Budapesttől Bécs, vagy a Magas-Tátra távolságára, a hazai erdőkben is kincseket találhatunk, mégis kevesen választjuk célpontnak hazánk észak-keleti tájait.
Képes beszámolója minden bizonnyal meggyőz majd mindenkit arról, hogy ezt a gyönyörű tájat is fel kell fedeznünk!
16:31, Keleti Pályaudvar: a cuccaink tényleg belefértek a hátizsákokba, valóban elértük a vonatot és pár óra múlva már nem a villamosvágányok közötti fű lesz a legtöbb zöld a Madách térnél, amin keresztülmehetünk.
A kocsiban kényelmes ülések, laptop az asztalon, kisebb-nagyobb sebeséggel suhanó táj, és folyamatos telefonálás. Miskolcra érve már le is szerveztük a szállásunk és elkészül az útvonal terve is, ami azt jelenti, hogy a következő napon már csak élveznünk kell a tájat és a túrázást.
A sárospatak melletti Makkoshotykáról az országos kéktúra ösvényén indulunk a hegység szívében fekvő Kőkapu felé, és az első hosszú emelkedő végére bükkösre vált az erdő.
A hegység középső részét szinte összefüggő erdők borítják, de az egyik fennsíkon rábukkantunk a hatalmas Zsidó-rétre, több mint négy kilométerre a legközelebbi lakott területtől: ez még hazai léptékben sem számít nagy távolságnak a civilizációtól, de jó érzéssel tölt el a tudat, hogy a következő órákban csak magunkra számíthatunk.
Az esős napok után sokfelé bújtak elő a gombák. A légyölő galócák nagyon szépek, de ezekből senki se készítsen gombapaprikást!
Az út legmagasabb pontja a Kerek-kő sziklacsúcsa. A távolban már látszanak a Hegyköz fölötti magaslatok is, az alattunk futó völgyben pedig a Kemence -patak, ami néhány kilométerrel feljebb áthalad a Kőkapun. Mi is először nyugat felé, a Mlaka-rétre, majd onan a sárga jelzésre letérve, a völgy aljához indulunk tovább.
Az elemlámpákat nem célszerű túl mélyre rejteni, de a hátizsákok teljes kipakolása alatt legalább pontosan képbe kerültünk a nálunk lévő élelem mennyiségéről. Konklúzió: sajnos nem lesz sok időnk nézelődni az éjszakai erdőben, az étterem fél nyolcas zárására meg kell érkeznünk Kőkapura.
Teljes siker a célban! A Kastély Hotel ugyan nem olcsó, de igazán kényelmes.
Ebbe a csak Pálháza felől elérhető zsákutca-völgybe a keskeny erdei út mellett az idén október 27-ig közlekedő erdei vasút is felkapaszkodik, a kis tó mellett étterem és turistaszáló is található. Másnap a vasúttal Pálházára, onnan Sátoraljaújhelyre, majd kora délután már Budapestre érkezünk.
A Zemplén egyszerűen csodálatos és semmi több; érdemes útnak indulni!
