Tudástár

A hazai erdőket is átalakítja a klímaváltozás

Fokozódó aszályos időszakok, jégtörések, szélviharok, semmiből felbukkanó, hatalmas pusztítást véghez vivő parányi kártevők. A hazai erdők számára már a jelen is épp elég kihívást tartogat, de vajon mi vár rájuk a jövőben?

Szerző:
Tóth Judit
Fotó:
Burger Barna
Lánczi Péter
123rf.com
Gulyás Attila Térkép forrás: dr. Führer Ernő és dr. Gálos Borbála
2019. február 23.

Fokozódó aszályos időszakok, jégtörések, szélviharok, semmiből felbukkanó, hatalmas pusztítást véghez vivő parányi kártevők. A hazai erdők számára már a jelen is épp elég kihívást tartogat, de vajon mi vár rájuk a jövőben?

2003-2004 nyarán a Zala megyei bükkösök hatalmas területen pusztultak el. Hasonló esetet csak a 1800-as évekből jegyeztek fel. A fák pusztulását elsősorban a zöld karcsúdíszbogár és egy szúbogár okozta. A rovarok tömeges elszaporodásán kívül azonban valami más is kellett az erdők pusztulásához. Mégpedig az, hogy az évezred elejének sorozatos aszályai legyengítsék a bükkfákat, amelyek így már nem tudtak védekezni a kártevők támadásai ellen.

 

Fotó: Burger Barna
Fotó: Burger Barna

 

Aszályok és zivatarok


A klímaváltozás hatásairól egyelőre nehéz bármi biztosat mondani, a kutatók a várható változásokat próbálják előrevetíteni. Magyarországon, földrajzi helyzetéből adódóan, nem egyértelműek a klímaváltozás hatásai. A legvalószínűbb, hogy a jövőben a mostaninál is jelentősebb melegedés és szárazodás várható. „Főleg a csapadék szempontjából nem egyszerű a helyzet” - mondja Ódor Péter, az MTA Ökológiai Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa. „Az éves csapadékmennyiség nem feltétlenül fog változni. A téli csapadék mennyisége elképzelhető, hogy növekszik, ezzel szemben a növények számára leginkább hasznosítható nyári csapadék csökkenni fog. Hosszabb és gyakoribb aszályokra kell felkészülni, de emellett várhatóan a csapadék nagyobb része zivatarok formájában fog lehullani, ami szintén kevésbé hasznosítható a növények számára.” A jövőben az erdőzónák várhatóan fokozatosan eltolódnak. A bükkösök zónája, amely a legcsapadékosabb hegy- és dombvidékeket foglalja magában, egyre inkább átmegy a gyertyános-tölgyesek zónájába, a gyertyános-tölgyeseké inkább a cseres-tölgyesébe, a zárt erdők zónája pedig egyre inkább az erdőssztyepp felé fog eltolódni, vagyis zárt tölgyesek helyett egyre inkább fellazuló élőhelyek, cserjések és gyepek mozaikja fog megjelenni.

 

Forrás: dr. Führer Ernő és dr. Gálos Borbála
Forrás: dr. Führer Ernő és dr. Gálos Borbála

 

Hogyan tudnak a fák mindezekhez a változásokhoz alkalmazkodni? Mátyás Csaba, a Soproni Egyetem professzora, az Erdőmérnöki Kar klímahatás-kutató csoportjának vezetője szerint a fák alkalmazkodhatnak a szélsőségekhez például úgy, hogy növekedésük lassul az adott évben, vagy úgy, hogy az adott populációban csak a megfelelő alkalmazkodóképességgel rendelkező egyedek élnek túl, illetve örökítik tovább génjeiket, vagy úgy, hogy az érzékenyebb fajok az adott élőhelyen kihalnak. A természetes vándorlás csak nagyon hosszú távon működik, gondoljunk itt például a bükk jégkorszak után meginduló és még jelenleg is tartó, észak felé vándorlására. „A mostani változás azonban túl gyors, és épp ez a baj.”

