Zalaszántótól Sümegig, a Béke-szentélytől a géppuskafészekig
Európa egyik legnagyobb buddhista szentélye Zalaszántón, a sümegi utcák romantikus hangulata, Tátika csodaszép fekvésű, medvehagyma-illatú várromja, a Sarvaly-forrás kristálytiszta vizének kortyolgatása, sőt még egy világháborús géppuskafészek felfedezése is belefért egyetlen túranapba az Országos Kéktúra Zalaszántótól Sümegig kanyargó alig húsz kilométeres szakaszának bejárása során.

Szeretem a fővárostól távol eső pici falvak, kisvárosok mindennapi életének barátságos hangulatát, amely már önmagában is jó kedvre tudja deríteni a nagyvárosok morcos, közömbösen hömpölygő tömegeihez szokott magamfajta emberkét.
Mosolygós, barátságos arcok, mindenki ismer mindenkit, jön a busz, az emberek felszállnak, leülnek valaki mellé, egyből beszélgetnek, a buszsofőr lelkesen dallamkürtözik a falvakban az ismerős járókelőknek, sőt mi több, mindenkihez van egy-egy kedves szava. A Sümegről Zalaszántó felé zötykölődő járaton különösen jól érzékelhető volt ez a békebeli, szinte idillikus hangulat, már a buszozás is egy élmény volt, és még egy lépést sem túráztunk!

Zalaszántó, Ádám utca, számunkra végállomás. Egy idős néni nevetve kér, hogy bár ő már nem fiatal menyecske, azért megfoghatnám a kezét, hogy le tudjon szállni. Ő nem tudja, de én igen, hogy ezzel nem én segítek rajta, hanem ő segít rajtam, újabb adag jókedvvel, derültséggel. A buszmegállónál található kicsiny, de annál szebb Árpád-kori kápolna lefotózása után nekivágtunk a Zalaszántó mellett emelkedő Kovácsi-hegynek, melynek egyik oldalszirtjén Európa egyik legnagyobb buddhista szentélye, az 1993-ban átadott, és a Dalai láma által felszentelt Béke-sztúpa várt ránk.

A Világosvár nevű csúcson vigyázón álló, 30 méter magas, különleges hangulatot árasztó építmény belsejében Buddha tanításai, ereklyéi és egy 24 méter magas életfa található, az üvegfal mögött látható méretes Buddha-szobor Dél-Koreából származik.

Szeretem a régi katolikus templomok hűvös, léleknyugtató hangulatát, szeretek ücsörögni a csendben, a kopott fapadokon. A Béke-sztúpa közelében lepihenve pár perc üldögélés után ugyanez a lassuló, megnyugtató hangulat kezdett elfogni, érdekes, jóleső érzés volt ez, különösen azért, mert valójában nem számítottam rá.

Ragyogó, tavaszi napsütésben, gyönyörű gyertyános-bükkösben egy széles szekérúton folyamatosan, enyhén ereszkedve indultunk tovább a kék jelzéseket követve Tátikahidegkút felé. A langyos tavaszi időben az óvatosan ébredező természet mindent betöltő, utánozhatatlan, üde erdőillatába itt-ott már kellemesen aromás, jellegzetes medvehagymaillat is vegyült. A Hermán-tó-hegyi régi kőbánya környékén, a Kovácsi-patakot keresztezve a szép, üde zöld medvehagymatenger lassan kifehéredett, hatalmas hóvirágmező bújt meg a bokrok, cserjék ágas-bogas forgatagában. Ennyi hóvirágot egyszerre, egy helyen talán még sosem láttunk!

Hidegkútpuszta előtt egy tágas tisztásra érve hívogatóan magasodott előttünk az érdekes, sátorra emlékeztető formájú Tátika-hegy, kettős csúcsának magasabb, délnyugati ormán ódon romkorona. Oda kell felmászni? - kapom a kérdést. Mi tagadás, oda, a túra fénypontjának szánt gyönyörű kilátásért bizony meg kell dolgozni! Válaszként egy hógolyó repült felém az erdő szélén még meglévő, latyakos, olvadó hóból készítve, csattant is rendesen! Mire letakarítottam magamról a latyakot, addigra ki is értünk a sümegi országútra, ahol buszmegálló és néhány ház állt.

Hidegkútpuszta helyén egykoron, a török idők előtt kicsiny falu élte mindennapjait, ez volt régebbi nevén Tátikahidegkút. Ma már maga a kút sincsen meg, csupán a foglalata, amely körül pihenőpadokon szusszanva készülhetünk a Gersei-Pethő család egykori sasfészkének meghódítására. Ritkán látható szép, oszlopcsarnokszerű szálfabükkösben emelkedik az ösvény az egykori várfeljáró úton egyre magasabbra a romok felé. Az ezüstösen csillogó évszázados fatörzseken a frissen festett kék jelek mellett sok-sok évtizedes, szétnőtt kék jelzéseket is láthatunk, melyek minden bizonnyal már Rockenbauer Pálnak és stábjának is mutathatták az utat egykoron, még 1979-ben, a kultikus Másfélmillió lépés Magyarországon című film forgatásakor.

A Tátika kettős lávakúpon elterülő gyönyörű erdeje 1997 óta a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság kiemelten védett területe, érintetlen erdőrezervátum, melyen belül az alsó bazaltkúpon található vadregényes hangulatot árasztó ősbükkös fáinak kora elképesztő: 200-220 éves egyedek alkotják a hazai viszonylatban párját ritkító őserdőt.

