Át a Mátra bércein - VIDEÓVAL

A Kalandorok stábja és az MTSZ-nél dolgozó térképész munkatársunk idén is csatlakozott a Mátra legmagasabb csúcsait meghódító teljesítménytúrázók táborához. Szubjektív mozgóképes beszámolójuk segítségével bepillanthattok az 55 kilométer leküzdésének kegyetlenül szépséges világába.

Szerző:
DBS - Tolnai Gábor
Fotó:
Gulyás Attila -- VIDEÓ: Domonkos Lajos
2015. április 15.

A Kalandorok stábja és az MTSZ-nél dolgozó térképész munkatársunk idén is csatlakozott a Mátra legmagasabb csúcsait meghódító teljesítménytúrázók táborához. Szubjektív mozgóképes beszámolójuk segítségével bepillanthattok az 55 kilométer leküzdésének kegyetlenül szépséges világába.

 

 

 

Idén is várt a mátra!
Nem is kérdés, hogy április második szombatján hova menjen a teljesítménytúrázni vágyó

természetjáró. A gyakorlottabbakat várja a Mátrabérc, de a kisebb próbára vágyók számára is remek

lehetőség a Hanák Kolos vagy a Muzsla túra. Hogy miért érdemes (a kihíváson túl is) eljönni? Az

ébredő természet változatosságáért és a számtalan remek kilátópontért. Ritkán ugyanolyan két egymást

követő Mátrabérc. Van, amikor még hóban gázolunk a Kékesre kapaszkodva, és van, amikor alig

tudjuk befogadni a „zöld robbanás” harsány színeit. Idén valahol a kettő közti állapot várt a túrázókra,

ám a ragyogó napsütés azokat is kárpótolta, akik már zöldebb Mátrát vártak.

 

Kép

 

A ragyogó napsütés azokat is kárpótolta, akik már zöldebb Mátrát vártak

 

Sirok-Kőkútpusztáról a tömegrajt után indulva még úgy éreztük, szellősen leszünk, a Mátra

kellően nagy ahhoz, hogy elnyelje a több ezer túrázót. Ez az érzés aztán oszlani kezdett, a jól ismert

emberpróbáló emelkedők előtt, Oroszlánvárra már libasorban kaptattunk, vagyis inkább cammogtunk

felfelé. De talán nem is baj, hogy itt még nem fáradtunk el a mászásban, hiszen várt még ránk elég

megmérettetés a hátralevő szakaszon. A Markazi-kaputól a Sas-kő felé emelkedve nemcsak a

szintkülönbséggel kellett megküzdeni a túrázóknak, hanem a decemberi jégkár okozta útakadályokon

is át kellett verekedniük magukat. Szomorú látvány, ugyanakkor akár hálásak is lehetünk, hogy

utunknak csak ezen a szakaszán kell látnunk a pusztulást; a Mátra szerencsésebb volt, mint több másik

középhegységünk.

 

A Kékesen is már csak nagyítóval lehetett havat keresni (egy-egy épület északi fala mögötti

koszos hófolt képében), de valószínűleg sem a teljesítménytúrázók, sem a kiránduló családok nem

keseregtek ezen, hanem élvezték a tavaszt. A túra legkeményebb szakaszán túljutva jól esett a tea és az

édesség, hogy energiáink visszanyerését követően folytathassuk utunkat. A Mátra-nyeregtől

Galyatetőig az újonnan felfestett Kéket követtük: ezen a szakaszon az elmúlt évben helyet cserélt a K

és a K+ jelzés. Aki a Kéktúrázás során még a Nyírjesi erdészháznál pecsételt, annak is érdemes

visszatérnie a Mátrába, és ezt az új szakaszt is bejárnia. Nem mintha meglévő pecsétje érvényét

vesztette volna, de az új szakaszon több helyütt gyönyörű panoráma nyílik Parádsasvárra, sőt jó

időben egészen a Bél-kőig ellátunk.

 

Kép

 

A Mátra-nyeregtől Galyatetőig az újonnan felfestett Kéket követtük

 

Galyatetőn nem várt meglepetés fogadott. A még átadás előtt álló kilátót kinyitották erre a

napra, sőt a lépcső aljánál a szintén hamarosan elkészülő Galyatető Turistacentrum képével díszített

csokoládét is kaptunk. Odafentről, a kilátó tetejéről - ahol a felújítással együtt megtörtént

megmagasításnak köszönhetően már majdnem 1000 méteres magasságban vagyunk - fantasztikus

körkép tárul elénk. Bár a Tátrát ezúttal nem, de a Bükköt és a Karancs-Medvest tisztán láttuk.

 

Kép

 

A még átadás előtt álló kilátót kinyitották erre a napra

 

Innentől kényelmes séta várt ránk az Ágasvár előtti kaptatóig. A lelkes szervezők nemcsak a

túrázók fizikai felfrissítésére fordítottak gondot, a vörös-kői kilátónál szellemi muníciót is kaptunk: a

magyar költészet napja alkalmából Kormos Béla: A Mátra című versét olvashattuk. Ágasvártól

leereszkedve a népdalból is ismert nyájként csörögtünk (de nem morogtunk) be a Csörgő-patakkal

együtt Mátrakeresztesre. Itt kellett még egyszer nagy erőt venni magunkon: bár a Muzslán már

nincsenek olyan meredek emelkedők, mint a korábbi szakaszokon, de sokakat meg tud tréfálni ez a

hegy is. Nem egyszer érzed azt, hogy már nincs feljebb, azonnal meglátod az utolsó ellenőrzőpontot,

aztán rájössz, hogy bizony újabb és újabb puklik vannak még előtted. A taktika a sokadszor teljesítők

részéről: itt már nem szabad várni, hogy elérd az ellenőrzőpontot, és úgy egyszerre csak ott leszel.

 

Kép

 

A megérkezés pillanatai

 

Térdpróbáló ereszkedés, és végre Szurdokpüspöki! Gratuláció, oklevél, kitűző, emlékajándék méz formájában, töltött káposzta és Turista Magazin. És persze elégedett mosoly az arcokon. Remélem jövő áprilisban is aktuálisak lehetnek majd Kormos Béla versének kezdősorai:


„Itten vagyok újra… Előttem a Mátra,

Reám bámul mintha tán jöttömre várna…”

 

 

Kapcsolódó cikkünk:

Tavaszi erőpróba a mátrai bérceken - KÉPGALÉRIÁVAL!

Cikkajánló
Miben segíthetünk?