1 / 17

Szeretem a fővárostól távol eső pici falvak, kisvárosok mindennapi életének barátságos hangulatát, amely már önmagában is jó kedvre tudja deríteni a nagyvárosok morcos, közömbösen hömpölygő tömegeihez szokott magamfajta emberkét.

Mosolygós, barátságos arcok, mindenki ismer mindenkit, jön a busz, az emberek felszállnak, leülnek valaki mellé, egyből beszélgetnek, a buszsofőr lelkesen dallamkürtözik a falvakban az ismerős járókelőknek, sőt mi több, mindenkihez van egy-egy kedves szava. A Sümegről Zalaszántó felé zötykölődő járaton különösen jól érzékelhető volt ez a békebeli, szinte idillikus hangulat, már a buszozás is egy élmény volt, és még egy lépést sem túráztunk!

2 / 17

Zalaszántó, Ádám utca, számunkra végállomás. Egy idős néni nevetve kér, hogy bár ő már nem fiatal menyecske, azért megfoghatnám a kezét, hogy le tudjon szállni. Ő nem tudja, de én igen, hogy ezzel nem én segítek rajta, hanem ő segít rajtam, újabb adag jókedvvel, derültséggel. A buszmegállónál található kicsiny, de annál szebb Árpád-kori kápolna lefotózása után nekivágtunk a Zalaszántó mellett emelkedő Kovácsi-hegynek, melynek egyik oldalszirtjén Európa egyik legnagyobb buddhista szentélye, az 1993-ban átadott, és a Dalai láma által felszentelt Béke-sztúpa várt ránk.

3 / 17

A Világosvár nevű csúcson vigyázón álló, 30 méter magas, különleges hangulatot árasztó építmény belsejében Buddha tanításai, ereklyéi és egy 24 méter magas életfa található, az üvegfal mögött látható méretes Buddha-szobor Dél-Koreából származik.

4 / 17

Szeretem a régi katolikus templomok hűvös, léleknyugtató hangulatát, szeretek ücsörögni a csendben, a kopott fapadokon. A Béke-sztúpa közelében lepihenve pár perc üldögélés után ugyanez a lassuló, megnyugtató hangulat kezdett elfogni, érdekes, jóleső érzés volt ez, különösen azért, mert valójában nem számítottam rá.

5 / 17

Ragyogó, tavaszi napsütésben, gyönyörű gyertyános-bükkösben egy széles szekérúton folyamatosan, enyhén ereszkedve indultunk tovább a kék jelzéseket követve Tátikahidegkút felé. A langyos tavaszi időben az óvatosan ébredező természet mindent betöltő, utánozhatatlan, üde erdőillatába itt-ott már kellemesen aromás, jellegzetes medvehagymaillat is vegyült. A Hermán-tó-hegyi régi kőbánya környékén, a Kovácsi-patakot keresztezve a szép, üde zöld medvehagymatenger lassan kifehéredett, hatalmas hóvirágmező bújt meg a bokrok, cserjék ágas-bogas forgatagában. Ennyi hóvirágot egyszerre, egy helyen talán még sosem láttunk!

6 / 17

Hidegkútpuszta előtt egy tágas tisztásra érve hívogatóan magasodott előttünk az érdekes, sátorra emlékeztető formájú Tátika-hegy, kettős csúcsának magasabb, délnyugati ormán ódon romkorona. Oda kell felmászni? - kapom a kérdést. Mi tagadás, oda, a túra fénypontjának szánt gyönyörű kilátásért bizony meg kell dolgozni! Válaszként egy hógolyó repült felém az erdő szélén még meglévő, latyakos, olvadó hóból készítve, csattant is rendesen! Mire letakarítottam magamról a latyakot, addigra ki is értünk a sümegi országútra, ahol buszmegálló és néhány ház állt.

7 / 17

Hidegkútpuszta helyén egykoron, a török idők előtt kicsiny falu élte mindennapjait, ez volt régebbi nevén Tátikahidegkút. Ma már maga a kút sincsen meg, csupán a foglalata, amely körül pihenőpadokon szusszanva készülhetünk a Gersei-Pethő család egykori sasfészkének meghódítására. Ritkán látható szép, oszlopcsarnokszerű szálfabükkösben emelkedik az ösvény az egykori várfeljáró úton egyre magasabbra a romok felé. Az ezüstösen csillogó évszázados fatörzseken a frissen festett kék jelek mellett sok-sok évtizedes, szétnőtt kék jelzéseket is láthatunk, melyek minden bizonnyal már Rockenbauer Pálnak és stábjának is mutathatták az utat egykoron, még 1979-ben, a kultikus Másfélmillió lépés Magyarországon című film forgatásakor.

