Gasztro

A BÖRZSÖNYI VAD

Léteznek összetételükben, elkészítési módjukban, vagy egyszerűen ritka fellelhetőségükben különleges étkeink, de amire Királyrét mellett leltünk, az inkább a méretében és fogyasztási módjában különül el a többitől.

 

2012. szeptember 6.

Léteznek összetételükben, elkészítési módjukban, vagy egyszerűen ritka fellelhetőségükben különleges étkeink, de amire Királyrét mellett leltünk, az inkább a méretében és fogyasztási módjában különül el a többitől.

 

A börzsönyi Királyrét Vendéglő (http://www.kiralyretvendeglo.hu) étlapján szerepel egy Vad, mellyel hétvégente küzdhet meg a bátor gasztro-gladiátor.

 

 

A kihívás nem kicsi, hisz 60perc alatt el kell fogyasztani 2,5kgnyi húst, melyhez még köretként közel egy kilónyi steakburgonya, friss saláta és töltött burgonya rózsák társulnak. No persze a kétfajta (fokhagymás-tejfölös és chillis) szósz sem maradhat le a hatalmas, fél asztalt elfoglaló fatálról.

 

Étkeink rovatunk következő bemutatója eme Börzsönyi Vadról szól.

 

 

borzsonyivad_1_k.jpg

Készül a vad... Szabadtéri grillen sül az előkészített Álomtekercs, és a köret

 

 

Az étterem fiatalos üzemeltetői közvetlen, vidám arcok, akik, miközben közvetlen közelről figyeljük a Vad készítésének utolsó lépéseit, elmondják, hogy az egyik népszerű külföldi televízió-csatornán látható „Fald fel Amerikát” (Man VS Food) c. műsor alapján jött az ihletés, hogy valami, az ott látottakhoz hasonló, kihívást hozzanak létre.

 

 

borzsonyivad_2.jpg

Apránként, lépésről-lépésre kerül minden a fatálra...

 

 

Így vette kezdetét a Vad létrehozása, mely 2,5kgnyi húst (grillezett Álomtekercs, melyben sertéshús, csirkemell és csirkemáj pástétom van felgöngyölve baconbe, valamint 4darab csirkeszárny), mellette közel egy kilónyi íncsiklandó köretet (steakburgonya, friss saláta, fokhagymás-tejfölös szósszal és erdei gombával töltött burgonya rózsák), valamint kétfajta szószt (fokhagymás-tejfölös és chillis) tartalmaz. Ez brutális mennyiség, de próbálok meg-megbarátkozni és felszívni magam a feladathoz, miközben a grill lapon sercegve sülnek a centis vastag korongokra vágott tekercsek.

 

 

borzsonyivad_3.jpg

Egyre hatalmasabb az adag...

 

 

Nyálcsorgató illatok terjengnek, miközben a steakburgonya is elkészül, és a vele párhuzamosan frissen készülő saláta is gyomorkorgatóan gusztusosan néz ki… csak hát szemem megint visszatér a húskorong kupacra. Iszonyat… de menni fog! Bár valahogy rajtam kívül senki sem, még ámításból sem, támasztja alá eme kijelentésem.

 

Bő félóra, mire minden elkészül. Sajna Én vagyok a sofőr, így aperitifet nem ihatok, más gasztro-gladiátoroknak ajánlott eme lehetőséget is szem előtt tartani, serkenti a gyomrunk. Tippként a következő próbatételt tevőknek had szúrjam itt be, hogy bár elsőre azt sugallná leszünk, hogy farkaséhesen érkezzünk meg, nem szabad neki esni a Vadnak kiéheztetett gyomorral, hisz ilyenkor ezen szervünk összeszűkül, és a hirtelen magunkba tömött étel sokkal gyorsabban megüli és telítettség érzetet ad…

 

 

borzsonyivad_4_k.jpg

...ééés tessék! Óra  indul. Két és fél kilogramnyi hús és közel másfél kilónyi köret fekszik előttem...