 

A gyapottok-bagolylepkének jól jön a klímaváltozás


Az elmúlt évtizedekben egyre másra kerültek elő olyan kártevők, amelyek bár jelen voltak a hazai erdőkben, eddig komolyabb pusztítást nem okoztak, és olyanok is, amelyek távoli vidékekről kerültek hozzánk. Csóka György, az Erdészeti Tudományos Intézet munkatársának elemzéséből kiderül, hogy az utóbbi két évtizedben több idegenhonos erdei kártevő jelent meg a hazánkban, mint az azt megelőző 110 évben. Ennek részben az is oka, hogy a globális kereskedelem révén a fajok nagy távolságokat tudnak megtenni. Németországban találtak például olyan ázsiai lombfacincért, amely egy Kínából érkezett, lakkozott asztalból bújt elő. Az viszont, hogy ezek a kártevők túlélnek nálunk, már az enyhébb teleknek köszönhető.

 

Fotó: 123rf.com
Fotó: 123rf.com

 Araszolnak a tölgy búcsújáró lepke hernyói

 

A gyapottok-bagolylepke például, amely egy trópusi-szubtrópusi vándorlepkefaj, 1986 előtt kifejezetten ritkaság volt Magyarországon, azóta azonban egyre tömegesebbé válik, ráadásul egyre korábban jelenik meg, ami miatt egyre több nemzedéket képes nevelni. Az Erdészeti Tudományos Intézet munkatársai a tölgy búcsújáró lepke terjedése és az aszályosság között is egyértelmű összefüggést találtak. Ez a rovar onnan kapta a nevét, hogy a lombkoronában jóllakott hernyói egymás nyomában, hosszú sorokban másznak le a törzsön. A lepke túlszaporodása nemcsak a fáknak rossz, de humánegészségügyi kockázata is van, ugyanis a hernyók parányi szőrei viszkető kiütéseket, sőt komoly allergiás reakciókat is okozhatnak embereknél. Ha a klímaváltozásra vonatkozó előrejelzések valóban bekövetkeznek, az erdei kártevők még jelentősebb kártételére kell számítani a jövőben.


Hó és fagy áprilisban, tomboló szélvihar júliusban

 

Fotó: Gulyás Attila
Fotó: Gulyás Attila

Télies tavasz


Tavaly áprilisban különös időjárási helyzet állt elő, a tavaszi felmelegedés után hirtelen újra beköszöntött a tél. A Börzsönyben félméteres hó esett, a zöldbe borult lombokat alaposan megtépázta a hó és a fagy. A Normafa vagy a Dobogó-kő környékén élők számára bizonyára a 2014-es jégtörés is emlékezetes, amelynek nyomai még ma is látszanak az erdőben. A kétezres évek Tátrában pusztító szélviharai is rendre bekerülnek a híradásokba, amelyek az elegytelen lucfenyvesekben okoznak hatalmas károkat. Az Erdészeti Tudományos Intézet által működtetett erdővédelmi figyelő- és jelzőszolgálati rendszer a 60-as évek óta gyűjt adatokat az erdei károkról. Az adatsorok alapján nemcsak az látszik, hogy az elmúlt fél évszázadban az erdei kártevők egyed- és fajszáma növekszik, de az abiotikus erdőkárok (pl. aszály, jégkár, széldöntés) is növekvő tendenciát mutatnak.

 

Fotó: Lánczi Péter
Fotó: Lánczi Péter

 Viharos szél pusztítása a Börzsönyben

 

Bajban a telepített lucfenyvesek és a zalai bükkösök


A klímaváltozás minden hazai fafajt érint, de legérzékenyebben a nagyobb csapadékigényű fajok fognak reagálni, mint például a bükk. A faj eltűnése azonban Ódor Péter szerint nem várható, mert az Északi- és a Dunántúli-középhegység magasabb régióiban a bükkösök meg fognak maradni. Ahol a bükk leginkább ki van téve a klímaváltozás hatásainak, az Vas és Zala megye dombvidéki területegyüttese, ahol a bükkösök zónája kisebb tengerszint feletti magasságban húzódik. Az itteni bükkösök esetében várható leginkább, hogy átalakulnak gyertyános-tölgyesekké. Ezeken a területeken Mátyás Csaba szerint indokolt lesz elegyfajok, főleg a tölgyfajok telepítése, még ha ez a bükk rovására is megy.

