Budapesten, a Széchenyi-hegy oldalában található Széchenyi-emlékmű eredetileg egészen más környezetben állt. Ybl Miklós a mai Hősök terére tervezte azt, de az 1896-os millenniumi év nagyszabású építkezései miatt új helyett kellett keresni számára.
A város egyik legmagasabb részén álló Széchenyi-emlékmű ide, a 12. kerületi Széchenyi-emlékút és a Rege utca kereszteződésébe már kilátóként került. Eredetileg azonban egész máshol állt és más funkcióval bírt, kútház volt, a város túlfelén, a mai Hősök terén.
„A legmélyebb kút a földkerekségen”
Zsigmondy Vilmos geológus 1868-ban kezdett artézi kút fúrásába a Városligeti-tó közelében, a mai Hősök terén. Az volt a sejtése ugyanis, hogy hévizet nemcsak Budán, de valahol a mélyben, Pest alatt is lehet találni. Részben saját költségén, a város engedélyével artézi kút fúrásába kezdett a Városligetben.
Az Andrássy út (akkor még Sugárút) az 1880-as években
A munka hosszan elhúzódott, majd egy évtizedig tartott, mire Zsigmondy 970 méteres mélységben ráakadt a közel 74 fokos vízre, ami akkor rekordnak számított, ahogy arról a Vasárnapi Újság is beszámolt 1878 októberében. „Magyarország fővárosa ez idén egy világnevezetességgel lett gazdagabb: neki van a legmélyebb kútja a földkerekségén.”
Díszes kútház a fabódé helyett
A vizet ivókúrára is használták, a bőrbajtól kezdve a gyomor-és bélhuruton át a bujakórig, vagyis a szifiliszig, mindenféle betegségre hatásosnak tartották, de később a gyógyvízre egy szerény népfürdőt is telepítettek, amiből később a Széchenyi fürdő nőtte ki magát. A kút fölé először csak egy egyszerű fabódét építettek, azonban a fejlődő Andrássy (akkor még Sugárút) végében az egyszerű „fúrház” egy idő után már nem mutatott jól.
Az Andrássy út a Városliget felé az 1890-es években, végében már ott áll a díszkút
1884-ben ezért felkérték Ybl Miklóst, hogy tervezzen díszes kútházat a fabódé helyére. Az akkor még Gloriette-nek nevezett díszkútra egy 24 méter magas zászlórúd is került, amit akkoriban csak fogpiszkálónak neveztek a fővárosiak.
Az Ybl Miklós tervezte díszkút az 1890-es években
Kútházból kilátó
A millenniumi ünnepségekre készülve 1895-ben az a döntés született, hogy a téren egy Ezredéves emlékművet építenek fel, a Gloriette számára azonban ebben a tervben már nem volt hely.
A Millenniumi kiállítás főkapuja a mai Hősök terén 1896-ban
Elkezdtek hát új helyszínt keresni neki a városban, felmerült például a Népliget, de a svábhegyi lobbi bizonyult erősebbnek, az ottani lakosok ugyanis azt szerették volna, hogy az emlékművet „a Széchenyi-hegy csúcsán helyezzék el s a zászlórúd jelezze a főváros legmagasabb pontját.”
A Széchenyi-emlékmű mai helyén, a Széchenyi-hegyen 1922-ben
Az emlékművet darabjaira szedték, úgy vitték fel 1898-ban a Széchenyi-hegyre, amely akkoriban már népszerű kirándulóhely volt. Nemcsak az emlékmű helye, de a funkciója is megváltozott, kútházból kilátó lett. Bár azóta a körülötte álló fenyők a kilátást némiképp kitakarják, az utóbbi években vágtak egy kis ablakot a fák koronájában, így rálátni a lent elterülő városra és a Dunára.
Alattunk a város
A cikk először 2020 novemberében jelent meg.
