Az ország egyik legszebb tája, amelyhez nemcsak az ott élők kötődnek, de azok is, akik nyaralni járnak oda. De vajon milyen is ez a régió valójában, ha lehántjuk róla a megszokott jelzőket? És milyen jövő vár rá? Egy napokban megjelent kiadvány többek között ezekre a kérdésekre keres válaszokat.
A Balaton-felvidékkel kapcsolatban mindenkinek vannak történetei, és mindenkinek mást jelent ez a táj; tökéletes túrahelyszínt, remek borokat, kulináris élvezeteket, hangulatos falvakat, vagy mindenek felett magát a Balatont, a naptejillatú nyárral. De milyen is ez a régió valójában? Mit láthatunk, ha belesünk a borospince, a balatoni hekk és az idilli tájban kanyargó bicikliút mögé? Milyen értékei vannak ennek a vidéknek? És hogyan őrizhetők meg ezek? Hogyan formálták a tájat az itt élők és a betelepülők, és milyen úton szeretnének tovább haladni? Vajon milyen jövő vár a Balaton-felvidékre?
Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ a Kortárs Építészeti Központ a TÁJTÉKA – a Balaton-felvidék intelligens tájhasználati eszköztára elnevezésű projektben, amely a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program keretein belül indult el.
A Balaton-felvidék jövőképe
A napokban jelent meg a TÁJTÉKA projekt első kiadványa, amelyben a Balaton-felvidéki kultúrtájjal kapcsolatos jó gyakorlatokat mutatják be. Olyanokat, amelyek példaként szolgálhatnak mások számára, nemcsak itt, de az ország bármely más pontján is.
A napokban Lovason mutatták be a TÁJTÉKA első kötetét
A TÁJTÉKA-projekt során többek között azt kutatják, hogy milyen tájgazdálkodási módokat nevezhetünk fenntarthatónak a térségben, milyen jó gyakorlatok vannak, hogyan ültethetők át a hagyományok a mába, hogyan maradhat meg és öröklődhet tovább az idők során felhalmozott tudás vagy épp kívülről érkező innováció, milyen kapcsolat van a régóta itt élők és a különböző korszakok beköltözői között.
A kötet egy hathónapos átfogó kutatás és több száz interjú eredménye.
A kutatók számára meglepő volt, hogy mennyi olyan gyakorlatot találtak, amelyek teljesen eltérnek a sztereotípiáktól.
„Ha jobban beleássuk magunkat, azt látjuk, hogy a Balaton-felvidék egészen más, mint amit első benyomásra érzékelünk. A bortermelésen, ideiglenesen beköltöző közösségen és a tömegturizmust kiszolgáló szolgáltatásokon túl olyan folyamatok zajlanak és olyan lehetőségek adódnak, amiket érdemes erősíteni és tudatosítani az itt élő közösségekben” – olvashatjuk a könyv bevezetőjében.
A könyvbemutatót nagy érdeklődés kísérte
Mindezekből mi is ízelítőt kaphattunk a könyv Lovason tartott bemutatóján, ahol népes közönség előtt a kötet néhány szereplője egy-egy rövid előadáson mesélt saját történetéről. Egy sajtóút keretében azonban volt lehetőségünk néhány jó helyi gyakorlatot közelebbről is megismerni. Következzen egy kis Balaton-felvidéki road-movie, avagy egy esős őszi nap krónikája Pécselytől Lovasig.
Első állomás: Pécsely
Az eső reggel óta zuhog, de annyira nem aggódunk emiatt, hisz ezúttal a Balaton-felvidék kevésbé ismert arcait szeretnénk látni, és az esővel áztatott szürkeség pont belepasszol ebbe. Pécsely mellett Klára-pusztán járunk, az egykori Zichy-uradalomban, ahol ma is megidézi még a régi időket néhány szép épület.
A Zichy-uradalom hajdani istállója ma is áll, és ma is lovakat tartanak benne
A zöldellő dombok ölelésében a múlt épített értékeinek megőrzése mellett azonban a hangsúly már sokkal inkább a jövőn van.
A Carbon Composites nevű kisüzemben szénszál erősítésű műanyag termékek és alkatrészek gyártása és fejlesztése folyik. Már ez kicsit meglepő itt, de a termékek sorát látva még inkább fokozódik ez az érzés. Készül itt például poggyásztartó Airbusokhoz, fejlesztő eszköz gyerekeknek, ülés Intercity vonatokra, alkatrész felderítő drónokhoz vagy épp műanyagfal egyiptomi vasúti kocsikhoz.