 

Az utóbbi évtizedekben a telepített lucfenyvesek országszerte tömegesen pusztulnak. A sorozatos aszályos évek a luc életképességét is csökkentik, a szúbogarak pedig kihasználják ezt. A lucfenyő normál esetben a gyantájával védekezik a behatoló szú ellen, a szárazabb években azonban csökken a fák gyantatermelése, így a kártevők könnyen elszaporodhatnak. Míg a fenyőknek nem kedveznek az ismétlődő csapadékszegény időszakok, addig a szú fejlődése szempontjából kifejezetten előnyösek, mert több nemzedéket képes felnevelni.

 

Fotó: 123rf.com
Fotó: 123rf.com

 

Mit tehetnek az erdőgazdálkodók?


Hogy a klímaváltozásra az erdőgazdálkodásnak is reagálnia kell, az nem kérdés, csak az, hogy miként történjék mindez. Jelenleg többféle irányvonal is létezik. Az egyik az erdő természetes folyamataira építve próbálja kompenzálni a klímaváltozás hatásait. „Ebben az esetben az erdők összetételét és szerkezetét úgy változtatjuk meg, hogy az állomány egyre ellenállóbb legyen a klímaváltozás hatásaival szemben” - mondja Ódor Péter. „Ha az állomány nem egy fafajból áll, hanem elegyes, akkor sokkal kevésbé van kitéve a klímaváltozás hatásainak, mert mindegyik fafaj egy kicsit másképp reagál, és mindig vannak olyan fajok, amelyek éppen át tudnak vészelni egy kedvezőtlen időszakot. Különösen a biotikus károkkal szemben sokkal ellenállóbb egy ilyen állomány. Ez látszott például a gyapjaslepke esetében is, amely tömegszaporodásai során jelentős károkat tud okozni a tölgyesekben. Megfigyelhető azonban, hogy azokban az erdőkben, ahol a tölgy mellett nagy arányban voltak elegyfajok is, a rovarok szaporodásának mértéke kisebb volt, és a tölgyet is kevésbé pusztították el.”

 

Fotó: Bureger Barna
Fotó: Bureger Barna

 

Az örökerdők ellenállóbbak


Viharok, széldöntések, jégkárok kapcsán nagy jelentősége van az erdők állékonyságának, vagyis annak, hogy egy-egy ilyen katasztrófa mennyire tudja ledönteni az erdőt. Bebizonyosodott, hogy azok az erdők, amelyeknél nem egy korosztály alkotja az állományt, sokkal ellenállóbbak a természeti katasztrófákkal szemben. A tömeges rovarkárok megelőzésében a rovarevő énekesmadarak is sokat tudnak segíteni, amelyek számára szintén a változatos szerkezetű erdők jelentik a megfelelő élőhelyet.

 

Egyre inkább terjednek itthon is azok az erdőgazdálkodási módok, amelyek a faanyagtermelést úgy próbálják megoldani, hogy az erdőborítás folyamatos legyen. Vagyis nem a legelterjedtebb vágásos üzemmódot alkalmazzák, amelynek lényege, hogy a vágásérettség elérésekor egy nagyobb területen letermelik az erdőt, hanem folyamatosan vesznek ki fát úgy, hogy közben állományléptékben mindig fennmarad az erdő. „A folyamatos erdőborítás melletti gazdálkodás sokkal kisebb klimatikus stresszt jelent a fafajok felújítása szempontjából, itt a klímaváltozás szélsőséges hatásai sokkal kevésbé érvényesülnek, mint egy vágásterületen, vagyis ez a gazdálkodási mód mérsékelni tudja a klímaváltozás hatásait.”

 

Fotó: Bureger Barna
Fotó: Bureger Barna

 

Erdőökológiai kísérlet a Pilisben


A Pilisszentkereszt melletti gyertyános-tölgyesben különös kísérlet zajlik. Persze nem kémcsövekkel teli laboratóriumot kell elképzelni, az MTA Ökológiai Intézetének és a Pilisi Parkerdő Zrt. közös kísérletének a helyszíne és tárgya itt maga az erdő. Ódor Péter és munkatársai azt vizsgálják, hogy a különböző erdőgazdálkodási módokhoz kapcsolódó beavatkozások hogyan hatnak az erdő mikroklímájára, termőhelyi változóira és az erdő biodiverzitására. Ezek alapján például az is kiderül, hogy a melegedés, a szárazodás hogyan érinti a különböző módon kezelt erdőrészleteket.

