„A hamvakból feltámadva”, átvitt értelemben ezt a címet adta a BirdLife Magazin nemzetközi kiadása annak a cikkének, mely az ökológiai katasztrófa utóéletével foglalkozik.
Megrendítőek a számok: 18,6 millió hektár nagyságú terület égett le, 2000 otthon pusztult el, a becslések szerint 1 milliárd állat vált a tűz martalékává; 77 őshonos madárfaj életterülete vált lakhatatlanná.
Ausztrália madárvilága nem csupán fantasztikusan színes és változatos, de egyben egyedi és pótolhatatlan, hisz a földrajzi elszigeteltség és az olykor kegyetlen időjárási viszonyok az evolúció folyamán sajátos tulajdonságokkal ruházta föl egyedeit. Az ausztrál madarak általában robusztus termetűek, morfológiai szempontból hihetetlenül szívósak és alkalmazkodók a kontinens kihívásaival szemben.
A jégmadárfélék családjába tartozó kacagójancsit Ausztrália egyik legrokonszenvesebb madarának tartják, ezáltal a legismertebb is
Az évmilliók során hozzászoktak a szezonális bozóttüzekhez, és kifejlesztették saját túlélési stratégiáikat. A múlt év végi és ez év eleji tüzek elsöprő ereje azonban minden korábbi tapasztalatot felülmúlt.
A madarak speciálisan kifejlesztett tulajdonságai és módszerei nem működtek többé, a menekülési ösztön átírt mindent, és egyes fajok olyan környezetbe menekültek, ahol korábbi életmódjuk feltételei nem adottak többé.
Ez a körülmény egyenes úton vezet egyes őshonos fajok kihalásához. Az ornitológusok felismerték a veszélyt: a segítség csakis az emberektől jöhet. Összefogásra kérték fel az ausztrál kontinens madárszerető társadalmát.
Hatalmas fába vágták a fejszéjüket. Hisz az egy dolog, hogy helyrehozzák az élőhelyeket, és őrködnek a veszélyeztetett madarak fennmaradása fölött. Ám a bozóttüzek pusztítása után változatlanul szembe kell nézniük egy másik, alattomos fenyegetettséggel, a klímaváltozással.
A BirdLife Magazin rangsorolja az öt leginkább veszélyeztetett madárfajt, melyek kipusztulása pótolhatatlan űrt hagy(na) maga után Ausztrália élővilágában. Íme, a lista:
1. Kockás mézevő (Anthochaera phrygia), angolul: Regent honeyeater. Státusza kritikusan veszélyeztetett. Ez a citromsárga foltos madár soha nem hagy ki egyetlen lehetőséget sem, ha megpillant egy ízletes bogarat vagy pókot, mely túl közel merészkedett hozzá. Ám, mint a neve is mutatja, fő tápláléka az édes virágnektár, melyért akár száz kilométerre is elrepül fészkétől. A bozóttüzek előtt mindössze 250 példányról tudtak a tudósok. Mivel a tűz és a krónikus szárazság együttes hatása miatt az eukaliptuszfák nem termelnek elegendő mézet, a kockás mézevő helyzete több mint kilátástalan.
Kockás mézevő
2. Pompás lantfarkúmadár (Menura novaehollandiae), angolul: Superb lyrebird. Státusza vörös listás. Különlegessége, hogy élethűen tudja utánozni a hangokat, legyen az természetes, környékbeli madárhang, avagy gépek által előállított (autóriasztó, láncfűrész, fényképezőgép kamerazárjának kattanása stb.) zaj.
Utánzás közben az égnek emeli lantra hasonlító farkát, párkereső és nyári dalaiba pedig beleszövi a neki tetsző hangokat, amelyeket élete során környezetében hall.
Pompás lantfarkúmadár
A különleges hangokat csak a hímek adják ki, ezzel elkápráztatva a nőstény példányokat. Mivel jellemzően az esőerdők nedves környezetében fészkel, többé nem képes alkalmazkodni csontszárazra égett, megváltozott környezetéhez. Eredeti élőhelyének felét veszítette el.
Íme, a hangutánzás királya, ahogy David Attenborough bemutatja: először színpadot épít magának, aztán beáll a közepére, farktollait átdobja a feje tetején, és rázendít, de még hogy! Elég menő, ahogy előadja, érdemes megnézni.
3. Keleti sörtésmadár (Dasyornis brachypterus), angolul: Eastern bristlebird. Státusza kritikusan veszélyeztetett. Bolyhos szürkésbarna, fahéj színű foltokkal dekorált tollazata miatt nem tartozik Ausztrália „show-madarai” közé. Bozótos területeken él, a bokrok alatt bujkálva kutat bogarak és magok után. Verébhez hasonló, szürke eminenciás külsejét dallamos énekével pótolja. Ritkábban látható, mint hallható. A megszokott szezonális bozóttüzek idején az esőerdőkbe menekült, ám jelenleg a pompás lantfarkú madár esetében is leírt következmények miatt ez a lehetőség bezárult előtte. E pillanatban – nem tévedés! – 28 egyedet tartanak nyilván az ornitológusok.
Keleti sörtésmadár
4. Barnafejű hollókakadu (Calyptorhynchus lathami), angolul: Glossy black-cockatoo. Ha Kelet-Ausztrália rengetegeiben sétálsz, és hirtelen üres maghéják potyognak a fejedre, akkor bizonyára egy bozontos tölgyfaféle (drooping sheoak) alatt találod magad, melynek lombkoronájában ezek a madarak falják kedvenc csemegéjüket, a fa termését.
Barnafejű hollókakadu
Olyannyira bele tudnak feledkezni az étkezésbe, hogyha fölmásznál az ágakra, szinte kéznyújtásnyira meg tudnád közelíteni őket.
Fényesfekete tollazatával, piros foltos farkával, fején égnek álló tollazatával meglehetősen komikus kinézetű kakadufajta. A tűzvész előtt a Kenguru-szigeten (Kangaroo Island), a 90-es években csupán 150 egyedet találtak, de ezt a számot egy mentőakció keretében sikerült 400-ra felvinni. Miután ez évben élőhelyének és a fő táplálékát nyújtó tölgyfáinak 75%-a elpusztult, a madarat kihalás fenyegeti.
5. Délvidéki sertefarkú (Stipiturus malachurus), angolul: Southern emu-wren. Státusza Kenguru-szigetén kritikusan veszélyeztetett. Ironikus, hogy ez a parányi ökörszem a kontinensen élő legnagyobb termetű madár, az emu után lett elnevezve. Rozsdavörös tollazatát púderkék torka teszi színesebbé, a hímet kék szemöldöke különbözteti meg a tojótól. Bár Ausztrália déli partvidékein még nincsen veszélyben, a fent nevezett szigeten elvesztette élőhelyének 80%-át. Ezért a BirdLife Australia saját szervezésében küldött ki a Kenguru-szigetre egy mentőcsapatot, hogy felmérjék az emu-wren jelenlegi egyedszámát és jövőbeni életlehetőségét.
Délvidéki sertefarkú
Amennyiben érdekelnek a magazin további cikkei, a BirdLife április-júniusi online kiadását a COVID–19-járványra való tekintettel a szerkesztőség ingyenesen elérhetővé tette. Ide kattintva töltheted le. (Az oldalon a nyitókép alatt megtalálod a letöltés lehetőségét.)
Forrás: BirdLife Magazin