A csúcs közelében először bronzkori sáncokat keresztezünk, majd egy jókora, bódítóan illatozó medvehagymáson át érjük el az egyik legrégebbi magyar kővár festő ecsetjére kívánkozó romjait. A pazar kilátást nyújtó hegytetőre kilépve egyszerre kitárul a látóhatár, napnyugat felé a zalaszántói Béke-sztúpa mögött a távolban a Kőszegi-hegység sziluettje rajzolódik ki, déli irányban a Rezi várhegy mögött, a Tanúhegyek ölelésében a Balaton víztükrén csillan meg a tavaszi nap fénye. Ha megfordulunk, a fák ágai közt Sümegi várának tornyai hívogatóan integetnek felénk.


Ha már hívogatnak, ideje indulni, erre késztet minket a lassan fölénk kúszó komor zivatarfelhő is, amely az eddig langyos tavaszi napfényben fürdő, lágyan hullámzó Balaton-felvidéki táj madárdalos vidámságát hűvös árnyékával lassan, de biztosan csendesíti le.

Csöpögő esőben, ámde megunhatatlanul szép erdőben jó tempóban ereszkedtünk lefelé a romok koronázta Tátikáról, és mire kiértünk a Sarvaly-erdő felé vezető Szebike-völgy keskeny erdei aszfaltútjára, addigra ahogyan érkezett, úgy tova is szállt az esőt hozó felhőpaplan.

A Sarvaly-erdő mélyén, egy szép tisztáson, a kéktúrás pecsételőhelyként is funkcionáló erdészházak közelében fakad a jelenleg bővizűen csobogó Sarvaly-forrás, melynek vizét egy érdekes, fából precízen elkészített, meglepően hosszú, lépcsőzetesen kialakított vályúrendszer vezeti keresztül a réten. Ezzel az egyszerű, de nagyszerű megoldással akár egy egész iskoláscsoport is egyszerre töltheti fel kulacsát a frissítő forrásvízzel.

Sümeg előtt négy kilométerrel a Sümegi Bazaltbánya nevezetű vasúti megállóhely mellett vezet el a kék jelzés. Mivel ezúttal füzet nélkül túráztunk, így megengedhettük magunknak, hogy innen vonattal menjünk tovább, mely közlekedési eszközt talán még a busznál is jobban szeretjük túráink során.

Az egykoron szebb napokat látott, elhagyatottságában is rendezett, szép környezetben meghúzódó bazaltkőből készült állomásépület mellett meglepődve vettem észre egy különös, a földből nagyjából derékmagasságig kiemelkedő építményt. Valahol már láttam ilyet, morfondíroztam magamban... Megvan, ez egy világháborús géppuskafészek! A vonat érkezéséig volt időm alaposan körbenézni a meglepő épségben megmaradt háborús mementót, melyre, ha valahol, hát itt az erdő szélén egyáltalán nem számítottam. Naplementéig még maradt egy kis időnk Sümeg autentikus kisvárosi utcácskáinak felfedezésére. A városka fő látványossága természetesen a szinte már eredeti állapotához közelítően újjáépített vár, melyet ezúttal a lemenő nap fényében csupán kívülről csodáltunk meg.

A várhegy tövében szerényen meghúzódó utcákon azonban ezen felül is rengeteg érdekességre bukkanhatunk! A barokk építészet remeke, a szépen felújított Püspöki Palota, Kisfaludy Sándor szülőháza, vagy éppen a házak közt lépten-nyomon előbukkanó, műemléki védettséget élvező török-kori városfal, melynek egyik épségben megmaradt zömök, robusztus bástyája ma lakóépületként funkcionál.
Nincs az a puccos lakoma, amely felér egy kellemesen fárasztó túra után egy jó párizsis, vagy éppen téliszalámis zsömlével! Ezen finomságokat a közeli ABC-ben beszerezve a Püspöki Palota előtti park egyik rozzant fapadján ülve fogyasztottuk el, majd a várhegyet megkerülve, jóllakottan, fáradtan, ámde elégedetten kerestük fel aznapi esti szálláshelyünket.
Szöveg és fotó: Konfár Tibor

A cikk először 2018 márciusában jelent meg.
Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

Leülök, hogy a lelkem is utolérjen, avagy ilyen volt az Everest Base Camp trekking
Az őrült jó kalandokat tartalmazó pakliból most az 5364 magasan fekvő Everest Base Camp (EBC) gyalogtúrát húztam. Tizenegy nap gyaloglás Nepálban, a hegyek országában, egészen Csomolungma, a Föld istenasszonya lábához, vagy ahogyan a nepáliak nevezik, Sagarmantha, a mennyország csúcsának kezdetéig.
→ Tovább
Tíz dolog, amit nem tudtál a cserkésztáborokról
Avagy: hogyan lehet rávenni egy csapat kamaszt, hogy 10 napot töltsön az erdőben áram és telefon nélkül?
→ Tovább
A Somló: egy hegy, ami több, mint egy hegy
Ami a Japánoknak a Fuji, a görögöknek az Olimposz, az nekem a Somló. Hiszem, hogy itt is istenek laknak. Ha nem is a felhőkben, talán nem is a ligetekben, de a hegy levében biztosan. Régóta vallom, hogy túráink során nemcsak a tájat, a benne lakó embereket kell megismerni, de az ottaniak étkét és italát is. Így kerülhet sor a borra.
→ Tovább