 

 

Végül eljön a pillanat, és megérkezik az asztalomhoz a Vad, két ember is kell hozzá, hogy elém tegye, a fatálra ízlésesen tálalt ételt. Így egybe pakolva mindent,még hatalmasabbnak tűnik… fújtatok is rendesen, pedig még nem ettem egy falatot sem.

 

Indul az óra, és kés-villát ragadva belevágok az első húskorongba, mellé steakburgonyát nyomva… Pár perc sem telik, a srácoktól pici baráti instrukciót kapok, érdemesebb a jó modort, a kést s villát felejteni, azzal is időt spórolni, így hát kézzel folytatom. A chillis szósz mennyei, akárcsak a hús, a burgonyáról meg a salátáról nem is beszélve…

 

Persze taktikázni kell, így hagyom az első kóstoló után a burgonyát, ne telítsen feleslegesen, hisz a feladat teljesítéséhez elég csak a húsokat elfogyasztani. A szósz és a saláta segít a száraz, tömény korongok fogyasztásakor, így azok, a sör és a víz mellett maradnak.

 

Eltelik az első negyed óra, a kisebb húsokkal kezdtem, már lassan mind elfogynak, de megjelennek az első izzadtság cseppek a homlokomon. Sem a 40fokos hőség, sem a pár nappal korábban befejezett hosszabb magashegyi túrázás nem segíti a feladat teljesítését, de még küzdök, s nyúlok a következő húsért.

 

Lassan elérjük a fél távot, már ami az időt érinti. Hús még bőven akad a tálon, miközben egyre nagyobb szüneteket tartok két nagyon lassan megrágott falat közt, és a víz is mintha sokkal jobban fogyna a poharamból. A telítettség érzetem erősödik, tartanom is kell egy pici szünetet…

 

 

borzsonyivad_7.jpg

Oly közel már a cél... kilátszik a húsok alól a saláta...

 

 

A srácok sűrűn rám s a maradék étel mennyiségére néznek, bíztatnak, és néhány korábbi próbatevő eredményét lebegtetik meg előttem, melyek legtöbbje már karnyújtásnyira van csak tőlem…

 

20perc és még 7 tenyérnyi hústekercs van előttem, no meg a csirkeszárnyakat kiváltó rántott sajtok (ki nem állhatom a szárnyakat, így kérésemre azt kicserélték)… Egyre többet fújtatok és csak nézem a tányéromra kiemelt húst. Izzadok, és szinte mozdulni sem tudok, de a büszkeség, vagy inkább az ego, hajtana előre: nézd, már csak pár darab tekercs van hátra! Leemelek még egyet a tálról tányéromra, így már csak 6 maradt, bár az előzőből is van még két nagyobb falatnyi a tányéron…

 

 

borzsonyivad_5_k.jpg

Huoston... We have a problem...

 

 

50. percbe érünk. Gyomrom jelzi, még egy falat érkezik és utána tuti lesz hely a maradéknak. Nincs mit tenni… hátradőlök… veszek egy nagy levegőt… újra a maradékra tekintek… majd felteszem mindkét kezem: ennyi. A Vad győzedelmeskedett, én pedig megmérettettem…

 

Azért mindenki gratulál, és kíváncsiságból előkerül a mérleg, rá pedig a maradék húsok… 664grammnyit nyomnak, a kiindulási közel 2kg helyett (a közel 500grammnyi egyéb hús a csirkeszárnyak, illetve a Nálam kivételesen rántott sajtok pluszba ott hevertek, rájuk sem néztem).

 

 

borzsonyivad_6.jpg

Ennyi maradt... meg a csirkecszárnyak

 

 

Hasamban a nagyjából 1,2-1,3kgnyi hússal, no meg a mellé elfogyasztott kevés salátával és burgonyával (a vízről és sörről nem is beszélve) megpróbálok felállni… nehezen megy. Sétálok pár kört az asztalok közt, mire rendeződnek odabenn a dolgok…

 

Hát ez van, a Királyrét Vendéglő (http://www.kiralyretvendeglo.hu) gasztro-gladiátorok dicsőségfala továbbra is üresen tátong.

 

Cikkajánló