8 / 17

A Tátika kettős lávakúpon elterülő gyönyörű erdeje 1997 óta a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság kiemelten védett területe, érintetlen erdőrezervátum, melyen belül az alsó bazaltkúpon található vadregényes hangulatot árasztó ősbükkös fáinak kora elképesztő: 200-220 éves egyedek alkotják a hazai viszonylatban párját ritkító őserdőt.

9 / 17

A csúcs közelében először bronzkori sáncokat keresztezünk, majd egy jókora, bódítóan illatozó medvehagymáson át érjük el az egyik legrégebbi magyar kővár festő ecsetjére kívánkozó romjait. A pazar kilátást nyújtó hegytetőre kilépve egyszerre kitárul a látóhatár, napnyugat felé a zalaszántói Béke-sztúpa mögött a távolban a Kőszegi-hegység sziluettje rajzolódik ki, déli irányban a Rezi várhegy mögött, a Tanúhegyek ölelésében a Balaton víztükrén csillan meg a tavaszi nap fénye. Ha megfordulunk, a fák ágai közt Sümegi várának tornyai hívogatóan integetnek felénk.

10 / 17

11 / 17

Ha már hívogatnak, ideje indulni, erre késztet minket a lassan fölénk kúszó komor zivatarfelhő is, amely az eddig langyos tavaszi napfényben fürdő, lágyan hullámzó Balaton-felvidéki táj madárdalos vidámságát hűvös árnyékával lassan, de biztosan csendesíti le.

12 / 17

Csöpögő esőben, ámde megunhatatlanul szép erdőben jó tempóban ereszkedtünk lefelé a romok koronázta Tátikáról, és mire kiértünk a Sarvaly-erdő felé vezető Szebike-völgy keskeny erdei aszfaltútjára, addigra ahogyan érkezett, úgy tova is szállt az esőt hozó felhőpaplan.

13 / 17

A Sarvaly-erdő mélyén, egy szép tisztáson, a kéktúrás pecsételőhelyként is funkcionáló erdészházak közelében fakad a jelenleg bővizűen csobogó Sarvaly-forrás, melynek vizét egy érdekes, fából precízen elkészített, meglepően hosszú, lépcsőzetesen kialakított vályúrendszer vezeti keresztül a réten. Ezzel az egyszerű, de nagyszerű megoldással akár egy egész iskoláscsoport is egyszerre töltheti fel kulacsát a frissítő forrásvízzel.

14 / 17

Sümeg előtt négy kilométerrel a Sümegi Bazaltbánya nevezetű vasúti megállóhely mellett vezet el a kék jelzés. Mivel ezúttal füzet nélkül túráztunk, így megengedhettük magunknak, hogy innen vonattal menjünk tovább, mely közlekedési eszközt talán még a busznál is jobban szeretjük túráink során.

15 / 17

Az egykoron szebb napokat látott, elhagyatottságában is rendezett, szép környezetben meghúzódó bazaltkőből készült állomásépület mellett meglepődve vettem észre egy különös, a földből nagyjából derékmagasságig kiemelkedő építményt. Valahol már láttam ilyet, morfondíroztam magamban... Megvan, ez egy világháborús géppuskafészek! A vonat érkezéséig volt időm alaposan körbenézni a meglepő épségben megmaradt háborús mementót, melyre, ha valahol, hát itt az erdő szélén egyáltalán nem számítottam. Naplementéig még maradt egy kis időnk Sümeg autentikus kisvárosi utcácskáinak felfedezésére. A városka fő látványossága természetesen a szinte már eredeti állapotához közelítően újjáépített vár, melyet ezúttal a lemenő nap fényében csupán kívülről csodáltunk meg.

16 / 17

A várhegy tövében szerényen meghúzódó utcákon azonban ezen felül is rengeteg érdekességre bukkanhatunk! A barokk építészet remeke, a szépen felújított Püspöki Palota, Kisfaludy Sándor szülőháza, vagy éppen a házak közt lépten-nyomon előbukkanó, műemléki védettséget élvező török-kori városfal, melynek egyik épségben megmaradt zömök, robusztus bástyája ma lakóépületként funkcionál.

Nincs az a puccos lakoma, amely felér egy kellemesen fárasztó túra után egy jó párizsis, vagy éppen téliszalámis zsömlével! Ezen finomságokat a közeli ABC-ben beszerezve a Püspöki Palota előtti park egyik rozzant fapadján ülve fogyasztottuk el, majd a várhegyet megkerülve, jóllakottan, fáradtan, ámde elégedetten kerestük fel aznapi esti szálláshelyünket.

Szöveg és fotó: Konfár Tibor

17 / 17

A cikk először 2018 márciusában jelent meg.

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!