Vadlányok és tündérek titka a Balaton-felvidéken

Nem ez az első alkalom, hogy jelvényszerző rovatunkban Szádeczky-Kardos Géza túrái közül válogatunk. Mostani tematikánk fókuszában azonban nem várak, hanem a balatoni táj különleges lényei szerepelnek, akiknek emlékét a népnyelv és a földrajznevek is megőrizték.

Aki belevág eme tetszőleges sorrendben és útvonalon teljesíthető, 35 állomásból álló túrába, annak a Balaton-felvidéki táj sok újdonságot fog feltárni természeti és népi értékeiből.

Vadlányok és banyák, tündérek és sárkányok nyomában

Indulás előtt érdemes tisztázni, kiknek vagy miknek eredünk a nyomába, mert bár lehet, nem tartunk az örökre rabul ejtő vadlányoktól, a banyák átkától vagy a pokol kapuktól, a titkos rejtekeikhez vezető úttól viszont néha érdemes. Némelyik helyszín ugyanis a csúszós, omladékos terep miatt nehezen megközelíthető, vannak barlangok, melyek szűk járatai balesetveszélyesek, ezért nem árt óvatosnak lenni, mindig tájékozódjunk a helyi viszonyokról. Természetesen az esetek többségében szó sincs veszélyes vagy nehéz kihívásról, ugyanakkor a GPS sokat segít a helyek megtalálásában. Jó, ha van nálunk fejlámpa, télvíz idején pedig csúszásgátló és túrabot.

A gyenesdiási Vadlán-liktól a csabrendeki Banyavárig

Na de kik azok a „vadlán”-ok, akiknek misztikus jelenlétét számos földrajzi név is megörökítette? Első túránkon a Keszthelyi-hegységben eredünk a nyomukba, legelőször Gyenesdiás környékén. A legendák szerint a balatoni hegyekben „vadlánok” (vadlányok) élnek, akik mezítláb járnak, hosszú szőke hajuk eltakarja keblüket, egyetlen ruhájuk a derekukra kötött kendő. Egész nap a réteket, ligetes erdőket járják dalolva, szép időben sziklákon, például a Gyenesdiás feletti Pad-kőn melegednek, éjjel pedig hatalmas fák odvában vagy sziklahasadékokban húzzák meg magukat. Alakjuk ritkán sejlik fel az erdő ködjében, leginkább csak messziről hallatszó énekük árulkodik létezésükről.

Aki a nyomukba szegődik, azt magukkal csalják, és örökre foglyul ejtik. Sok halászlegény járt már így, akiket a hajnali csendben teljesen megbabonázott az énekszó, ami felcsalta őket a györöki Szerelem-dombra, és többé nem kerültek elő.

A Vadlánlik látványos sziklapárkányát egykor a víz, majd a szél formálta, illetve az ember is bővítette, így keletkezett a 18 méter hosszú barlang, amely szabadon, utcai ruhában is látogatható. A már említett vadlánytanyától, a Kígyós-völgyben megbúvó látványos Pad-kőtől egy kőhajításra találjuk a Banya-lika érdekes sziklaformáját, ahol állítólag éjjelente vénasszonyok suttogása hallatszik. Itt, az élére állt, áthalmozódott sziklalapok kártyavárszerűen egymáshoz támaszkodva hozták létre azt a 3 méter széles és 2,5 méter magas, befelé szűkülő álbarlangot, melynek végén egy kis ablaknak köszönhetően az égre is kiláthatunk.

Innen pár kilométerre északra, Vállus határában is vadlánlikakat jelöl a térkép. Az Országos Kéktúráról leágazó zöld kereszt jelzésen, a kilátóval bíró Láz-tető lábánál élére állt rétegződésű dolomitsziklataréj oldalában 2-3 méter magas barlangnyílásokat láthatunk, továbbá egy kihelyezett táblát, amely a környékbeli vadlányokról regél.

Az egyik a Vadlány-sziklaeresz, a másik a 19 méter hosszan kitisztított Vadlány-forrásbarlang, melyben kis méretű cseppkövek, cseppkőzászlók figyelhetők meg. Utóbbi sziklaodút a legtöbb térképen Húsvéti-ülőfás-barlang néven tüntetik fel. Továbbhaladunk északnak, ahol Vindornyalak nyugati határában egy „ezeréves” banyafát láthatunk.

