A Kalandorok stábja és az MTSZ-nél dolgozó térképész munkatársunk idén is csatlakozott a Mátra legmagasabb csúcsait meghódító teljesítménytúrázók táborához. Szubjektív mozgóképes beszámolójuk segítségével bepillanthattok az 55 kilométer leküzdésének kegyetlenül szépséges világába.
természetjáró. A gyakorlottabbakat várja a Mátrabérc, de a kisebb próbára vágyók számára is remek
lehetőség a Hanák Kolos vagy a Muzsla túra. Hogy miért érdemes (a kihíváson túl is) eljönni? Az
ébredő természet változatosságáért és a számtalan remek kilátópontért. Ritkán ugyanolyan két egymást
követő Mátrabérc. Van, amikor még hóban gázolunk a Kékesre kapaszkodva, és van, amikor alig
tudjuk befogadni a zöld robbanás harsány színeit. Idén valahol a kettő közti állapot várt a túrázókra,
ám a ragyogó napsütés azokat is kárpótolta, akik már zöldebb Mátrát vártak.
A ragyogó napsütés azokat is kárpótolta, akik már zöldebb Mátrát vártak
Sirok-Kőkútpusztáról a tömegrajt után indulva még úgy éreztük, szellősen leszünk, a Mátra
kellően nagy ahhoz, hogy elnyelje a több ezer túrázót. Ez az érzés aztán oszlani kezdett, a jól ismert
emberpróbáló emelkedők előtt, Oroszlánvárra már libasorban kaptattunk, vagyis inkább cammogtunk
felfelé. De talán nem is baj, hogy itt még nem fáradtunk el a mászásban, hiszen várt még ránk elég
megmérettetés a hátralevő szakaszon. A Markazi-kaputól a Sas-kő felé emelkedve nemcsak a
szintkülönbséggel kellett megküzdeni a túrázóknak, hanem a decemberi jégkár okozta útakadályokon
is át kellett verekedniük magukat. Szomorú látvány, ugyanakkor akár hálásak is lehetünk, hogy
utunknak csak ezen a szakaszán kell látnunk a pusztulást; a Mátra szerencsésebb volt, mint több másik
középhegységünk.
A Kékesen is már csak nagyítóval lehetett havat keresni (egy-egy épület északi fala mögötti
koszos hófolt képében), de valószínűleg sem a teljesítménytúrázók, sem a kiránduló családok nem
keseregtek ezen, hanem élvezték a tavaszt. A túra legkeményebb szakaszán túljutva jól esett a tea és az
édesség, hogy energiáink visszanyerését követően folytathassuk utunkat. A Mátra-nyeregtől
Galyatetőig az újonnan felfestett Kéket követtük: ezen a szakaszon az elmúlt évben helyet cserélt a K
és a K+ jelzés. Aki a Kéktúrázás során még a Nyírjesi erdészháznál pecsételt, annak is érdemes
visszatérnie a Mátrába, és ezt az új szakaszt is bejárnia. Nem mintha meglévő pecsétje érvényét
vesztette volna, de az új szakaszon több helyütt gyönyörű panoráma nyílik Parádsasvárra, sőt jó
időben egészen a Bél-kőig ellátunk.
A Mátra-nyeregtől Galyatetőig az újonnan felfestett Kéket követtük
Galyatetőn nem várt meglepetés fogadott. A még átadás előtt álló kilátót kinyitották erre a
napra, sőt a lépcső aljánál a szintén hamarosan elkészülő Galyatető Turistacentrum képével díszített
csokoládét is kaptunk. Odafentről, a kilátó tetejéről - ahol a felújítással együtt megtörtént
megmagasításnak köszönhetően már majdnem 1000 méteres magasságban vagyunk - fantasztikus
körkép tárul elénk. Bár a Tátrát ezúttal nem, de a Bükköt és a Karancs-Medvest tisztán láttuk.
A még átadás előtt álló kilátót kinyitották erre a napra
Innentől kényelmes séta várt ránk az Ágasvár előtti kaptatóig. A lelkes szervezők nemcsak a
túrázók fizikai felfrissítésére fordítottak gondot, a vörös-kői kilátónál szellemi muníciót is kaptunk: a
magyar költészet napja alkalmából Kormos Béla: A Mátra című versét olvashattuk. Ágasvártól
leereszkedve a népdalból is ismert nyájként csörögtünk (de nem morogtunk) be a Csörgő-patakkal
együtt Mátrakeresztesre. Itt kellett még egyszer nagy erőt venni magunkon: bár a Muzslán már
nincsenek olyan meredek emelkedők, mint a korábbi szakaszokon, de sokakat meg tud tréfálni ez a
hegy is. Nem egyszer érzed azt, hogy már nincs feljebb, azonnal meglátod az utolsó ellenőrzőpontot,
aztán rájössz, hogy bizony újabb és újabb puklik vannak még előtted. A taktika a sokadszor teljesítők
részéről: itt már nem szabad várni, hogy elérd az ellenőrzőpontot, és úgy egyszerre csak ott leszel.
A megérkezés pillanatai
Térdpróbáló ereszkedés, és végre Szurdokpüspöki! Gratuláció, oklevél, kitűző, emlékajándék méz formájában, töltött káposzta és Turista Magazin. És persze elégedett mosoly az arcokon. Remélem jövő áprilisban is aktuálisak lehetnek majd Kormos Béla versének kezdősorai:
Itten vagyok újra Előttem a Mátra,
Reám bámul mintha tán jöttömre várna
Kapcsolódó cikkünk:
Tavaszi erőpróba a mátrai bérceken - KÉPGALÉRIÁVAL!