Hírek

Az égbolt magyar hősei – Óceánrepülőink története

Bodmér határában 1931. július 16-án a délutáni órákban egy némán szálló, egyfedeles repülőgép tűnt fel az égbolton Justice for Hungary felirattal az oldalán. Néhány perccel később egy kukoricásban ért földet, és beírta magát a repülés történetébe.

Szöveg:
Fotó:
Gulyás Attila - Kiemelt kép
2020. június 4.

Bodmér határában 1931. július 16-án a délutáni órákban egy némán szálló, egyfedeles repülőgép tűnt fel az égbolton Justice for Hungary felirattal az oldalán. Néhány perccel később egy kukoricásban ért földet, és beírta magát a repülés történetébe.

Természetjáróként ritkán szoktuk pásztázni a Felcsút és Bodmér között elterülő, a térképen unalmasnak ható területet, hiszen itt sem jelzett turistaút, sem látnivaló nem nagyon akad. Aki kirándulóként erre jár, az a 8126 számú országút aszfaltcsíkján általában a Vértesbe igyekszik, és talán észre sem veszi az út mellett kialakított pihenőt és emlékkövet, amely a hazai repüléstörténet egy 1931-ben történt fontos és dicsőséges eseménye előtt tiszteleg.

A térképen az „Óceánrepülők emlékműve” néven feltüntetett hely két pilóta, Endresz György és Magyar Sándor ma már hétköznapi eseménynek számító, hajdanán azonban cseppet sem veszélytelen, egyben kalandos vállalkozásának állít emléket: ők ketten átrepülték az Atlanti-óceánt, egyszerre három világrekordot is felállítva. Történetük egyszerre szól az elhivatottságról, kitartásról és bátorságról, ugyanakkor a korszellemről is.

A technikai nehézségeken túl, az ügy anyagi hátterének az előteremtése is legalább akkora feladat volt, amelynek nehézségeiről sokat elárul a Légügyi Minisztérium egyik képviselőjének válasza egy támogatást kérő levélre: „Nézze, öcsém! Ha maga mindenáron propagandát akar csinálni hazájának, menjen fel az Empire State Building felhőkarcoló tetejére. A hátára akasszon egy táblát, írja rá: Justice for Hungary, és ugorjon le az utcára. Bizonyos vagyok benne, hogy az összes lap megírja a szenzációt. Ez nem kellemetlenebb, mint a vízbe fulladás, és lényegesen olcsóbb. Ez a véleményem az ügy propagandarészéről. Ami pedig a továbbiakat illeti, kénytelen vagyok kijelenteni, nekünk nem az a hivatásunk, hogy tengerbe pottyant óceánrepülőket kihorgásszunk. Ez egy minisztérium, nem pedig halászati vállalat. Ajánlom magam!”

Hogy mi is történt Felcsút határában közel 90 évvel ezelőtt, arról a Turista Magazin júniusi számában olvashattok részletesen.

A JÚNIUSI SZÁMUNKAT ITT TUDOD ONLINE MEGRENDELNI, ELŐFIZETNI PEDIG ITT TUDSZ RÁNK.

Cikkajánló