Tudástár

Terminátor a hazai vizekben

Hogyan kerülhet át egy eurázsiai halfaj Észak-Amerikába, ha nem szándékosan telepítik be? Mit keres egy trópusi hal a Hévízi-lefolyóban? És ki a halak kakukkja? A hazai vizek invazív halfajairól beszélgettünk dr.Takács Péter halbiológussal.

Szöveg:
Tóth Judit
Fotó:
Adobe Stock (kiemelt kép)
2020. május 1.

Hogyan kerülhet át egy eurázsiai halfaj Észak-Amerikába, ha nem szándékosan telepítik be? Mit keres egy trópusi hal a Hévízi-lefolyóban? És ki a halak kakukkja? A hazai vizek invazív halfajairól beszélgettünk dr.Takács Péter halbiológussal.

A Hévízi‐tó fölös vizét elvezető Hévíz‐lefolyó csatornában különös halfajokat találhat a kutató. Például a bölcsőszájú halak közé tartozó tűzfejű tarkasügért, a szintén Közép-Amerikában honos, falánk jaguársügért, de a yukatán fogasponty, közismert nevén a molly is gyakran hálóba kerül. Bár az itteni klíma korántsem ideális ezeknek a fajoknak, a kellemesen meleg vízben remekül elvannak még télen is, a víz hőmérséklete akkor is 24 fok körül van.

01

Tűzfejű tarkasügér (bal fent), jaguársügér (jobb fent), yukatán fogasponty (lent)

Fotó: Takács Péter

„Ezek a trópusi halak nagy valószínűséggel akvaristák megunt vagy túl nagyra nőtt állatai, és talán már azok utódai” – mondja dr.Takács Péter a Balatoni Limnológiai Intézet tudományos főmunkatársa. „Ezek az idegenhonos fajok a meleg vízhez kötődnek, így annak a veszélye egyelőre csekély, hogy az ország más vízfolyásaiban is elterjedjenek. A hőforrások környezetének különleges élőlényközösségei számára azonban veszélyt jelenthetnek.”

Hajóval utaznak a halak

Hazánkban 1872-ben írtak először egy olyan halfajról, ami eredetileg a Kaszpi- és a Fekete-tengerbe futó folyók torkolatában él. Ez a tarkagéb volt, ami a hazai idegenhonos halfajok sorában az 1. sorszámot kapta.

65, 83, 67, 73, 73, 0, 0, 0, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32

Tarkagéb

Fotó: Takács Péter

Az ezt követő évtizedekben 4-5 új faj jelent meg, az utóbbi 20 évben azonban nagyon nagy robbanás történt.

"Változnak a környezeti viszonyok, melegszik a klíma és az állatok elkezdenek észak felé terjedni. Ennél azonban nagyobb jelentősége van annak, hogy teljesen globalizált a világ. Ha nagyon akarja az ember, Új-Zélandról két nap alatt itt lehet, és ha a zsebében ott lapul egy olyan faj, amelynek megvan a potenciálja ahhoz, hogy invázióssá váljon, akkor az két nap alatt ide tud kerülni. A Duna-Majna- Rajna csatornának köszönhetően az Északi-tenger össze van kötve a Fekete-tengerrel, hajóval teljesen végig lehet menni.”

A halak szempontjából persze ez utóbbi a lényeges, és vannak is olyan fajok, amelyek megtették a kontinensen átívelő utazást. A gébfajok hasi oldala tapadókoronggá módosult, amelyekkel remekül fel tudnak tapadni a hajók oldalára. „A tapadókorongok eredetileg azért alakultak ki, hogy a folyók sodró vizében ne vigye el őket az áramlás, de a hajókkal való terjedésükhöz ez az „eszköz” nagyon kapóra jött nekik. Valószínűleg a hőmérséklet limitálta korábban a terjedésüket, de ahogy picit melegszik a rendszer, a folyami hajóforgalommal együtt lehetővé teszi, hogy a gébek Európában robbanásszerűen elterjednek.”

AdobeStock_94436416
Fotó: Adobe Stock

Nálunk már hét gébfaj van jelen. Ezek közé tartozik például a feketeszájú géb, amely a Dunában mára a gébek között egyeduralkodó lett. Ám, ami nagyon meglepő, időközben Észak-Amerikában is megjelent, sőt a Nagy-tavakban már komoly problémát is okoz. A faj a tengerentúlra is hajók közvetítésével, azok ballasztvizében utazva juthatott át.

