Az Őrségben második éve félvad körülmények között él néhány bölény. Tavaly novemberben mi is beléphettünk az őrségi vadonba, és megnézhettük, hogyan élnek az állatok. Kíváncsiak voltunk, vajon mi történt velük azóta.
Tavaly nyáron az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság (ŐNPI) Kondorfa határában található 90 hektáros területére egy bölény bika és öt tehén költözött. Azóta kicsivel többen lettek, idén ugyanis három borjú született, és a szalafői bemutató állományból is átkerült egy tehén és a tavalyi borja.
Szezonális étrend a jó közérzetért
Mióta itt vannak az állatok, dr. Németh Csaba, az ŐNPI igazgatóhelyettese folyamatosan „szemmel tartja” őket, és számos érdekes megfigyelést is sikerült már tennie. Őt kérdeztük telefonon az elmúlt másfél év tapasztalatairól.„Idén áprilisban elkezdtük a bölények táplálékvizsgálatát, havonta mintát veszünk a trágyájukból, hogy kiderítsük, mit esznek az állatok.
Az már látszik, hogy egyértelműen energiamaximalizálásra törekszenek, mindig azt eszik, amiből a legtöbb energiát tudják magukhoz venni, és ezt hónapról hónapra más növény tudja biztosítani számukra.
Vannak meglepő dolgok is, amiket láttunk. Például a veresgyűrűs som, amiből a területen alig lehet találni, fontos táplálék számukra, van olyan hónap, amikor ez harmadik leggyakoribb fogyasztott növény, vagyis az állatok mostanra jól ismerik a területet, és tudják, mit merre találnak. Legtöbbet egyébként a fű- és a sásfélékből esznek, de a táplálékukban mintegy 40 %-ban megjelennek a fásszárúak is. A területen egyébként 150 körüli növényfajt azonosítottunk, ezekből válogatnak az állatok.”
Az őzek inkább kitérnek a bölények elől
A szakemberek azt is vizsgálják, hogy a bölények hatására hogyan változik a terület. Az már ennyi idő alatt is látszik, hogy a szegélycserjések, amiket főleg kökény alkot, kifejezetten megnyíltak. A bölények ugyanis nagyon szeretik a kökényt, és annak minden részét eszik. A galagonyát viszont nem nagyon bántják, Csaba szerint várhatóan a terjeszkedő galagonyacserjék fogják majd a fákat megvédeni a bölényektől.
A Kondorfa melletti területen már második éve követik nyomon a bölények és az ott élő többi állat kapcsolatát is. Bár a terület többsoros villanypásztorral védett, több állatfajt is megfigyeltek már bent, például rókákat, őzeket, vaddisznókat. Ősszel szarvasbika is bőgött bent, és volt olyan szituáció, amelyből kiderült, hogy az őzek például nagyon tartanak a bölényektől. „A vadak felfedezték, hogy itt bent biztonságban vannak, mert nincs vadászat. Nyilván ott vannak a bölények, arra figyelniük kell, de az embertől itt biztonságban vannak. Ez is egy érdekes kérdés lesz a jövőben, hogy hogyan befolyásolja a bölények jelenléte ezeknek a fajoknak a területen való mozgását.”
Lódarazsak, a hálátlan szomszédok
Lódarazsakból idén nyáron mindenfelé sok volt, a bölények is rendszeresen találkoztak velük. A lódarazsak alaposan megdézsmálták a terület almafáit, az emlősöknek, köztük a bölényeknek, csak a lehulló gyümölcs maradt. „Miután az alma elfogyott, a lódarazsak, amelyek –a királynő kivételével – ősszel elpusztulnak, életük utolsó napjaira egyéb cukorforrás után néztek. A fák, így a mézgás éger is, tartalmaznak ugyan cukros nedvet, ez azonban a kéreg alatt rejtőzik.”
A bölények azonban akaratlanul is a segítségükre voltak, miután nagy kéregfogyasztók, lehántották az égerhajtások kérgét, hozzáférhetővé téve így a sebzés helyén kiserkenő nedvet a lódarazsak számára. S bár a lódarazsak jól jártak a bölények jelenlétével, ők mindezt csak a támadásikkal viszonozták, és időnként megkergették a bölényeket.
12 egyedből több ezer
A Kárpát-medence hajdan kifejezetten gazdag bölényélőhely lehetett, de a honfoglalás időszakára a faj már javarészt az erősen erdősült területekre szorult vissza. Mátyás király még rendszeresen részt vett bölényvadászatokon Erdélyben és a Felvidéken.
A tudomány úgy tartja, a Kárpát-medencében élő bölények egy külön alfajba tartoztak, mely már a késő középkorban kihalt. A másik két alfaj fokozatosan szorult vissza, a 20. század elejére már csak néhány fogságban tartott példány maradt. A síkvidéki alfaj 1919-ben tűnt el Lengyelországból, a Bialowiezai-erdőből, a hegyvidéki alfaj utolsó, vadon élő példánya 1927-ben pusztult el a Kaukázusban.
Az 1920-as években lengyel kutatók, látva a bajt, az utolsó utáni pillanatban léptek. Összegyűjtöttek 12 állatkerti egyedet, és azok szaporításával próbálták megmenteni a fajt.
Ez sikerült is. A 2019. év végi összesítés 8461 európai bölényt tartott nyilván a világon, az idei szaporulatot még nem ismerjük, de az őrségi három borjúval már biztosan többen vannak.
A 2019-es adatok szerint 6244 állat teljesen szabadon, 479 bekerített, vadon területeken, 1738 pedig állatkertekben, vadasparkokban élt. A bölény „újkori őshazájának” számító Lengyelországban 2019 végén 2269 bölény élt, közülük 2048 szabadon.
A faj helyzete a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) besorolása szerint veszélyeztetett, sebezhető „Mivel az összes jelenleg élő bölény csak 12 egyedtől származik, csekély a genetikai változatosság, és nehéz megjósolni, hogy mi lesz a faj jövője. Így a bölények sorsa még mindig az ember kezében van, és mint sok, más nagyemlős faj esetében, Európa és a világ bölényállományának léte is a védelem hatékonyságától függ.”
Aki szeretne többet tudni az őrségi bölények mindennapjairól és a velük kapcsolatos érdekes megfigyelésekről, kövesse az Őrségi vadon Facebook-oldalt, ahol az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság szakemberi rendszeresen jelentkeznek izgalmas fejleményekkel és kis videók segítségével a bölény-hétköznapokba is bepillanthatunk.