A falu büszkesége voltaképpen egy hatalmas, 10,35 méter átmérőjű csonka fekete nyár, amit 2019-ben beneveztek az Év Fája versenyre. A fa aljában hárombejáratú odú képződött, melyben hét-nyolc ember is elfér. A legenda szerint a nagy méretű üreg régen banyák tanyája volt, akik a fa felső, égre nyíló kijáratán keresztül bőregérré változva közlekedtek.

Vindornyalaktól északra fekszik a bazaltutcájáról híres Nagygörbő. Aki járt már itt, az tudja, hogy ezt a látványos utcát nem a faluban, hanem attól délre, a Kovácsi-hegy nyugati sziklás oldalában kell keresni. E pazar látványt nyújtó árok alján kőről kőre lépdelve haladunk felfelé, mígnem egy ponton felhágva a kőgerinc tetejére egy nagy törzsű, két hatalmas odúval bíró banyafára nem lelünk. A nagylevelű hárs a sziklalejtők fája. A kövek repedéseiben látványos gyökérzettel megkapaszkodó fa jól alkalmazkodott a körülményekhez, így nem csoda, ha méretével és formájával jeles fává avanzsált.

A bazaltutcán további 160 métert megtéve érjük el a Vadlány-likot. Állítólag azért kapta a sziklaüreg a nevét, mert annak idején egy módos gazda világszép leánya beleszeretett egy betyárba, de az apa tőrbe csalta a betyárlegényt, és pandúrkézre juttatta. A csalódott leány eszelőssé vált, elbujdosott, és ebben a barlangban tengette életét. Az üreget méretei, komfortossága, beosztása miatt sokan használhatták. A visszaemlékezések szerint a világháborúban katonák húzták meg magukat benne, az ötvenes évek beszolgáltatása elől a helyiek ide rejtették el terményeiket, illetve 1956-ban is több menekült húzódott be az üregbe. Ha jobban szétnéztünk odabent, kőasztalt, kő tűzhelyet és kőágyat is láthatunk a falakkal zárt sziklában.

Zalaszántó legfőbb nevezetessége a Béke Sztúpa és a közelében álló Tátika vára. Ne hagyjuk ki ezeket a látnivalókat, amikor következő helyszínünket, az Asszonyvárat kutatjuk, ami régen a Tátikától északkeletre húzódó Farkas-hegyen állt.

A helynév eredetéről – amit Banyavárként is ismernek – szinte semmit sem tudunk. Feltételezhető, hogy a régi német elnevezés lefordításából keletkezett. Banyavárat Csabrendektől 2 km-re délkeletre, a Csúcsos-hegy kelti oldalában húzódó kiemelkedésen is találunk. Itt is felismerhetők még egy hajdani erősség 50, illetve 30 méter átmérőjű külső és belső sáncai, ami a hiedelem szerint vadlányok lakhelye volt. Érdekes, hogy a népnyelv mégis a Banyavár elnevezést adta a helynek.

Meghonosodott kísértetlények

Földrajzi és néprajzi kutatásunk során eljutottunk oda, hogy tisztáznunk kell, vajon a megvénült vadlányokból lettek-e azok a bizonyos „banyák”, avagy milyen asszonyokról is van szó: milyen kapcsolat van az elnevezések között? Szádeczky-Kardoss Géza túrafüzetében hosszas értekezést olvashatunk a témában, az ő kutatási eredményei és következtetései adhatnak választ a balatoni táj különleges helyneveire. A szerző az egykoron betelepített német ajkú lakosság magával hozott ősi legendáival, hiedelemvilágával magyarázza vadlányok balatoni megjelenését.

A német hitvilágban felbukkanó „wildes weibsbild” (vad nőszemély) sziklákon, sziklavárakban, barlangokban élő kísértetlény, aki szellemóra idején (este 11 és hajnali 5 óra között) járkál az erdőben, vagy keresztutak mentén rémisztgeti vagy megajándékozza a magányos arra járót. Más történetekben éneklő, az elesetteken és betegeken segítő, árvákat oltalmazó lényeknek festik le a „vad” nőket, lányokat. A német és a magyar „vadlányok” tulajdonságai elég sok hasonlóságot mutatnak, így elég valószínű, hogy a nálunk is meghonosodott német folklór elnevezései lettek idővel magyarra fordítva.