 

03_egy_famagassa__g_a__tme__ro__ju___le__k_a_pilis_ki__se__rlet_teru__lete__n_.jpg
Lék a pilisi erdőökológiai kísérlet területén

 

A vizsgálat még gyerekcipőben jár, most tartanak a harmadik évnél, egyelőre csak rövid távú válaszok vannak, de már ezekből is nagyon sok minden látszik. Például az, hogy a vágásterületen jelentős melegedés, szárazodás figyelhető meg, nagyobb a hőingás, és sokkal szárazabb viszonyok jellemzőek. Az örökerdő-gazdálkodás gyakori elemében, a lékben - amely egy kis kiterjedésű, 20 méter átmérőjű vágás - hasonló klimatikus viszonyok jellemzőek, mint a zárt erdőben, itt a lágy szárú növényállomány és az újulat is igen jól tud nőni. De kiderült például az is, hogy a tarvágásban a lebontás folyamatai - a talajlakó élőlények fajspektrumának szegényedése miatt - sokkal kevésbé érvényesülnek. A lékben ezzel szemben ezt a faj- és egyedszámcsökkenést nem lehetett megfigyelni.

 

Új fajok és déli szaporítóanyag


Az erdőgazdálkodás egy másik irányvonala elsősorban nem a technológiák megváltoztatásával kíván a klímaváltozás hatásaihoz alkalmazkodni, hanem a populációk öröklött klímaérzékenységét próbálja megváltoztatni. Vagyis meglévő fafajok délebbi elterjedésű populációiból hoznak be csemetéket, szaporítóanyagot, amelyek ellenállóbbak lehetnek a klímaváltozás hatásaival szemben, illetve vannak próbálkozások új fafajok meghonosítására is. „Az utóbbi időben jelentek meg itthon, de szerencsére még nem terjedtek el, a császárfahibridek. Ezek alapvetően trópusi, szubtrópusi fajok mesterséges hibridjei. Ezek azonban általában a téli hideget kevésbé bírják, ráadásul az is probléma velük kapcsolatban, hogy intenzív növekedésre képesek, és hamar kizsigerelik a talajt. Általában egyébként az szokott bebizonyosodni, hogy amikor behozunk egy idegenhonos fajt, többet ártunk vele, mint amennyit használunk. Ugyanis ezek a fajok könnyen invázióssá válhatnak, és utána már hiába próbálunk, nem tudunk tőlük megszabadulni.” Mátyás Csaba szerint sem érdemes túlzásba esni az új fajok behozatalával. „Én a közelben, tőlünk délebbre tenyésző, azonos fajú populációkat pártolom, illetve a hazai fajokkal rokon, nem túl távoli balkáni fajokat, például a szárazságtűrő, de nem mediterrán tölgyeket.”

 

02_a_pilis_ki__se__rlet_va__ga__steru__lete_hagya__sfa_csoporttal_02.jpg

 

Az erdőtulajdonosoknak már most jól jönne, ha a jövőbe tudnának látni, hisz felújításra váró erdeik húsz év múlva talán már más viszonyok között fognak élni. Varázsgömb sajnos csak a mesékben van, egy webes döntéstámogató rendszer azonban segítséget nyújthat a gazdálkodóknak, például a biztonságosan termeszthető fafajok kiválasztásában, amelyeket a rendszer a múlt adatainak elemzésével és a klímamodellek alapján előrevetített jövőbeni viszonyok figyelembevételével határoz meg. A Mátyás Csaba szakmai irányításával futó Agrárklíma 2. projekt keretében jelenleg is folyik a rendszer fejlesztése, amelynek segítségével néhány kattintás után kiderül, hogy egy adott területen például 2050-ben várhatóan mely fajok számára lesz megfelelő a klíma, valamint a becslések szerint milyen kilátások várhatók a termőképesség tekintetében.


A cikk a 2018. áprilisi Turista Magazinban jelent meg.

 

A KORÁBBI MAGAZINOKAT ITT LEHET MEGRENDELNI.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Nem elhanyagolt, csak természetes-az örökerdő

A növekvő erdők nyomában

Túra a Nagy-Hárs-hegyi örökerdőben

Egy évszázadon belül eltűnhetnek a rovarok

Vakmerő madarak-nyernek rajta vagy belehalnak


 

Cikkajánló