A Balaton-felvidéken olyan technológiai cégek is megjelentek, amelyek korábban nem voltak jellemzőek itt. Egyike ezeknek Molnár Ferenc pécselyi üzeme, ahol szénszálas műanyag alkatrészeket gyártanak és fejlesztenek
Molnár Ferenc a cégalapító pályáját a füredi hajógyárban kezdte tervezőmérnökként, majd a 90-es években saját céget alapított. Esetükben a hagyományt nem a termékekben vagy a gyártási technológiában kell keresni, hanem a tájhoz, a környezethez való hozzáállásban. Például abban, hogy az üzem szinte teljes energiaellátását napenergia és biomassza felhasználásával fedezik, az épületeket szigetelték, a munkatársak pedig mind környékbeliek és többen évtizedek óta itt dolgoznak. Az üzem egyébként egy farmgazdaság közepén helyezkedik el, a környező réteken marhák legelnek, a saját tulajdonú erdőket pedig fenntarthatóan kezelik.
Az üzem új épületei is megidézik a múltat, például a téglaszegélyes falaikkal
Második állomás: Hideg-hegyi menedék
Barnag és Pécsely között, félúton Zádorvár felé az erdő közepén egy kis közösség él. A Hideg-hegyi menedék egy egykori szőlőhegyen található, amit az idők során visszahódított a természet. A területen Tőgyi Balázs vezet körbe bennünket. Balázs és párja Csatlós Regina kislányukkal egy jurtában él, ami nem nagy, de minden megvan benne, amire szükségük van.
„Igaz, hogy 28 négyzetméter az egész, de a nappalink több hektáros, itt van kint, körülöttünk.”
Balázs a jurtáról mesél, amelynek egyes elemei olyan mesebeli nevet viselnek, mint például a tündök. Ez a felső füstnyílás, amelyen keresztül tündököl az égbolt és ki-bejárnak a tündérek
A dombon több présház is áll és van egy nagy konyha és étkező is, amit közösen használnak. A szabadtéri zuhanyzók most már pihennek, de nyáron itt van a fürdőszoba. Az ivóvizet a közeli forrásból hordják, de gyűjtik az esővizet is, mosakodás után a használt vízzel öntöznek.
A jurta csupa olyan alapanyagból épült, amit ha eljön az ideje, a természet visszavehet
„A mi életmódunk egy szelíd, a természettel együttműködő próbálkozás”- magyarázza Balázs, miközben a kiskerteket, a rókák elől elzárt tyúkudvart, a barátságosan röfögő mangalicákat nézzük. Az esővíz megtartására övárkokat alakítanak ki, a gyepesedést birkák segítik, a szőlőhegy régi gyümölcsfáit megőrzik, vízöblítéses WC helyett alomszéket, környezetbarát komposzt toalettet használnak.
Az alomszék, ahol nincs vízöblítés, helyette farfogáccsal keverve mehet minden a komposztra és vissza a természetbe
Az áramot napelemek biztosítják, bizonyos munkákat is ehhez igazítanak, a nagyobb gépeket akkor használják, ha süt a nap.
Télen viszont, mikor kevés a napfény, egy csendesebb, befelé fordulóbb időszak következik, amikor többet beszélgetnek, zenélnek együtt
Épp úgy, ahogy ez régen is volt. A 21. századi ember életében ez a természetes ritmus már nincs meg, de hogy mélyen ez még nagyon is bennünk van, azt szerintem mindenki érzi magán egy sötét, hideg téli estén.
A Hideg-hegyi menedék 3 hektáron terül el, az itt élők csak annyit változtatnak a környezetükön, amennyit szükséges
Aki szeretne többet megtudni a Hideg-hegyi menedékről és a közösség életéről, az látogasson el október elsejei nyílt napjukra, aki hosszabb időt is eltöltene itt, az kipróbálhatja azt is, milyen jurtában aludni. Egyébként Balázsék szervezik a Gyüttment Fesztivált is, amelynek célja, hogy egyszer egy évben összehozza az ökotudatos életmód követőit, olyanokat, akik vidéken kezdtek vagy szeretnének új életet kezdeni.
A gazdaságban a baromfiudvar mellett disznók és birkák is vannak, és természetesen saját zöldséget és gyümölcsöt is termesztenek
Harmadik állomás: Felsőörs - Vass Mandula-birtok
Az eső elállt, az ég azonban még komor szürke, amikor Felsőörsre érkezünk a Vass család finisébe érkezett vendégházának teraszára. A kilátás pazar, előttünk szőlő, mögötte egy mandulaültetvény látszik, a látkép közepén az alsóörsi kilátó magasodik, az egészhez pedig a Balaton adja a hátteret.
Szüret előtt két héttel
A Balaton-felvidék klasszikus termesztett növénye a szőlő, de ezen a vidéken a mandulának is van hagyománya, ahogy azt a Vass Mandula példája is bizonyítja.
