A Feneketlen-tótól az ősnádasig – újabb kalandok Tatán

Az utóbbi években sokszor jártam Tatán, sok mindent megnéztem, bejártam, és nem gondoltam, hogy a kisváros, ami annyiszor lenyűgözött már, még mindig tartogat meglepetéseket, és még mindig van olyan arca, amit eddig nem láttam.

Szöveg és fotó:
2021. december 7.

Az utóbbi években sokszor jártam Tatán, sok mindent megnéztem, bejártam, és nem gondoltam, hogy a kisváros, ami annyiszor lenyűgözött már, még mindig tartogat meglepetéseket, és még mindig van olyan arca, amit eddig nem láttam.

Közel a városközponthoz, túl a váron, a buszpályaudvaron és a nagy élelmiszerüzleteken túl van egy utca, a hatalmas gesztenyefákkal övezett Új út. Ha ennek egyik kis mellékutcáján elindulunk a város széle felé, közvetlenül a Jávorka Sándor Mezőgazdasági Szakközépiskola mellett, először semmi különöset nem látunk, ami arra utalna, hogy egy természeti értékekben gazdag vizes élőhelyre tartunk. Egy nagy sportpálya mellett megyünk el ugyanis, a másik oldalon valamiféle raktárak sorakoznak, a földút végén azonban már ott magasodik a kilátó, ahol indul, és ahová visszatér a Réti-tó tanösvény.

Az Esterházy uradalom halastavai

Ha körülnézünk a kilátóból, egyik oldalon a focipályára és a tatai épületekre látunk rá, de a másik oldalon merőben más látvány tárul elénk. Hatalmas nádas, tavak, gyepek, lankás dombok. A Réti-halastavaknál járunk, amelyek az Öreg-tóval és a közeli Ferencmajori-halastavakkal együtt a Ramsari Egyezmény hatálya alá tartoznak, vagyis nemzetközi szinten is fontos vizes élőhelyeknek számítanak.

Ramsari Egyezmény

Az 1971. február 2-án az iráni Ramsar városában elfogadott nemzetközi egyezményhez eddig 169 ország csatlakozott. Az egyezmény hatálya alá világszerte 2212 helyszín tartozik. Magyarországon 29 ramsari terület van, közéjük tartozik például a Balaton, a Felső-Kiskunsági-szikes tavak és a Bodrogzug.

A 16. században, amikor az ország első halastavaként létrehozták az Öreg-tavat, itt még mindenfelé mocsaras, vizenyős rétek voltak. A Réti-tavakat az Által-ér völgyében kialakult vizenyős rétet Esterházy József megrendelésére Mikoviny Sámuel 1746-ban készült tervei alapján csapolták le 1747-től, a felszínre jutó karsztforrások vizét a Csever-árokba gyűjtötték össze, majd a területet mezőgazdasági művelésbe fogták.

1896-ban ugyancsak az Esterházy-uradalom megrendelésére alakították ki a halastavakat. A teljes, 65 hektár területű tórendszer eredetileg kilenc körtöltéses halastóból állt. A közelben levő Ferencmajori-halastavakat jóval később, 1962-ben és 1987-ben hozták létre.

A halastavak még az 1960-as években is őrizték a hajdani természetes vizek halfaunájának változatosságát, akkoriban még élt is lápi póc, jászkeszeg és réti csík is, de aztán ahogy az ország sok más vizéből, innen is eltűntek. Mindezekről és még sok más érdekességről a tanösvény tábláin részletesen is olvashatunk.

2015-ben újjászületett a tó

A kilátó mellett található a 8-as számú halastó, ezt járja körbe a Réti-tó tanösvény. A tó hosszú ideig halastóként üzemelt, illetve a közeli mezőgazdasági szakközépiskola gyakorlati helye volt. A környékbeli karsztforrások a szénbányászat miatt az 1970-es évek elején elapadtak, a tavak vízutánpótlása megszűnt, fokozatosan feliszapolódtak, környezetük tönkrement. A legtöbb tó ma is száraz vagy mocsaras, de a szabad vízfelületű 8-as tó is rossz állapotba került, így elkerülhetetlenné vált a rehabilitációja.

A munkálatokra 2015-ben került sor, és ennek során több mint 100 ezer köbméternyi iszapot kotortak ki a mederből, amiből a tó környékén rézsüket és a tóban szigeteket alakítottak ki, remélve, hogy azokat előbb-utóbb birtokba veszik majd a madarak.

A tó körül kialakítottak egy 2,6 km hosszú tanösvényt, amely 17 információs táblán mutatja be a terület élővilágát, de mesél a hajdani mocsárvilágról és a jelenlegi természetvédelmi problémákról.

A tanösvény jelképe a védett mocsári szitakötő. A faj lárvaalakban telel át, a lárvák két évig fejlődnek, és ami számomra meglepő, ez alatt az idő alatt 12-17-szer vedlenek. A tavaktól keletre található a terület legnagyobb botanikai értékének, a fokozottan védett nagy aggófűnek a legnagyobb – több száz tőből álló – magyarországi állománya.A növény júliusban virágzik, de ősszel is vannak itt virágok, akkor a rétek őszi kikericcsel vannak tele.

