Hírek

Az ivóvizünk még nem, de a folyóink már tele vannak mikroműanyaggal

Megdöbbentő adat, hogy hússzor annyi mikroműanyagot fogyaszt egy év alatt az, aki palackozott vizet és üdítőt iszik, mint az, aki csapvizet fogyaszt.

Szerző:
Turista Magazin
Fotó:
Sztankó Bálint (Kiemelt kép)
Forrás:
MTI
Jurecska Laura
2021. május 13.

Megdöbbentő adat, hogy hússzor annyi mikroműanyagot fogyaszt egy év alatt az, aki palackozott vizet és üdítőt iszik, mint az, aki csapvizet fogyaszt.

Mikroműanyagokból, vagyis az 5 milliméternél kisebb plasztikdarabkákból mindenhol egyre több fordul elő, a levegőben, a vízben és a talajban is, és nagy egészségügyi, illetve környezeti kockázatot jelentenek. Aki csak palackozott italt fogyaszt, az egy nemzetközi tanulmány szerint éves szinten 90 ezer darab mikroműanyag-részecskét visz be a szervezetébe, csapvíz fogyasztása mellett ez a szám 4 ezer.

A magyar ivóvíz egyelőre nincs veszélyben – olvasható Jurecska Laura környezetkémikusnak, az ELTE TTK Mikrobiológiai Tanszék tudományos munkatársának a cikkében a Másfélfok - Éghajlatváltozás közérthetően oldalon. Az viszont nem kis problémát jelent, hogy a Felső-Tisza súlyosan szennyezett, Budapestnél pedig ötödével emelkedik a szennyezés a Dunán a város alatti szakaszon.

A Duna már Ausztriából mikroműanyaggal szennyezetten érkezik, de ennek értéke a fővárosnál még tovább romlik. Osztrák kutatások szerint a folyó évente 530-1500 tonna mikroműanyagot szállít, és ez jócskán nő nálunk. A szennyezés forrásai a szennyvíztisztító telepek és az esőzésekkor a burkolatokról bemosódó csapadék. Ennek ellenére szerencsére a főváros ivóvízbázisa nem tekinthető veszélyeztetettnek, ami annak köszönhető, hogy a folyó vize homokos, kavicsos vízáteresztő rétegeken halad át. Már önmagában ez is, illetve az itt élő baktériumközösségek is tisztítják a vizet.

A Felső-Tiszán drasztikus a helyzet, óránként több millió mikroműanyag úszik le rajta. Jurecska Laura nem akarja felmenteni a hazai szennyezőket, de úgy véli, a probléma elsődleges forrása az ukrán és román oldalról érkező hulladék. „Hosszú távon megoldást csakis a hatékony környezetvédelmi diplomácia, a magyar, ukrán és román hatóságok együttműködése hozhat” – írja.

A Rábán szintén nem túl jó a helyzet, három évvel ezelőtt itt 1 köbméter vízből 12,1 darab mikroműanyagot mutattak ki, amely naponta akár több mint 20,7 millió részecskét is jelenthet.

Mivel nem létezik egy egységes, mindenki által elfogadott módszertan a mikroműanyag mérésére, nehéz összevetni a hazai értékeket a nemzetközi eredményekkel, és így határértéket sem lehetne kijelölni.

A környezetkémikus szerint fontos lenne, hogy minél előbb megvalósuljon egy átfogó felmérés, amelynek segítségével a helyzetről nemcsak pillanatképet kapunk, hanem láthatóak az esetleges változások is. „A probléma már nálunk is felütötte a fejét… Továbbra is szükséges a műanyagokhoz fűződő viszonyunk radikális újragondolása, a körforgásos gazdaságra történő mielőbbi áttérés, valamint a határokon átívelő szennyezés együttműködésen keresztül történő kezelése” – összegezte Jurecska Laura.

Cikkajánló