A felsőörsi vendégház hamarosan megnyitja kapuit, lehet majd jönni szőlőt és mandulát szüretelni
A háziasszony Zita Budafokon nőtt fel, férje, Zsolt tősgyökeres felsősörsi. A Vass család szőlőbirtokaik mellett 15 éve ültettek mandulást. Kezdetben a termést nagy tételben adták el a felvásárlóknak, de miután látták, hogy ez nem térül meg, úgy döntöttek, saját termékeket fognak előállítani. Mindenmentes mandulalisztjüket, a szépségápolásban különösen kedvelt mandulaolajukat és a különleges mandulavajat azóta piacokon és webshopon keresztül árulják.
Zita piacon is árulja a saját mandulából készült termékeiket, amelyek elnyerték a nemzeti parki termék védjegyet is
A mandulaolaj egyébként nemcsak a bőrnek jó, de finom is, nem beszélve a pirított manduláról, amit kis csapatunk pillanatok alatt eltűntet a tányérról. Zitáéknál mind a szüret, mind a kupálás (amikor a zöld héjat eltávolítják a magról), illetve a törés kézzel történik, ráadásul a mandula érzékeny növény, az elmúlt pár évben a tavaszi fagyok elvitték a termést. Épp ezért is fontos, hogy a gazdaság több lábon álljon.
A mandulaolaj nemcsak ehető, de keresett szépségápolási termék is
Negyedik állomás: Lovas, Márffy Ház
Az egykori vízimalomból kialakított, hangulatos, patakparton álló Márffy Ház vendégfogadóként és rendezvényhelyszínként működik, évente több lakodalmat rendeznek itt, és itt tartották a TÁJTÉKA könyvbemutatóját is.
Az egykori vízimalmot több mint húsz éve vásárolta meg a Márffy család. A felújított épület rendezvényhelyszínként funkcionál és vendégszobák is vannak benne
A rendezvény előtt Márffy Bencével kisétálunk, hogy megnézzük a közelben legelésző szarvasmarháit. A rövid sétára velünk jönnek pásztorkutyái is, akik nagyon élvezik a váratlanul jött kalandot, és nagy örömmel gyűrik egymást a sárban, amiből bőven van most, a több napja tartó esőzések után.
Őszi séta a lovasi fás legelőn
Az erdőkkel ölelt, fás legelő idilli még ebben a komor, borús időben is, a rét közepén egy hatalmas diófa áll, levelei már kezdenek őszi színeket ölteni.
Bence reggelente lóháton hajtja ki az állatokat, és őrzi őket egész nap. Egy eltűnőben levő foglalkozás egyik utolsó képviselője ő, aki a környékbeli idős pásztoroktól, gulyásoktól tanulta meg a szakma fogásait.
A kevés 21. századi pásztor egyike, Márffy Bence szinte minden reggel kihajtja állatait a legelőre
Ma már a legtöbb helyen, ha vannak még egyáltalán legeltetett állatok, villanypásztorral őrzik azokat, így a régi pásztoréletről lassan már csak múlt időben lehet beszélni. Hogy ezt a folyamatot kicsit ellensúlyozzák, Bencéék évek óta rendeznek pásztorünnepet Olaszfaluban, ahol a szakma képviselői találkozhatnak egymással.
Bencéék skót angus és a francia limousin fajtájú marhákat tartanak
Régen nemcsak az állatokból, de a fás legelőkből is sokkal több volt. Ezt az élőhelytípust, ahol a legelőn elszórva egy-egy termetes fa áll, a legeltetés hozta létre és tartja fenn. De az idők változnak, és az állatállomány zsugorodásával a fás legelők száma is csökkent. „Volt olyan időszak, amikor küzdeni kellett azért, hogy megmaradhasson a fa a legelőn, mert az elszórtan álló fák miatt nem adtak támogatást a legelőre. Pedig ezeknek a fáknak számos előnye van, árnyékot adnak állatnak, embernek, javítják a mikroklímát, arról nem is beszélve, hogy ezek a fák nagyon szépek, hisz szabadon állva terebélyes koronát tudnak növeszteni” – meséli dr. Varga Anna ökológus, etnobotanikus, aki többek között a Bakony-Balaton-felvidéki fás legelőket kutatja.
Bence és felesége lovas hagyományőrzőként már korábban is állatokkal foglalkozott, és most is vannak lovaik
A Tájtéka projekt első kötetében a fentieken túl még több jó gyakorlatot lehet megismerni, különböző nézőpontokból ismerhetjük meg ezt a tájat, és a szerzők a Balaton-felvidék jövőjére vonatkozólag is felvázolnak több lehetséges forgatókönyvet.
Ajánljuk ezt a könyvet mindenkinek, aki a Balaton-felvidéken él, tervezi, hogy odaköltözik, vagy szerelemese ennek a vidéknek, akit érdekel a táj és az ember kapcsolata, és mindenki másnak, aki szeretne egy érdekes és elgondolkodtató könyvet a kezébe venni.
A Balaton-felvidék jövőképe című kiadvány online elérhető a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) oldalán, vagy megvásárolható a KÉK közösségi irodában.
