2021 májusában 4 szenvedélyes futó összeállt, hogy a maguk módján leküzdjék az Országos Kéktúrát. Február 4-én ismét összejönnek, hogy 3 nap alatt lefussák az Alföldi Kéktúra Sátoraljaújhely és Szarvas közötti szakaszát. És ezzel még nincs vége, a cél az Országos Kékkör. A futáson kívül most is van missziójuk. Dr. Vizi Andrással, a váltó egyik alapítójával beszélgettünk.
TM: Mi volt a háttere az elhatározásotoknak?
Dr. Vizi András: 2020 telén szerintem egy eléggé motiválatlan, kiégett futótársadalom sodródott céltalanul Magyarországon. A Covid második hulláma söpört végig az országon, ami a lezárásokat tekintve a legsúlyosabb intézkedésekkel járt: kijárási tilalom volt, eltörölték az összes versenyt. Lehetetlen volt előre tervezni a 2021-es szezonra. Egy komoly futó életében gyilkos motiváció-vesztességgel jár, ha nem tudja, hogy mire készülhet fel a közeljövőben.
TM: Említetted a „komoly futó" kifejezést. Menjünk egy kicsit vissza időben. Milyen gyökerekből származik ez a futás iránti szereteted?
V. A.: Édesanyámmal annak idején tizenéves koromban bejártam a kéktúrát. A családban nagy szerelem volt a természetjárás, a túrázás. Ilyen előzmények után jött el életemben a terepfutás. Barátaimmal rendszeresen kijártunk futni mindenféle terepre, céltalanul, nem hajszolva a tempót, meg-meg állva, fotózgatva, a természet szépségét csodálva. Innen jött az ötlet, hogy lefussuk a kéket, mivel ott sincs verseny, magunk állapíthatjuk meg a tempót. Először még úgy gondolkoztunk, hogy szakaszonként futjuk le, de ezt a változatot hamar elvetettük. Rengeteg utazással jár, sok időt veszítünk a hétvégi utazgatásokkal, szállásszervezéssel, hol hagyjuk az autót stb. Ezt a verziót sokan alkalmazzák egyébként, akik járják a kéket, nekünk sajnos ehhez nincs elég szabadidőnk.
4en a Kéken csapata: Lengyel Róbert, dr. Vizi András, Kovács Tibor, Milutinovity Adrián
TM: Volt előttetek példa, ami megadta a váltó jelenlegi formáját?
V. A.: Volt. Egy háromfős csapat 2016-ban hét nap alatt lefutotta az Országos Kéktúrát (OKT) Hollóházától Írott-kőig. Ez adta az ötletet, hogy mi is csináljuk meg, de négyen. Innét jött a név: 4en a Kéken. De azt már 2020-ban is elhatároztuk, hogy nem állunk meg az OKT-nál, az esemény a kezdetétől számító 365 napon belül lefutjuk a teljes Országos Kékkört.
TM: Nagy fába vágtátok a fejszéteket. Elárulnál néhány részletet a továbbiakról?
V. A.: A múlt évben teljesített OKT-futás lényegében ennek a tervnek volt az első szakasza. Mi a 2016-os futással ellenkező irányban, Írott-kőtől Hollóházáig tettük meg az 1170 kilométert 7 nap alatt. Annyira fellelkesedtünk a sikeres teljesítményen, hogy még ott, Hollóházán megfogadtuk, hogy folytatjuk az Alföldi Kékkel. Úgy tervezzük, hogy a legmonotonabb távot most februárban, a hideg, sötét időszakban tesszük meg.
TM: Úgy tudom, részt vettetek az Országos Kéktúra napján, múlt év október 9-én egy alföldi szakasz lefutásában.
V. A.: Így van. Felkértek bennünket, hogy az Eperjes – Szarvas szakaszt, mint szakaszfelelősek, fussuk le. Szarvason nagy örömmel és boldogsággal fogadtak bennünket. Ezért úgy döntöttünk, az Alföldi Kék első etapját, Sátoraljaújhelytől Szarvasig három nap alatt most, február 4-én kezdődő hétvégén lefutjuk, és áprilisban indulunk tovább Szarvastól az Alföldi Kéktúra (AK) teljes megtételére Szekszárdig, majd onnét folytatjuk egyhuzamban Írott-kőig, a dél-dunántúli szakaszon.