Hitvilág és tapasztalat

Lehet, már velünk is megesett, hogy éjszaka vagy hajnalban egy tó partján állva távoli hangokat, akár a messzi túlpartról is érthető beszédet hallunk. Hasonlót ritkán a hegyekben és erdőkben is érzékelhetünk, és ha nem tudjuk, miről van szó, akár természetfeletti jelenségre is gyanakodhatnánk. Ha az ember nem látja a hang forrását, a fürkésző szemek hajlamosak olyan dolgokba is különöset látni, ami csupán a környezet része.

A szálló ködben felsejlő fák, bokrok, sziklák formái, esetleg állatok mozgása mind-mind beindíthatja az ember fantáziáját, különösen, ha énekhangot vagy beszédet hallunk hozzá. A népi hiedelmek sok esetben valamilyen tapasztalásból születnek, amire aztán a képzelet próbál magyarázatot adni. Ugyanakkor a természeti jelenségeknek van valós magyarázatuk, amit a régiek még nem ismerhettek. Ilyen például a meteorológiai inverzió hangvisszaverő hatása.

Az inverzió a levegő hőmérsékletének az a visszás állapota, mikor az alul lévő légrétegek hidegebbek, mint a felsők. Ezt a jelenséget többnyire télen, ködös időben vagy nagyobb vízfelületek felett tapasztalhatjuk, melynek réteghatárát a páratömeg teszi láthatóvá.

Az így terjedő hang messzire eljut, aki pedig hallja nem biztos, hogy be tudja azonosítani annak irányát és forrását.

Gondoljunk bele, egykoron a lányok és asszonyok munka közben énekeltek, a téli estéken is kihallatszott a fonóból az énekszó, ami megfelelő meteorológiai körülmények között messzire is eljuthatott. Ilyen esetekben a balatoni halászok akár „szirének”, avagy vadlányok jelenlétére is következtethettek, hiszen közel s távol nem láttak senki élőt. Tehát azok a hiedelemmondának nevezett történetek – amelyeket néprajzkutatóink adatközlői elmeséltek –, miszerint keresztutaknál, hidaknál, vízparton stb. hallani vélték a tájanként változó lények (boszorkányok, tündérek, vadlányok stb.) énekét, akár ezzel a fizikai jelenséggel is magyarázhatók.

A Tapolca Pokol-tavától Kapolcson át a Kab-hegy banyafájáig

A napközben felmelegedett víz a hegyi tavaknál is létrehozhat inverziót. Ha aztán egy fiatal lány éjfél után osont le megmosakodni a tóhoz, annak neszei, kacagása, éneke akár több száz méterre is elhallatszott, beindítva a legények fantáziáját, megteremtve a tündérmesék világát. Ezek a rejtélyes hangok nemcsak szépet, hanem félelmet is kelthettek az emberben, s talán ezért is kapta a „pokol” nevet a Tapolcától északra fekvő tó, ami napjainkban már csak csapadékosabb időszakokban tárol vizet. Az egykor itatóként használt Pokol-tavat Zalahaláp felől érdemes megközelíteni. Ha már ott járunk, ne hagyjuk ki a megskalpolt Haláp hegy bányászat által feltárult bazaltkincseit sem, melyeket egy kényelmes tanösvényen járva lehet felfedezni.

Pokol elnevezéssel innen néhány kilométerrel keletebbre, Kapolcs határában is találkozunk. A misztikus lények otthonának tartott Pokol-lik a falutól nyugatra, a Bondoró-hegy délkeleti sziklaperemében nyílik.

A barlang teljes egészében bazaltban alakult ki. A barlangban talált cseréptöredékek közül a legidősebbek késő bronzkori darabok, ezért a barlang legalább háromezer éve ismert hely. Az innen pár száz méterre, a hegylábnál húzódó 77-es út mentén megbújó Mázas-kút is tematikánk része.

A hajdanán mosóházzal, avagy „banyaházzal” bíró forrásról egyesek tudni vélik, hogy az kapcsolatban áll a Pokol-likkal. Erre bizonyíték nincs, de az tény, hogy mindkettőből hűs vizű forrás fakad. Kapolcs legizgalmasabb geológiai érdekességét a panorámás Király-kő hatalmas kőzsákjai jelentik, amelyek a falu feletti kaptató bükkös, kőrises fiatalosában rejtőznek.

