BirdMania: „Nálunk még a zoknis fiókban is van állat”

„Most már az állatok albérlőinek albérlői vagyunk lassacskán” – tetézni Márton András a címben szereplő zoknis fiókos képet, és amikor megkérem, hogy sorolja fel, milyen állatokkal élnek együtt, ő maga is nehezen jut a végére. Mókus, nyúl, díszmadarak, vaddisznók, vércsék, kacsák, ormányos medve, és persze, egy rakás gólya – ezek jöttek elő első körben, de egészen biztos, hogy kihagytam valamit. Letelepedünk a hintaszékbe, beszélgetés közben onnan szemléljük a vaddisznókifutót és a madárketreceket.

A gólyavilág celebjei, Szofi és Macus

Magyarország „gólya sztárpárja”, Szofi és Macus fészke központi helyet foglal el az udvaron, benne a hím példány mellett most négy nagyobb fióka nyújtózkodik. Aki esetleg nem ismerné őket: Macus egy szárnyaszegett gólya, aki még 2016-ban került lőtt sebbel a mentőközpontba, és bár felépült, repülni azóta sem tud. Szofi, az egészséges gólyalány 2017-ben szegődött mellé, és minden évben visszatér hozzá afrikai vándorútjáról. Mi több, rendszerint fiókákat is nevelgetnek.

és nagy meglepetés volt, hogy Szofi hét tojást rakott, ami igazi rekord a gólyáknál átlagos 4-5-höz képest.

A tekintélyes szaporulat először nagy fejtörést okozott Andráséknak, mert tartottak tőle, hogy a nagy rakáson nehéz lesz kotlani, és a tojások megsérülhetnek, de végül Macusék egy elegáns fészekátépítéssel megoldották a problémát. Mára egy kivételével – a hatodik tojás sajnos befulladt – minden fióka épségben kikelt.

Ezért Andrásék két kisebb utódot kivettek Szofiék fészkéből, ezek most kicsit odébb, egy mentett fiókával egy kupacban követelik az ebédet. Végignézzük, ahogy minden jómodort nélkülözve nyelik a csipesszel adagolt finomságokat: csirkeszívet és -májat, meg egy kis afrikai harcsát. Amikor jóllaknak, a nyakuk megdagad, szó szerint „torkig vannak a kajával”. Sokat kell enniük, hogy megfelelő ütemben nőjenek, a gólyák ugyanis hatvan nap alatt érik el felnőtt méretüket, és lesznek 70 grammos apróságból kb. 3 és fél kilós, kifejlett gólyává.

Furcsa párok

A gólya okos állat, és a kelepelésével irtó sok mindent képes kommunikálni. A fészekkamerán időnként te is elcsípheted, amit mi láttunk ottjártunkkor: Macus és Szofi egymás mellett állnak a fészekben, és hátravetett fejjel csattogtatják a csőrüket. Ez azt jelenti, hogy „te az enyém, én a tiéd, mi vagyunk egy pár” – tolmácsolja András, majd hozzáteszi, hogy az öröm mellett jelezhetik kelepeléssel a verekedési szándékot vagy riaszthatnak is a gólyák, mindnek más a hangja. Elmeséli, hogy a feleségével, Jutkával ők már a házban is hallják, hogy mikor érkezett Szofi élelemmel, vagy mikor repül el idegen gólya az udvar fölött.

Persze, a sztárpáron kívül még jó néhány madár hesszel Dömösön, a BirdMania – Madárpark és Természetvédelmi-mentőközpontban. Vaksi gólya még 17-ben került ide a pusztazámori szeméttelepről, ahol összeszedett egy chlamydiás gyulladást, ami ráhúzódott a szemére – innen a neve. Meggyógyult, de elengedni sajnos már nem lehetett. Sári gólya szintén ebben az évben került ide egy áramütés után, deréktől lefelé lebénult, de Jutka addig tornáztatta, amíg újra meg nem tanult járni.

Sajnos a tollai összetörtek, így meg kellett várni, amíg azok is kicserélődnek, ami a gólyáknál négy év. „Miután letelt, kihoztam ide a röpdébe, hogy itt van ez a szép, jóképű legény, ez a kerepelőművész” – mutat rá András egy fess kiállású, jókora gólyára. Ha megkérnénk a ChatGPT-t, hogy rajzolja le emberként, minden bizonnyal egy testépítő portréját kapnánk.

Az udvar jelentős hányadát négy vaddisznó foglalja el. Vadászoktól kerültek ide, az anyjukat kilőtték. András elmondja, hogy bár a házi sertés sem buta, a vaddisznók különösen okosak. Szerinte egyébként csak azért nem a malacok az ember legjobb barátai, mert a kutya túl lassan hízik. „Mire egy átlagos kutyának megtanítasz valamit, addigra a malac már ledoktorált belőle kétszer. Anno csináltunk egy kis kampányt is, hogy >>disznó helyett malacot a parlamentbe!<<, Vitéz Csülkösi Szotyoládé volt a miniszterelnök-jelöltünk. Sajnos az ügy nem kapott elég nyilvánosságot” – tréfálkozik.

