Az idegenhonos éticsigák már a kertben vannak

Néhány éve figyeltem fel arra, hogy eső után nemcsak az éti csiga, de egy másik házas csiga is rendszeresen feltűnik a kertben és az utcákon, tavaly nyáron pedig már ők voltak többségben, legalábbis nekem nagyon úgy tűnt. Az új jövevényt, a cirádás éticsigát könnyű megkülönböztetni a honos fajtól, háza ugyanis jóval sötétebb, és jellegzetes cirmos mintázat díszíti.

Jöttek, láttak, maradnak

„A cirádás éticsiga (Cornu aspersum) a Földközi-tenger nyugati medencéjében őshonos, első hazai adata a 70-es évekből, Tihanyból származik” – mondja Páll-Gergely Barna malakológus, vagyis csigász, a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, aki nemcsak kutatja az idegenhonos fajokat, de több szárazföldi csigafajt is felfedezett. „A szakemberek úgy gondolták, hogy mivel a tihanyi klíma kicsit melegebb, ezért elképzelhető, hogy ott áttelel, de biztosra vették, hogy máshol nem fog, mert ez egy mediterrán faj, és nem bírja a hideg telet."

Van egy másik idegenhonos éticsiga is nálunk, amellyel szintén sokfelé lehet már találkozni. „A fehérsávos éticsiga (Helix lucorum) a Mediterraneum keleti felében honos. Első hazai adata a 90-es évekből származik. Budán, a 12. kerületi Jókai-kertben találták meg először. Arrafelé most már tömeges ez a faj, az éti csiga pedig csak mutatóban van. Egy gyűjtés alkalmával a fehérsávos éticsigából 100-200-at találtak, míg a nálunk őshonos fajból csak pár példányt.”

Páll-Gergely Barna 2018 júliusában közzétett egy felhívást a Facebook-on, és elindult egy Közösségi tudomány (citizen science) projekt, amelyben arra kérték az embereket, hogy írjanak nekik, ha látják ezeket az idegenhonos, most már inváziósnak is nevezhető fajokat. „A felhívásunkra bejött vagy száz adat, és kiderült, hogy a cirádás éticsiga gyakorlatilag az egész fővárosban jelen van. A fehérsávos éticsigának most kb. 50 adata van Budapestről, a többség Budáról, és egy-két adat van Pestről. Azt feltételezem, hogy az elmúlt 30 évben szépen lassan elterjedhetett a Jókai-kert környékéről. Ez a faj kissé válogatósabbnak tűnik, mint a cirádás éticsiga, és talán lassabban is terjed.”

Csiga a salátában és a sátorponyvában

Hogy ezek az idegenhonos fajok hogyan jutottak be hozzánk, és mi alapozta meg a hazai populációt, azt nem lehet tudni, ezzel kapcsolatban csak feltételezések vannak. „Sok történetet hallottam arról, hogy valaki véletlenül hazahozott egy mediterrán országból egy csigát, például úgy, hogy becsomagolta azt a sátorral együtt, aztán otthon meg elengedte” – mondja Páll-Gergely Barna.

A kutató szerint egy másik lehetőség lehet a tenyésztők általi bekerülés. „A rendszerváltás után mindenki próbált valahogy gyorsan pénzhez jutni. Voltak, akik biogilisztát tenyésztettek, mások meg éti csigát. Valószínűleg voltak próbálkozások mediterrán csigafajokkal is. A kertészetek, zöldségszállítmányok általi bekerülésnek leginkább a néhány mm-es fajoknál, és főleg meztelencsigáknál lehet nagyobb jelentősége. Van egyébként egy harmadik idegenhonos éticsiga faj, amelynek Cantareus apertus a latin neve, és ennek mi adtunk magyar nevet. Nyekergő csigának neveztük el, azért mert, ha egy ragadozó vagy egy ember hozzányúl, akkor ez a csiga kipréseli magából a levegőt, és nyekergő hangot ad. Ez egy védekezés lehet a ragadozók ellen. Ezt a fajt szupermarketekben, Olaszországból és Spanyolországból érkező salátákban találtak meg többen is. De ezeken a nyakoncsípett példányokon kívül erről a fajról még nincs olyan adatunk, hogy lenne áttelelő állománya.”