Geológiai értéke mellett botanikai ritkaságokban is gazdag: piros madárbirs, széleslevelű nőszőfű, tarka nőszirom, turbánliliom és fekete kökörcsin is virít itt. A pompás kőfal aljában találjuk túránk egyik érintőpontját, a sziklába vágódott Banya-kürtő csodás képződményét.

Akár egy tanösvény jelzésit követve is átgyalogolhatunk a szomszédos Taliándörögdre, ahol újfent banyák nyomába eredünk. A község központjában, a Klastrom kocsmával szemben találjuk a Mosó-kutat, amit banyaháznak is neveznek. Annak idején ezt a lépcsős, fapados mosóhelységet gyakran látogatták az asszonyok. Állítólag az éjféli órákban öregasszonyok halk pusmogása hallatszott felőle, de amikor valaki csendben odalopózott és belesett, senkit sem talált bent. Ki tudja, mi adta a legenda alapját: talán az aludni nem tudó öregasszonyok éjszaka mosták a ruháikat. Taliándörögdtől északra is beleshetünk egy Pokol-likba, ami egy 6,1 méter hosszú fődolomitban mállási folyamatok által kibővült tektonikus eredetű hasadékbarlang. A bejárati tömb megrogyása miatt 1,3 méteres szakaszon kiláthatunk belőle az égre, de így sem árt, ha van nálunk fejlámpa.

Következő állomásunkat még északabbra kell keresnünk a térképen. Ajka közelében járunk, ahol a Csinger-patak völgye feletti hegyoldalban, árnyas bükkösben egy félkör alakú, sötét lyuk tátong.

A szűk bejárat tágas belsőt rejt, ami 15 méter hosszú, 8 méter mély és 3 méter magas. Nem messze a Pokol-liktól találjuk a Kab-hegy viharvert banyafáját. Ennek a több száz éves hársnak az alsó részén két nagy hasadás látszik, egyszerre akár többen is bebújhatnak a kiodvasodott törzs belsejébe. Úgy tartják, hogy éjszaka, illetve szeles időben azonban vándor lelkek, halott öreg banyák szellemei lakják a törzset. Susogva zúgó hangjuk a közeli tisztásra is kihallatszik.

A Szent György-hegyi Sárkány-liktól a Káli-medencén át Óbudavár Banyaházáig

A következő etapban a Balaton-felvidék talán legimpozánsabb bazalttakarós tanúhegyén kezdjük a felfedezőutat. A Szent György-hegy orgonásan aprózódott peremében 11 álbarlangot ismerünk. Ezek közül a Gyurkovits György által 1737-ben említett nagyméretű Sárkány-barlang (lik) sokáig nem volt beazonosítható, mert bejáratát suvadás következtében betemette a nagy mennyiségű görgeteges kőtörmelék. A Kaán Károly turistaház közelében a sziklák közül kiáramló hideg levegő azonban felkeltette a kutatók figyelmét, akik végül 32 méter tártak fel a hajdani álbarlangból.

Ennek a jelenségnek a népi magyarázata, hogy a hegy gyomrában egy alvó sárkány lakozik, akinek fagyos leheletét még a legnagyobb kánikulában is érzékelhetjük a hegy északi sziklalejtőjén.

Átnyargalunk a szomszédos Badacsonyra, amely tanúhegy nyugati oldalát 1936 óta 464 fokból álló lépcsősor ostromolja, és amin az Országos Kéktúra is felkapaszkodik.

A lépcsősor mentén hatalmas bazalttornyok, törmeléklejtők kísérik utunkat, miközben sorra érintjük a kuruc kor kiemelkedő személyiségeiről elnevezett pihenőket. A Lorántffy Zsuzsáról elkeresztelt pihenő támfalát átlépve egy pár méteres apróköves ösvény vezet el a sziklafal aljában megbújó Banya-fülke sötétlő szájához.

A Badacsony keleti oldalában találjuk soron következő banyaházunkat is, a Kanonok-forrást. A helynév nem, itt csupán a népi emlékezet tartja számon a banyák jelenlétét. Ugyanez igaz a következő célpontjainkra is; a köveskáli Nagy-Csere-kútra, a szentbékkállai Öreg-hegyi-forrásra, a köveskáli Városkútra, a kővágóörsi Mosó-forrásra, az óbudavári Mosó-kútra.

