História

Az emlékmű, amit Pesten építettek fel, de Budán áll

Budapesten, a Széchenyi-hegy oldalában található Széchenyi-emlékmű eredetileg egészen más környezetben állt. Ybl Miklós a mai Hősök terére tervezte azt, de az 1896-os millenniumi év nagyszabású építkezései miatt új helyett kellett keresni számára.

Szöveg:
Fotó:
Gulyás Attila
2020. november 17.

Budapesten, a Széchenyi-hegy oldalában található Széchenyi-emlékmű eredetileg egészen más környezetben állt. Ybl Miklós a mai Hősök terére tervezte azt, de az 1896-os millenniumi év nagyszabású építkezései miatt új helyett kellett keresni számára.

A város egyik legmagasabb részén álló Széchenyi-emlékmű ide, a 12. kerületi Széchenyi-emlékút és a Rege utca kereszteződésébe már kilátóként került. Eredetileg azonban egész máshol állt és más funkcióval bírt, kútház volt, a város túlfelén, a mai Hősök terén.

„A legmélyebb kút a földkerekségen”

Zsigmondy Vilmos geológus 1868-ban kezdett artézi kút fúrásába a Városligeti-tó közelében, a mai Hősök terén. Az volt a sejtése ugyanis, hogy hévizet nemcsak Budán, de valahol a mélyben, Pest alatt is lehet találni. Részben saját költségén, a város engedélyével artézi kút fúrásába kezdett a Városligetben.

A munka hosszan elhúzódott, majd egy évtizedig tartott, mire Zsigmondy 970 méteres mélységben ráakadt a közel 74 fokos vízre, ami akkor rekordnak számított, ahogy arról a Vasárnapi Újság is beszámolt 1878 októberében. „Magyarország fővárosa ez idén egy világnevezetességgel lett gazdagabb: neki van a legmélyebb kútja a földkerekségén.”

Díszes kútház a fabódé helyett

A vizet ivókúrára is használták, a bőrbajtól kezdve a gyomor-és bélhuruton át a bujakórig, vagyis a szifiliszig, mindenféle betegségre hatásosnak tartották, de később a gyógyvízre egy szerény népfürdőt is telepítettek, amiből később a Széchenyi fürdő nőtte ki magát. A kút fölé először csak egy egyszerű fabódét építettek, azonban a fejlődő Andrássy (akkor még Sugárút) végében az egyszerű „fúrház” egy idő után már nem mutatott jól.

1884-ben ezért felkérték Ybl Miklóst, hogy tervezzen díszes kútházat a fabódé helyére. Az akkor még Gloriette-nek nevezett díszkútra egy 24 méter magas zászlórúd is került, amit akkoriban csak fogpiszkálónak neveztek a fővárosiak.


Kútházból kilátó

A millenniumi ünnepségekre készülve 1895-ben az a döntés született, hogy a téren egy Ezredéves emlékművet építenek fel, a Gloriette számára azonban ebben a tervben már nem volt hely.

Elkezdtek hát új helyszínt keresni neki a városban, felmerült például a Népliget, de a svábhegyi lobbi bizonyult erősebbnek, az ottani lakosok ugyanis azt szerették volna, hogy az emlékművet „a Széchenyi-hegy csúcsán helyezzék el s a zászlórúd jelezze a főváros legmagasabb pontját.”

Az emlékművet darabjaira szedték, úgy vitték fel 1898-ban a Széchenyi-hegyre, amely akkoriban már népszerű kirándulóhely volt. Nemcsak az emlékmű helye, de a funkciója is megváltozott, kútházból kilátó lett. Bár azóta a körülötte álló fenyők a kilátást némiképp kitakarják, az utóbbi években vágtak egy kis ablakot a fák koronájában, így rálátni a lent elterülő városra és a Dunára.


Cikkajánló