„Mintha nem is lenne feneke”

A tanösvény közepén van egy kis kitérő, amit érdemes megnézni, ugyanis szerintem itt van az útvonal egyik legérdekesebb látnivalója, a Feneketlen-tó. A kerek kis tóban látszólag semmi különös nincs. Látszólag. A tó a környékbeli rétek legnagyobb forrástava volt egykor, és nevéhez hűen a mélysége tényleg igen tekintélyes, közel 18 méter.

Bél Mátyás 1740-ben írt írt a tóról: „Tata másik oldalán, ahol észak felől a játékos tavaszi szellőt kapja, mintegy ezer lépés távolságban a várostól mutatták a mezőn a Feneketlen nevű tavat, amely úgyszólván megmérhetetlen és megállapíthatatlan mélységű, mintha nem is lenne feneke.”

Hogy a tó létéről már régről fogva tudnak, és számon tartják, sokat elárul az első katonai felmérés térképe. Ahogy azt a tanösvény tábláján olvashatjuk és alább is látszik, míg a kicsiny Feneketlen-tavat jelölték a térképen, a nagyobb tavak, az Öreg-tó vagy a Cseke-tó neve nincsenek feltüntetve.

Egy török időkből származó történet is fennmaradt a tó keletkezéséről, amely szerint az egykori tatai apátság itt ásta el a kincseit, amit a törökök megpróbáltak megkeresni, és az ásás helyén keletkezett a tó.

Ahogy a tónál nézelődtem, egy népes őszapó-csapat érkezett a környékbeli fákra. Az őszapók nagyon barátságos kis madarak, pláne, ha az ember nem hívja fel magára a figyelmet. Mivel egyedül voltam és percekig meg sem mozdultam, egészen közelről nézhettem, ahogy ugrándoznak és folyamatosan "cincognak" a fákon.

Ősnádas hódokkal

Útközben, a tó mellett van egy betekintő fal is, bár a faemelvény deszkái kissé korhadtak, érdemes figyelni arra, hová lépünk. A halastórendszeren és környékén 230 madárfajt figyeltek már meg, a tavon most nem nagyon láttam mozgást, persze a fejem fölött a "vadlúd-sztrádán" folyamatos volt a forgalom.

Ahogy továbbhaladtam a tanösvényen, a tágas rétet nagy kiterjedésű nádas váltotta fel. Egy kutyasétáltató hölgy felhívta a figyelmemet, hogy a hamarosan elég vadregényes és keskeny lesz az ösvény, és a nagy sár miatt nem biztos, hogy el tudok jutni a kilátóhoz. Nem lett volna jó pár méterrel a cél előtt visszafordulni, de a kíváncsiságom győzött, így tovább mentem. A fejem fölé magasodó nádasban egy ideig simán lehetett haladni, aztán a csatorna mellé érve tényleg egyre nehezebben járhatóvá vált az út, de bakancsban azért ez nem volt gond.

A csatornán egyszer csak egy farakásra lettem figyelmes, ahogy közelebbről megnéztem, jól látszottak a jellegzetes rágásnyomok is a fákon. Hódok ténykednek itt, nem vitás, és valószínűleg egy hódvár teteje magasodott ki a vízből. Első látásra inkább gát-jellege volt, de a gátépítés a kanadai hódokra jellemző, ami nálunk elvileg nem igazán van, a nálunk honos eurázsiai hódok nem emelnek gátat. Egyébként külsőre a két fajt nem lehet elkülöníteni, a legnagyobb különbség az orrcsonton figyelhető meg közöttük, ehhez azonban a koponyát kell közelről szemügyre venni, ami ugye, több szempontból is problémás. Korábban már találtak nálunk kanadai hódot, a nyugati országrészben, ami Ausztriából jöhetett át hozzánk.

A kanadai hódok egyébként, ha belelendülnek, óriási építményeket is létre tudnak hozni. A Föld legnagyobb hódgátját tíz éve Kanadában fedezték fel. Külön érdekesség, hogy egy műholdképen szúrta ki azt egy kutató. Az építmény 850 méter hosszú, és a feltételezések szerint több hódcsalád dolgozott rajta hónapokig.

Úgy tíz méterre a kilátó előtt már tényleg nagyon saras, vizenyős volt az ösvény, de azért csak átevickéltem rajta. De bakancs ehhez a mutatványhoz azért tényleg nem árt.

A Réti-tó tanösvényen látványos nagy meglepetésekre és "hűha-élményekre" ne számítsunk, de aki szeretne egy kellemes sétát tenni, szeretné Tata egy kevésbé ismert, bizonyos szakaszokon igencsak vadregényes arcát felfedezni, annak mindenképpen érdemes ide eljönnie.


Cikkajánló