Keresés eredménye

Az idei Kéktúrázás Napja előtti pénteken amolyan prológ jelleggel beterveztünk egy ráhangolódó, bemelegítő túrát. Első körben Tiszakanyártól Cigándig gondoltuk, aztán módosult a cél Pácinig, de ez meg majdnem sok lett. A végén időhiányba is kerültünk, és alaposan ki is fáradtunk ettől a majd 25 km-től.

Tavaly annyira megfogott bennünket a Nyírség hangulata, hogy idén is igyekeztünk úgy helyezkedni, hogy itt vezethessünk egy túrát a Kéktúrázás ünnepén, október második szombatján. Ezúttal a Nyírség és a Rétköz határán, Vajától Gyulaházáig vittük a kis csapatunkat a 20 km-es útvonalon.

Nem volt elég az előző két nap 35-36 fok melegéből, muszáj volt megjárnunk a poklok poklát. Az idei esztendő talán legforróbb napján vágtunk neki az Alföldi Kéktúra egyik nem túl sok árnyékot tartalmazó szakaszának. Meg is kaptuk jutalmunkat! A táv vége már nagyon szenvedős volt, de megcsináltuk!

Csak egy rövidebb, 10 km körüli szakaszt terveztünk, mert a nap második felében ismerkedni szerettünk volna a környék nevezetességeivel, műemlékeivel. Nem minden úgy alakult, ahogy elterveztük, de a végére így lett kerek és élményteli a nap.

Legutóbb szűk nyolc hónapja tapostuk az Alföld ösvényeit az Országos Kékkörön, így épp ideje volt visszatérni. Mostani, háromnapos túránk során elhagyjuk a Duna-Tisza-közét, és átkelve a legmagyarabb folyón az Alsó-Tisza-vidéken barangolunk tovább, hogy aztán a végén a Körös-Maros-közéhez tartozó Nagymágocson érjünk célba.

Miért éppen Nagymágocs? Külsős szerzőnk szerint azért, mert ez a település és környéke egy igazi kis ékszerdoboz, amelyet szinte alig fedeztek még fel. Itt található az Alföld egyik legszebb kastélya, kedves, vendégszerető emberek lakják, és természeti kincsekben is bővelkedik. Mi kell ennél több egy klassz kiránduláshoz?

Ritkán adatik meg az Országos Kékkörön, hogy körtúrában tegyünk meg egy etapot, és végig a kéken tudjunk haladni. Nos, ennek is eljött az ideje, hisz Létavértes környékén egy nagy kanyart tesz meg az Alföldi Kéktúra, melynek során kiindulási pontunkra fogunk visszaérni, miközben csodás réteket, lápokat, erdei szakaszokat érintünk, és persze mindenhol a hatalmas homokmezők.

Úgy döntöttünk, ezúttal a Halápi csárdától a Vekeri-tóig megyünk az Alföldi Kéktúrán. Ugyanis ha ránézünk bármilyen térképre, bizony mindenhol kéklik a környék, ami csodás vízi világot ígér. Igen ám, de az elmúlt esztendők aszályai kivétel nélkül kiszárították a Debrecen környéki tavakat, víztározókat, idén utolsó mohikánként a Vekeri-tóból is eltűnt a víz. A környéken manapság az a szállóige járja, hogy: „nyomokban tavat tartalmaz”.

Az idén is úgy alakult, hogy a Kéktúrázás napján az egyik szakasz házigazdái voltunk. Ezúttal a Nyírségben néztünk ki egy szakaszt. Hogy ne maradjunk szégyenben a sokat látott jelentkezők körében, ezért egy nulladik napot is tartottunk, hogy formába hozhassuk magunkat a nyírségi homokban és a nyírségi homokbuckák között. A tréninget Nyírlugos és Nyíracsád között tartottuk meg bő 16 km-en, és persze a kalandok sem kerültek el bennünket ezúttal sem.

A tavalyi sikeren felbuzdulva idén is örömmel éltünk az MTSZ által felajánlott lehetőséggel, hogy a kéktúrázás ünnepnapján vezessünk egy szakaszt október első szombatján. Idén is 2 az 1-ben túrát választottunk, összekötöttük a kellemest a hasznossal, és olyan etapra szavaztunk, melyet még nem teljesítettünk az Alföldi Kéktúrán. Így esett, hogy a Halápi Csárda-Nyíracsád közötti 135-ös számú, 25 km-es táv rajtjában találtuk magunkat október 8-án, reggel negyed nyolckor.

Mi kell ahhoz, hogy az Országos Kéktúra és a Dél-dunántúli Kéktúra lejárása után valaki belevágjon az alföldibe is? Az alábbi olvasói élménybeszámolóból ez is kiderül.