TM: Az OKT-t váltófutásban 0-24-ben teljesítettétek. Ezt hogyan képzelje el az olvasó?
V. A.: Már az első útra is lakókocsit béreltünk. Ezt a jó szokásunkat most is megtartjuk. A nap 24 órából áll, ezt négyre osztva, minden futóra jut hat óra egy etapra. Az OKT útvonalán belőttük az ideális távolságot, amit 18 óra pihenővel meg tudunk tenni: ez pontosan egy olimpiai maratoni táv, vagyis 42,2 kilométer. Kialakult a rutin: három ember pihen, egy fut. A váltópontok rendszerint a pecsételő- vagy szakaszváltó pontok. Olykor improvizálni kell, helyi viszonyok szerint, de megoldjuk. A lakóautó a váltóponton várakozik, ott egy futó melegít, egy alszik, a harmadik a lakókocsi ellátásával, vagy többnyire főzéssel foglalkozik, vagy segít a következő futónak, betölti az izotóniás italt a kulacsába, főzi a kávéját, vagy masszírozást végez.
TM: Feltételezem, a mai kor szellemében digitális alkalmazásokat is használtok az út folyamán?
V. A.: Természetesen. GPS-jeladós, pulzus- és sebességmérő órákkal futunk, élő GPS-nyomkövető jeladóval vagyunk felszerelve, így a nagyközönség folyamatosan tudja követni, merre járunk. Ez interaktívabbá teszi az egész vállalkozást. Még annyit az AK-ról, hogy 45 kilométerre emeltük a napi távot fejenként, mivel ott nem nagyon van szintemelkedés.
TM: Említetted az interaktivitást. Miben nyilvánul ez meg futás közben?
V. A.: Gyakorlatilag ez egy közösségi futás is. Nyilvánosan hirdetjük, hogy bárki, aki szeretne csatlakozni hozzánk, szabadon futhat velünk. Már az OKT-futás során is voltak, akik néhány kilométerre, sőt egész szakaszokra is mellénk szegődtek. A kéktúrázók közül sokan megöleltek, biztattak bennünket. A falvakban kisfiúk szaladtak elénk mobiltelefonnal a kézben, melyen fogták a jelünket, és boldogan elárulták, hogy húsz perce vártak az érkezésünkre. Rendkívül emberközeli volt az egész. A májusi futás valóságos közösségi dzsemborivá vált.
TM: Szokásotokká vált, hogy a futást összekapcsoljátok jótékonykodással. Mi ennek a tevékenységnek az eredete és eredménye?
V. A.: Gyermeksebész vagyok, 2012 óta futok rendszeresen. Az ötlet 2017 környékén született. Rengeteg alapítvány próbálkozik adományt gyűjteni az egészségügy területén. Sajnos, az állami egészségügyben erre nagy szükség van. Mi hoztunk egy új aspektust a jótékonyság területére, nem koncerteket, vacsorákat szervezünk, nem adunk elő színdarabokat sem, helyette létrehoztuk a Fuss a Szegedi Gyermeksebészetért! közösséget, melyben három kollégámmal öt kilométeres futásokkal gyűjtöttünk a sebészeti osztály javára. A kezdeményezésnek sikere lett, jelenleg 1500 közösségi társunk gyűjti a kilométereket. Az elmúlt 5-6 évben több mint 20 millió forint gyűlt össze a gyermeksebészeti osztály részére, melyen ágyakat, játékokat, mesekönyveket és a szülőknek éjszakára kinyitható ágyakat vásároltunk.
TM: A közösségi oldalatok szerint az Alföldi Kéken fiatal parasportolók támogatását tűztétek ki célul. Jól értettem?
