Pula határában nem mindennapi földtani bemutatóhelyet találunk, amely egy tűzhányó és egy hajdani krátertó látványos nyomaihoz kalauzol el minket, ahol annak idején egy ősorrszarvú csontváza is előkerült.
A Balaton-felvidéket a Déli-Bakonytól elválasztó törésvonalban bújik meg Pula, egy csendes kis falu, melynek neve elsősorban a minden évben nagy sikerrel megrendezett Művészetek Völgye programsorozat miatt csenghet ismerősen. A településre azonban nem csak a fesztivál idején érdemes ellátogatni.
Egy országos szinten is egyedülálló földtani képződmény láthatunk itt, amit a Kráter kőpark tanösvényen bejárva ismerhetünk meg.
A változatos útvonal egy 4 millió évvel ezelőtt tomboló vulkán hagyatékához kalauzol el, melynek pereme vadont idéző sziklákat és látványos rétegsorokat tár elénk.
Látványos talajrétegeket vizsgálhatunk a felhagyott kőfejtőben
Az alig több mint 3 km hosszú tanösvény a falu nyugati határában a 77-es út melletti régi kőfejtőtől indul, és ide is érkezik vissza. A táv kisebb letérésekkel együtt sem tűnik hosszúnak, a bejárással azonban egy óránál garantáltan több időt fogunk eltölteni, főként, ha érdeklődő szemlélődők vagyunk. A Kráter kőpark és ösvény logója már sejteti, hogy mi teszi különlegessé ezt a részleteiben vadont is rejtő környéket:
anno itt a bányászat során egy orrszarvú csaknem teljes csontvázára bukkantak, amely lelet a Kárpát-medencében a mai napig egyedinek számít.
A pulai ősorrszarvút Zircen, a Bakonyi Természettudományi Múzeumban lehet megtekinteni. Az itt látható kőzetkibúvások a hajdanvolt élőlények nyomain túl is tartogat érdekességet. A mozgalmas földtörténet szembetűnő mementói mellett QR-kódok adnak részletes infókat, ezek segítségével ismerhetjük meg, illetve értékelhetjük a látottakat.
A kőparkot és a tanösvény indító állomását a 77-es úttól pár méterre fekvő egykori kőfejtőnél találjuk, ahol a bányafal kiváló bepillantást enged a földtörténeti múltba: az itt látható vulkáni törmelékrétegek (piroklasztit) mind egy-egy robbanásos kitörést jeleznek. Láthatunk itt többek között vulkáni hamuból kőzetté vált tufarétegeket, sötétszürke lávadarabkákat is tartalmazó tufát, amit lapillitufának neveznek, de a kitörések során a mélyből felszínre kerülő, majd a rétegekbe ágyazódott különféle kőzeteket is felfedezhetünk, mint a triász dolomit vagy pannon mészkő. A leglátványosabb tűzhányótörmelékek az akár méteres átmérőjű bazaltbombák.
A tűzhányó bazaltbombája a 4 millió éves rétegsorban
Miről is árulkodnak a kövek?
Pula nyugati határában a vulkáni tufagyűrű keleti oldalának erősen lepusztult maradványát látjuk. Itt a Bakony–Balaton-felvidék Vulkáni Terület egyik legérdekesebb tűzhányója működött mintegy 4,2 millió évvel ezelőtt. A mélyből felnyomuló magma a felszín alatt összetalálkozott a triász dolomit repedésrendszerében tárolódó karsztvízzel, valamint a magas nedvességtartalmú pannon üledékekkel. Ez a találkozás hatalmas gőzrobbanások sorozatát indította el: rövid idő alatt kilométeres átmérőjű és legalább 100 méter mélységű, meredek katlan, úgynevezett maar kráter jött létre.