Kanárikkal indult

András és Jutka irigylésre méltó összhangban és hatalmas lelkesedéssel mesélnek az állataikról és az állatmentésről alkotott felfogásukról. Az ő háztartásuk mindig is tele volt állatokkal. Sokáig díszmadártenyésztéssel foglalkoztak, és több kategóriában értek el komoly sikereket magyar bajnokságokon. Egy idő után ez már nem jelentett számukra kihívást, ekkor fordultak a nehezebben, bonyolultabban tenyészthető fajok felé, mint amilyen például a nálunk nem honos, egzotikus kármin gyurgyalag.

Ezt a tudást később a madármentésben is tudták kamatoztatni. „Nekünk sikerült a madármentők közül szerintem elsőnek és egyetlennek tojásból hazai gyurgyalagot kikeltetni és felnevelni, egészen elengedésig” – meséli András. Emellett úttörők voltak Európában a villásfarkú szalakóta, a kokabura és a vöröscsőrű kitta tenyésztésében is. A kontinens számos nagy állatkertjében, Londontól Párizsig, Belgiumtól Franciaországig számos helyen találkozhatunk ma is a neveltjeikkel.

Először ismerősök kezdték hozzájuk hordani a sérült madarakat, abban az időben, amikor még az állatkertben sem működött madármenhely. „Amit megtanultunk a díszmadaraknál, azt nagyon jól tudtuk hasznosítani a mentés során, és fordítva” – meséli András. Létrehozták a Fióka és madármentés nevű civil szervezetet, ahol több száz önkéntes fordult meg.

Egy idő után a csapat, és maga András is kezdett kiégni és belefásulni a munkába. 2010 és 15 között a madármentő tevékenység egyre nagyobb nyilvánosságot kapott, és onnantól fogva többen megfordultak náluk „öt perc hírnévért”. „Már nem csak a 10 millió fociszakértő, hanem a 10 millió madármentő országa vagyunk. Jobb volt addig, amíg csöndesebb volt a világ.”

Az állatmentéshez lélek kell

„Aki mindent a lelkére vesz, az az állatmentésbe belehal, kiég, aki pedig tárgyként kezeli az állatokat, az azért nem boldogul vele. Menteni csak az tud, akinek lelke van. Akinek meg van lelke, az időnként össze is tud törni” – vallja András. Elmondja, hogy az ő életében is voltak pillanatok, amikor úgy érezte, elég volt, befejezte. Például 17-ben, amikor Zokni gólyát agyoncsapta az áram. Szívszorító közös fotójuk akkor bejárta a médiát.

Az ember egy idő után megtanulja elhatárolni magát a tragikus eseményektől, de még így is előfordul egy-egy eset, ami áttöri a páncélt. András elmeséli, hogy tavaly egy kis, szoptatós mókus került hozzá, nagyjából kétnapos lehetett. Branüllel tudták csak etetni, de már majdnem kinyílt a szeme és szőrösödni kezdtek a fülei, amikor evés közben egyszer csak félrenyelt, és nem mozdult többet. Ez nagyon megrázta Andrást.

De felidéz néhány vidám és fontos eseményt is, például, amikor megfejtették, mi a sikeres fecskefióka-mentés titka – addig ugyanis rendre minden kézből nevelt fecske elpusztult. A titok az, hogy nem szabad őket degeszre etetni: maguktól hajlamosak folyamatosan táplálkozni, de így előbb-utóbb elpusztulnak zsírmájban.

A fecskemama ugyanis nem indul esőben élelmet gyűjteni. „Úgyhogy átálltunk arra, hogy kinéztünk, repül a fecske? Etetünk. Nem repül a fecske? Nem etetünk. És elkezdtek felnőni a fecskék. A tudás elterjedt, és ma már mindenki fel tudja őket nevelni.”

András és felesége 2010-ben költözött Dömösre. Akkor döntöttek úgy, hogy inkább kis szervezet maradnak, de nyugodtak és függetlenek lesznek. Most természetes személyként, nem alapítványként működnek, egy százalékot nem, de adományokat gyűjtenek, abból finanszírozzák a tevékenységüket. Amíg akadnak jószívű emberek, akik segítik ezzel a munkájukat, addig Dömösön lesz állatmentés is. És úgy néz ki, még akadnak.

A BirdMania a jelenlegi időszakban leginkább gólyafióka-mentéssel foglalkozik. Itt követheted őket a Facebookon.