Annak idején eme házakkal ellátott mosómedencéknek a pallóin öblögették, „lapickálták” a sulykolófával a vászonneműt az asszonyok, miközben ment a terefere és a pletykálkodás. Ki tudja, milyen titkokat osztottak meg egymással, és mit gondoltak erről a férfiak? Lehet, a lányok, asszonyok és banyák közé időnként boszorkák is vegyültek?

A Tihanyi-félsziget leánylakásaitól Balatonfüred Sárkány-likáig

A Tihanyi-félszigeten negyvenöt barlangot, rombarlangot ismerünk. Ezekhez jön még hét barlanglakás, azaz mesterséges üreg, amelyből kettőt leánylakásnak neveznek. A barátlakások részeként is emlegetett leánylakások a tihanyi Óváron lévő mesterséges üregek közül a legkeletibb cellák. A legenda szerint a faluból kikopott vagy kiüldözött bolond nőszemélyek lakták, de egy feljegyzés konkrét magyarázattal is szolgál a helynév eredetét illetően. Eszerint az egyik sziklaüreget egy özvegy zsellér, Keszi Ferenc vájta a remetelakásokhoz vezető gyalogút elején, ahol 1740–1750 között hajadon lányával lakott. A sziklalakástól feljebb is élt egy szegény ember, szintén egy ilyen üregben, akivel közösen volt szőlőskertjük. Keszi Ferenc halála után leánya egyedül élt tovább a barlangban egészen haláláig. Idővel mindkét üreg leánybarlangként lett emlegetve, de a hely Keszi lyuka néven is ismert.

Következő sziklaüregünk tihanyi mércével számolva a nagyobb barlangok közé tartozik, de a Tündér-bújócska néven is ismert Hármas-hegyi-átjáró azért nem egy Szelim-barlang. A félsziget közepén, az Aranyház-gejzírkúp délkeleti szomszédságában lévő forráskúpmező északi részében található. Két nyílása van, amit 6,5 méter hosszan lehet átjárni. A közelmúltban az üreg a kőfejtő alkalmi pihenő- és raktárhelyiségének számított, de a népnyelv szerint régebben tündérek lakták. Innen nem messze, a szomszédos Hosszú-hegy nyugati lejtőjén terül el az „elátkozott erdő”, ahol számos odvas banyafát láthatunk.

Az erdőtől északnyugatra magasodó Csúcsos-hegyre is felkapaszkodunk, amely gejzírkúp nyugati oldalában egy 4,3 méter hosszú, 3 méter mély Vadlány-forrásbarlangot találunk. Állítólag az itt élő vadlányok éjszakánként énekeltek, hangjuk pedig idecsábította a tihanyi vár védőit. Később a sziklába árkot véstek, föléje őrtornyot is emeltek a katonák, aminek alapjai ma is látszanak.

Csúcs-hegyi sziklaplatójukat 2006-ban fokozott védelem alá helyezték. Szintén tündér névre keresztelték azt a vadlányok lakta sziklaereszt, amit a Tihanyi-félsziget északnyugati részében, az Apáti-hegyen fogunk felkeresni.

Erről a látványos sziklaereszről úgy tartják, hogy hajdanán, vihar idején ide húzódtak be a tündérek. Pár évtizede innen még csodás kilátás nyílt az Aszófői-öbölre és az északi part hegyeire, mára azonban fák és bokrok takarják a panorámát.

Elhagyjuk a számos látnivalót, értéket magába foglaló Tihanyi-félszigetet, és a szomszédos Balatonfüredtől északra eső Felső-erdőben folytatjuk a misztikus lények kutatását. Balatonfüredről a sárga kereszt jelzésen, szőlősök mentén indulunk a Sárkány-lik rejtélyes üregéhez. A barlang a Recsk-hegy oldalában egy 70 méter hosszú, 4,5 méter magas sziklafal jobb oldalán helyezkedik el. Keskeny ösvényen közelíthető meg. Hossza 4 méter, magassága 3 méter. Lentről nézve nem csak a barlang, maga a szikla is impozáns látványt nyújt.

Forrás: Szádeczky-Kardoss Géza: A vadlányok és tündérek titka a Balaton-felvidéken

A cikk a Turista Magazin 2023. novemberi számában jelent meg.