65, 83, 67, 73, 73, 0, 0, 0, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32

Feketeszájú géb

Fotó: Takács Péter

Halastavakból szöktek ki

Egy idegenhonos faj akkor válik invazívvá, ha tömegesen elszaporodik és teljesen átalakítja a rendelkezésére álló területet.

Magyarországon a leggyakoribb inváziós fajok listáját az ezüstkárász vezeti, mögötte jön a kínai razbóra, a naphal és a törpeharcsa.

Ezek a fajok mind halastavakból kerültek ki a hazai vizekbe. „A törpeharcsa egy rosszul sikerült próbálkozás volt, mert itt nem nőtt meg olyan nagyra, mint eredeti élőhelyén, Észak-Amerikában. A faj Európában stratégiát váltott, nem nőtt nagyra, cserébe viszont rendkívül szapora lett. Mostanra mindenhol elterjedt és nem lehet megszabadulni tőle. A naphalat egy somogyi halgazdaságba hozták be az 1900-as évek elején, onnan jutott a Nagy-Bereken keresztül a Balatonba, onnan meg a Sión keresztül tovább a Dunába, Drávába. Hogy mit akartak vele pontosan, nem tudni. Mára Balatonban ez a második leggyakoribb idegenhonos halfaj.”

fekete törpeharcsa 03

Fekete törpeharcsa

Fotó: Takács Péter
naphal

Naphal

Fotó: Takács Péter

Az ezüstkárászt sikeres terjedésében különös, ivartalan szaporodása is segíti. Mint kakukk a tojását, úgy rakja ikráját más halfajok - például más pontyfélék-ikrái közé. „Azok hímivarsejtjei csak beindítják az embrió barázdálódását, kromoszómáik nem vesznek részt a fejlődési folyamatban. Aztán amikor az ezüstkárászok már belakták a rendelkezésére álló életteret, és kezdenek túl sokan lenni, egy részük nemet vált, és megjelennek a hímek. A Balatonban volt egy invázió 1986-ban, akkor szinte csak nőivarú egyedeket fogtak, aztán a faj elfoglalta a helyét a tó élővilágában, és most már vannak hímek is.”

ezustkarasz 02

Ezüstkárász

Fotó: Takács Péter

Amurgéb, egy igazi terminátor

Az amurgéb eredeti hazája a Távol-Kelet, az Amur folyó vízrendszerében honos, ma már azonban Kelet-és Közép-Európa számos országában jelen van. „Terjedéséhez csak kezdőlökést kellett megadnia az embernek, a többit már megoldotta ő.”

1912-ben egy természettudós négy amurgébet vitt magával a Távol-Keletről Szentpétervárra. Néhány év múlva szabadon engedte a halakat egy tóba. A következő évtizedekben több hasonló eset is történt, és a faj ezekről a helyekről terjedt tovább nyugat felé.

amurgéb

Amurgéb

Fotó: Takács Péter

„Itthon sokáig csak a Tisza vízrendszerében volt jelen, aztán egyszer csak megfogták a balatoni vízgyűjtőn. Ez valószínűleg úgy történhetett, hogy egy dunántúli halastóba a Tiszántúlról hoztak halat, és a szállítmányba amurgéb is keveredett, a halastóból kiszökni pedig már gyerekjáték volt számára. Mára a faj az ország északnyugati részeit kivéve, mindenütt ott van.”

Az amurgébbel sok más mellett az a probléma, hogy egyre inkább kiszorítja a fokozottan védett, őshonos fajunkat, a lápi pócot.

A Felső-Tiszáról úgy tűnik, már el is tűnt a póc. „Az oxigénhiányos vizekben, ahol eddig a lápi póc volt a domináns, az amurgéb is jól érzi magát, ráadásul ez egy igazi terminátor faj. Remekül alkalmazkodik a környezeti feltételekhez, és mindent megeszik, a vízi gerinctelenektől kezdve az ebihalakon át az ivadékokig, ha nincs más, kannibálként még a sajátjait is felfalja.”

Ahogy a fenti példák is mutatják, az idegenhonos fajokkal, ha egyszer már elterjedtek, nem lehet mit kezdeni. Az ellenük való védekezésnek egyetlen lehetséges módja van, a megelőzés.


Cikkajánló