A Kráter kőpark nem csupán bemutatóhely, padok és asztalok nyújtanak kényelmet a piknikezéshez
Az ilyen tűzhányók élete általában igen rövid volt, ám a pulai vulkán nagy méretéből következően akár hosszú hónapokig is aktív lehetett. A kráterből kirepülő anyag porrá zúzódott, felépítését tekintve igen sokszínű volt: nagyon finom szemcséjű kőtörmelékből, szögletes bazaltdarabkákból, a mélyből felszaggatott apró dolomittörmelékből, továbbá nagyobb méretű bazaltbombákból állt. A kitörési központtól távolodva, a felszín közelében nagy sebességgel végigszáguldó ún. alapi torlóárakból, illetve a kitörési felhőből jelentős mennyiségű vulkáni törmelék rakódott le, a kráter körül egy több száz méter széles, de csak néhány tíz méter magas, lapos tufagyűrű alakult ki. A robbanások során gőzzé alakuló víz végül kifogyott a mélyben, így a kitörések megszűntek, a kráter mélyedését a csapadék fokozatosan feltöltötte, benne egy tó keletkezett, melyben egy igen különleges üledék rakódott le: pulai alginit vagy másik nevén olajpala – olvashatjuk a tanösvény tábláján.
A kőfejtőben kialakított bemutatóhelytől – ahol padok és asztalok kényelmes piknikezési lehetőséget biztosítanak – az országút felé kezdjük meg a körtúrát. A piros tanösvényjelzéseket követve keresztezzük a 77-es utat, majd rögtön átkelünk a Vázsonyi-séd felett átívelő háromlyukú kőhídon, ami Pula egyik műemlék nevezetessége. A hidat 1896-ban bazaltkőből emelték.
Műemlék hídon kelünk át a Vázsonyi-séd felett
Sziklás vadonban
A Vázsonyi-séd partját kezdi kísérni a jelzés, és rögtön egy meredek hegyoldallal szegélyezett erdőfoltban találjuk magunkat. Itt a vulkáni kráter körívének vadregényes látványt nyújtó déli peremét látjuk, ami a séd sok ezeréves munkájának következtében tárul elénk tízméteres sziklafalakkal. Érdemes a rétegesen lerakódott piroklasztit vizsgálatához az ösvényről kicsit letérve felkapaszkodni a meredeken.
Az egyik sziklatömb oldalában megtalálhatjuk a Pulai-bazalttufabarlangot, ami hazánkban ritka képződménynek számít.
Létrejöttében a könnyen pusztuló tufa, a szél, a csapadék és a fagy bontó hatása játszott szerepet, ami keményebb rétegek között néha egészen lapos járatokat eredményezett.
Lenyűgöző sziklák képezik a vulkán egykori peremét
Tovább folytatva az utat a kis vadonban, méretes kőrisek és agg bükkök lombjai alatt kanyargunk tovább a patakparton. Hamarosan a tűzhányó rétegződött szikláit dolomitszirtek váltják, és ha figyelmesek vagyunk, megpillanthatjuk azokat a kis járatokat, melyeket az egykori karsztvizek hagytak hátra.
Vadregényes környezetben ritka földtani képződményre lelhetünk: Pulai-bazalttufabarlang
Sziklaszirtes kilátás
Bár a tanösvény nem vezet fel, egy csapás a meredek, omladékos, csúszós hegyoldalt megmászva csodálatos panorámát tár elénk a Hétforrás-kúp tetejéről. A nehézkes fel-, illetve lejutás miatt nem mindenkinek ajánlott ide felkapaszkodni, ugyanakkor az elszántság kifizetődő: a lombok felett madártávlatból szemlélhetjük a környéket, rálátva az alattunk fekvő ligetessel takart gejzírkúpra, a szántással körbevett alginitbányára, valamint a távolban magasodó Kab-hegy antennás csúcsára.
Mesés panorámát tár elénk a Hétforrás-kúp teteje
Miután a tanösvény elhalad a dolomitszirt alatt, jobb kéz felé átkelünk a patakon. Szárazabb időszakban ez nem okoz különösebb nehézséget, azonban híd híján ez nem mindig egyszerű. Rönkök, faágak és kövek jelzik az előttünk jártak rögtönzött megoldásait, és ha ügyesek vagyunk, mi is száraz lábbal tudunk megbirkózni a feladattal.
A pataktól pár méterre ismét keresztezzük az országutat, majd az eddigi vadonhangulatot nyílt terep rendezettsége váltja. Széles földúton északnak tartunk, miközben balunkon egy fasor takarja a gejzírkúp maradványát. A körülszántott, növényzettel takart földtörténeti mementóhoz nem vezet be az ösvény, csupán az út szélén álló oszlop QR-kódja mesél a helyszínről. A néhány mohos sziklából álló képződmény megtekintéséhez vegetációs időszakban jóformán dzsungelharcot kell vívni.