V. A.: A jótékonysági vonal nem állt meg azóta sem. Milutinovity Adrián barátommal, aki szintén a 4en a Kéken csapat tagja, múlt szeptemberében rész vettünk a Vadlán Ultra Trailen. Egy alapítvány hívta fel a figyelmünket egy deréktól lefelé lebénult 18 éves válogatott kajakos lányra, akinek sikerült összegyűjtenünk egy speciális parakajak árát, aminek segítségével tréningezhet a 2024-es paralimpiára. Akkor döntöttük el, hogy az Alföldi Kéken a parasportot fogjuk támogatni futásunkkal. Mégpedig az alapoktól fölfelé. Például azokat szeretnénk valamilyen sportra nevelni vagy vezetni, akik gyermekkorukban kerekesszékbe kényszerültek, netán értelmi vagy mozgásfogyatékosok. Van egy boccia (ejtsd: bocsa) nevű sport, amely paralimpiai szám. A lényege az, hogy minden egyes parasportoló képes űzni ezt a labdajátékot. Az alapok elsajátítására ez tökéletes sportág. Ezért a boccia sporthoz szükséges felszerelések beszerzését szándékozzuk támogatni a jelenlegi szakaszon. Másik két futótársunk is, Kovács Tibor és Lengyel Róbert örömmel vesz részt ebben az elkötelezettségben.
TM: A Facebook-oldalatok megemlíti, hogy lesz két parasportoló nagykövetetek is erre az etapra.
V. A.: Méghozzá két példakép a parasportok terén. Az egyik Boronkay Péter, többszörös világ- és Európa-bajnok triatlonos, aki már Rióban is képviselte hazánkat, s jelenleg a paratriatlon utánpótlás szövetségi kapitánya. A másik Mocsári Bence, szintén paratriatlonos válogatott, világkupa-helyezett. Ígéret van arra, hogy a szarvasi befutó előtt az utolsó kilométerekre csatlakoznak hozzánk, s együtt érünk be a Tessedik Sámuel Múzeumhoz.
TM: Hogyan lehet követni az adományok útját?
V. A.: Amit gyűjtünk, 100 százalékban odamegy, ahová szánjuk. Üvegkalitkában kezeljük az adományokat. Naponta többször is kirakjuk az esemény médiafelületeire, hogy áll a gyűjtés. Ugyanott feltüntetünk minden fontos tudnivalót is a részletekről, bankszámláról, alapítványokról stb. Nekünk nagyon fontos a transzparencia, mindent tisztán kezelünk, s tudni kell azt is, hogy a felkészülésünkre, utazásainkra, étkezésünkre semmit sem fordítunk az adományokból, az teljesen el van különítve. Nekünk ez egy misszió, ami akkor lesz hiteles, ha nyíltan, a fair play szabályai szerint működünk.
TM: Ejtsünk néhány szót a csapattagokról!
V. A.: Kovács Tibor Orosházán él, egyéni vállalkozó amatőr maratonfutó; Milutinovity Adrián Szegeden él, az önkormányzatnál dolgozik, a terepfutás megszállottja; Lengyel Róbert, szintén megszállott terepfutó és az ultratávok szerelmese. Mint említettem, én is szegedi vagyok, gyermeksebész, illetve a Pick Szeged sportorvosa. Korábban triatlonoztam, most már csak futok, egyre többet terepen. Szerencsém van, mert a feleségem is elhívatott futó, így mindenben támogat, ezért a családi életemet nem fordítja fejtetőre a hobbim.
TM: Mikor indul a négyes ismét a maradék 900 kilométer befejezésére?
V. A.: Terveink szerint április 23-án indulunk Szarvasról, ha minden jól megy. Két futótársam is gyermekáldásra vár, ez még befolyásolhatja terveinket. A 4en a Kéken Facebook-oldalán minden információ meg fog jelenni a mostani és a további futóakcióinkról is, beleértve a nyomkövetést, a jótékonysági célokat, a csatlakozó- és találkozópontokat. Egy fontos megjegyzés természetjáró társainknak: mi nem viszünk magunkkal pecsételőfüzetet, nem fogunk pecsételni, nem áll szándékunkban versenyezni az Országos Kékkör hagyományos gyalogtúrázóival, mivel nem tartjuk tisztességesnek az effajta konkurenciát.
