, 4 óra), még kellemesebb befejezéssel. Csináljátok utánunk!

A Szeri-puszta elfeledett kincse: a Hétvezér-emlékmű

A Szeri-puszta elfeledett kincse: a Hétvezér-emlékmű

2022.08.12.

Erdő mélyén, szántók szélén, szétszórt kis tanyák közt bújik meg szerényen, pedig akár a Hősök terén is megállná a helyét. Aszfaltos út nem vezet hozzá, saras, poros földutak futnak az egykori kunhalom felé, melyen immár százhúsz esztendeje áll büszkén, ám mégis kissé elfeledetten a megkapóan szép Hétvezér-emlékmű.

→ Tovább
Nyáresti túra későn kelőknek Dobogókőtől Pajkaszegig

Nyáresti túra későn kelőknek Dobogókőtől Pajkaszegig

2022.08.12.

A heti mókuskerékből kiszabadulva három kívánságunk volt csupán a másnapra tervezett kirándulással kapcsolatban. A forróságból menjünk hűvös, erdei környezetbe, legyenek szép, érdekes látnivalók, és végül, de nem utolsósorban, ne kelljen korán kelni. A Dobogókőtől Pilisszentlélekig gyönyörű erdőkben vezető, alig háromórás túra minden szempontból tökéletes választásnak bizonyult.

→ Tovább