Ha figyelmesek vagyunk, a lábunk előtt is rálelhetünk a tűzhányó emlékeire
A gejzír-, avagy hévforráskúp
A 4 millió évvel ezelőtt működő tűzhányó elcsendesülése után itt egy hévforrás működött. A mélyben lassan hűlő magma hosszú ideig hevítette közegét, a beszivárgó talajvizek és a karsztvizek pedig felmelegedtek, végül egy törésvonalon keresztül a felszínre törtek. Az így kicsapódó oldottmész és dolomittartalmú anyagból fokozatosan épült fel az ovális alakú, pár méter magas és néhány tíz méter átmérőjű hévforráskúp.
Egy gyümölcsös kerítése mellett halad az út, majd kisvártatva megérkezünk az alginitbánya bekötőútjához. Az időszakosan működő bánya elzárt terület, de a sorompó előtt található alginithalom bárki számára megtekinthető. Ez a ritka és különös kőzet gyűrt, papírvékony rétegződésű és omladékos.
A bányába tilos bemenni, de a sorompó környékén láthatjuk a különleges kőzetet
Az alginit
Hajdanán a vulkanizmus befejeződése után a tufasánccal körülvett kráterben felgyülemlett a csapadék, ami idővel algák otthonául szolgáló tavat hozott létre. Az elszaporodott parányi kékeszöld algák gyorsan pusztultak, maradványaik keveredtek a vulkán anyagával és a tófenék vékony agyag- és mészlemezeivel. A krátertó feltöltődési szakaszaiban az iszapot előszeretettel keresték fel az állatok dagonyázásra, mint pl. a rinocérosz vagy őstulok. Az állatoknak köszönhetően az iszap foszforral is dúsult. Ez a biomassza alakult át az évmilliók során alginitté, vagy másik nevén olajpalává.
A vékony üledékrétegek több millió évvel ezelőtt élt növények és állatok feketéllő maradványait rejtik. Nem sokkal a bánya megnyitása után szenzációs leletre bukkantak: egy csaknem teljes ősorrszarvú csontváz került napvilágra, amit ma a zirci múzeumban lehet megtekinteni.
A magas szervesanyag-tartalmú alginit felhasználása sokrétű. Elsősorban a mezőgazdaságban, de díszkerteknél is használják talajjavítóként. Szerepe van az állattenyésztésben és a növényvédelemben is, utóbbinál szuszpenziós permetezés formájában.
Egykori legelők mentén vezető földúton térünk vissza Pula határába
Akácosban folytatódik az enyhén emelkedő út, mígnem elérjük az Öcs és Pula közt húzódó országutat. A jelzések átvezetnek az aszfalt túloldalára, ahol fás, bokros területen Pula irányába fordulunk. Alig pár méterre az országúttól enyhén lejtő eseménytelen egyenessel térünk vissza a település határába, azonban ezen a szakaszon sem maradunk információ nélkül. A környék egykori fáslegelőiről és a lapillitufa-rétegekről tudhatunk meg dolgokat az itt kihelyezett QR-kódok beolvasásával. Menet közben rálátunk a szántón túl magasodó peremhegyekre, köztük a Hétforrás-kúp szirtjére is.
Kezdő, illetve végpontunkon fák árnyékából szemlélhetjük az egykori krátertó területét
Ismét átkelünk az országúton, és a szántó és az akácosban megbújó patakárok mentén térünk vissza a temető alatt fekvő kiindulópontunkhoz. A dűlőn lejtő szakaszon a tanösvény 10. állomását érintjük: itt a környék vaskori és Árpád-kori településnyomairól olvashatunk. Mint ahogyan azt már mondtuk, a tanösvény nem hosszú, de bejárása akár több órás is lehet, ha kisebb letéréseket teszünk, illetve millió éves nyomok után kutatunk. Keresgélés közben tartsuk be az írt és íratlan szabályokat, ne okozzunk kárt a természetben!
Hogy lesz valakiből kilométer- és turistaereklye-gyűjtögető?
A füzéri vár fehér falai már a távolból virítanak a csupasz kőoszloprengeteg tetején.