És mit szól mindehhez az éti csiga?

A cirádás és a fehérsávos éticsiga is az elmúlt tíz évben terjedt el nálunk, és a városokban simán át tudnak telelni. „Egy budapesti lakos küldött egyszer egy képet a vízóraaknájáról, ami tele volt telelő cirádás éticsigával” – meséli Páll-Gergely Barna.

A három csigafaj nálunk hasonló környezeti viszonyok között él, hasonló az életmódjuk, de kisebb viselkedésbeli különbségek akadnak közöttük.

Ennek a fajnak Törökországban legnagyobb a genetikai változatossága, és ott nagyon sok sziklafal van. Nem ritka, hogy ez a csiga 3-4 méter magasra is felmászik, az éti csigára ez nem jellemző.

„A ragadozóknál nem hiszem, hogy bármiféle preferencia lenne. Vannak kifejezetten csigaevő fajok, mint például az énekes rigó, ami nagyobb követ, ún. rigóüllőt használ arra, hogy azon szétverje a csigák házát. Ő a kisebb, kerti csiga (Cepaea hortensis) méretet szereti, de gyakran lehet látni fiatal éti csigák házát is a rigóüllő mellett. Nem hiszem, hogy különbséget tenne a fajok között.”

Páll-Gergely Barnának volt egy hallgatója, aki az éti csiga és az idegenhonos fajok viszonyát kutatta. Több olyan lelőhelyet vizsgált, ahol az éti csiga idegenhonos fajokkal együtt fordul elő. Ahhoz azonban, hogy bármiféle következtetést lehessen levonni a fajok viszonyára nézve, ezt a vizsgálatot meg kellene ismételni 10-20 év múlva ugyanezeken a helyeken.

„Olyan adatunk van, hogy Csehországban 15-20 év alatt kiszorította az éti csigát egy jól körülhatárolható kis zöld területről az inváziós faj. De az éti csiga Észak-Görögországtól Finnországig előfordul, nem hiszem, hogy mint faj bármi problémát okozna neki az idegenhonos fajok jelenléte. Magyarország leggyakoribb csigafajáról van szó, ami mindenhol él. Az persze előfordulhat, hogy egy-egy területről kiszorul.”

Csigák a tányéron

A cirádás éticsigát Amerikába és Ausztráliába is behurcolták, sőt, Páll-Gergely Barna a Csendes-óceán délnyugati részén, Ausztráliától 1500 km-re található Új-Kaledóniában is rátalált.

Egyébként mindhárom éticsiga fajt fogyasztják emberek. Ha valaki bemegy Franciaországban egy szupermarketbe, a leggyakrabban tányérra kerülő éti csiga mellett „petit gris” néven ott találja a cirádás éticsigát, és „escargot turc” vagyis török csiga néven a fehérsávosat is a hűtők polcain.

„Az emberek nem szeretnek csigát ölni. Többen mondták, hogy a saját kertjükben nem szívesen látják a csigákat, ezért összeszedik őket, és elviszik egy közeli árokpartra. Lehet, hogy a kertjük ezzel megszabadul a csigáktól, de ily módon remekül lehet segíteni az inváziós fajok terjedését.”

Páll-Gergely Barna továbbra is gyűjti az inváziós éticsiga fajok elterjedésével kapcsolatos adatokat. Budapestről már sok információjuk van, az ország többi részéről kevesebb, ezért, ha valaki szeretné segíteni a kutatók munkáját, írja meg a pallgergely2@gmail.hu címre, ha észleli a cirádás és a fehérsávos éticsigát valahol.