Tudástár

Botanikai kuriózumok Magyarországon

Olyan védett és fokozottan védett növényeket válogattunk össze, amelyeket az endemizmusok, azaz behatárolt, rendszerint kis területen előforduló, a világon természetes körülmények között sehol máshol nem fellelhető élőlények csoportjába sorol a tudomány.

Fotó:
Molnár Péter
2021. április 18.

Olyan védett és fokozottan védett növényeket válogattunk össze, amelyeket az endemizmusok, azaz behatárolt, rendszerint kis területen előforduló, a világon természetes körülmények között sehol máshol nem fellelhető élőlények csoportjába sorol a tudomány.

1. Bánáti bazsarózsa (Paeonia officinalis subsp. banatica) – pannon endemizmus

Család: bazsarózsafélék (Paeoniaceae)

Státusz: fokozottan védett (250 000 Ft)

Élőhely: mészkedvelő cseres- és gyertyános-tölgyesek, ezek tisztásainak szegélyei, irtásai

Hazai előfordulás: Keleti-Mecsek

Virágzás: április végétől június elejéig

A bánáti bazsarózsa erőteljes, el nem ágazó hajtása 40–70 cm magas, háromszor hármasan összetett leveleinek levélkéi tojásdadok, fonákuk finoman szőrözött. Hajtáscsúcsi virágai nagy méretűek, magánosak, nem teltek, bíbor- vagy halványpiros színűek, 5–8 szirmúak, rendszerint 5 csészéjűek, sokporzójúak. Termése 2–3 cm-es, molyhosan szőrös tüszőtermések alkotta tüszőcsokor, amelynek alján sokáig megmaradnak a csészelevelek. Rokonaihoz hasonlóan hajtása mérgező alkaloidot (paeonin) tartalmaz. Virágai a délelőtti órákban pompáznak a legszebb legsötétebb színben.

2. Dolomitlen (Linum dolomiticum) – pannon endemizmus

Család: lenfélék (Linaceae)

Státusz: fokozottan védett (250 000 Ft)

Élőhely: zárt dolomitsziklagyepek

Hazai előfordulás: Budai-hegység, Szénás-csoport

Virágzás: április közepétől május első feléig

A dolomitlen gyengén bokrosodó, tőből elágazó szára mindössze 10–20 cm magas, hamvaszöld színű, a levelekhez hasonlóan kopasz. Alsó, általában tőlevélrózsát alkotó levelei ék vagy lapát alakúak, szórt állású, ülő szárlevelei széles lándzsásak. csoportosan álló, illatos, öttagú, élénksárga virágai 1–1,5 cm-es szirmokat hordoznak. Termése gömbölyded tok. A világon csupán egyetlen területen, a pilisszentiváni Szénás-csoport dolomitsziklagyepeiben fordul elő. Legközelebbi rokonai Görögországban élnek.

3. Kései szegfű (Dianthus serotinus) – pannon endemizmus

Család: szegfűfélék (Caryophyllaceae)

Státusz: védett (5000 Ft)

Élőhely: meszes homokpuszták, homoki rétek, homoki tölgyesek, ritkábban telepített fenyvesek

Hazai előfordulás: Gödöllői-dombság, Pilis, Keleti-Bakony, Duna–Tisza köze, Pesti-síkság, Jászság

Virágzás: június közepétől szeptember végéig

A kései szegfű alul heverő, közepétől elágazó, duzzadt csomójú, kékes vagy szürkészöld színű, 3–15 virágot viselő szára szára 15–40 cm magas. Levelei szálasak 0,1–0,3 cm szélesek, kihegyezettek, élük fogacskás-pillás. A virágzó hajtáson gyakran a tízet is meghaladja a levélpárok száma. Magányos, 2,5–4 cm átmérőjű virágainak sziromlevelei fehérek, hosszuk feléig rojtos-sallangosak, az ötfogú csésze rendszerint világoszöld, az idő előrehaladtával szalmasárga színű. A csészealji pikkelylevelek finoman erezettek, hártyásak. Termése tok.

4. Magyar gurgolya (Seseli leucospermum) – pannon endemizmus

Család: ernyősök (Apiaceae)

Státusz: fokozottan védett (100 000 Ft)

Élőhely: nyílt és zárt dolomitsziklagyepek, sziklafüves lejtősztyepprétek

Hazai előfordulás: Naszály, Pilis, Budai-hegység, Vértes, Bakony-vidék

Virágzás: júliustól szeptemberig

A magyar gurgolya hengeres szára erőteljes, 20–80 cm magas, összetett leveleinek levélkéi gyakran fél milliméternél is keskenyebbek, több cm hosszúak, kaporszerűek. Apró, fehér virágai tömött, kissé domború ernyővirágzatba tömörülnek, amelynek sugarai – a virágzat alatti szárrészhez hasonlóan – pelyhesek. A gallérkalevelek ép szélűek. Termése mélyen bordázott, érdes felületű, finoman pelyhes ikerkaszat. Az egész világon kizárólag a Dunántúli-középhegységben él. Előfordulása helyenként tömeges.

5. Magyar kőhúr (Minuartia frutescens) – kárpáti endemizmus

Család: szegfűfélék (Caryophyllaceae)

Státusz: védett (5000 Ft)

Élőhely: szilikátsziklagyepek

Hazai előfordulás: Zempléni-hegység, Bükk, Mátra, Börzsöny

Virágzás: májustól júniusig

A magyar kőhúr alacsony termetű, bokrosodó félcserje, amelynek vaskos, fásodó, akár száz évnél is hosszabb élettartamú gyöktörzséről évről évre 10–15 cm magas hajtások fejlődnek. Keresztben átellenes, tövüknél páronként összenőtt levelei szálasak. Öttagú, mirigyszőrös, fehér szirmokat és zöld színű, hártyás szegélyű csészéket viselő virágai álernyőben nyílnak. Termése tok.

6. Magyar kökörcsin (Pulsatilla flavescens) – alföldi endemizmus

Család: boglárkafélék (Ranunculaceae)

Státusz: fokozottan védett (100 000 Ft)

Élőhely: nyílt és zárt homoki gyepek és legelők, felnyíló homoki tölgyesek

Hazai előfordulás: Bodrogköz, Nyírség

Virágzás: márciustól májusig

A magyar kökörcsin szőrökkel borított szára 10–25 cm, terméséréskor 20–35 cm magas. Tőlevelei szárnyasan szeldeltek, a szeletek cimpái szálasak, szálas-lándzsásak. Levelei kezdetben szőrösek, később azonban lekopaszodnak. Már bimbós állapotukban is bókoló, 2–3 cm átmérőjű virágainak lepellevelei kívül sötétlilák, belül sárgászöldek vagy fehéresek, 1,5–3 cm hosszúak, külső felületükön fehéren szőrösek. Porzói meglehetősen hosszúak, esetenként túlérnek a kihajló lepleken. A virág alatt elhelyezkedő murváskodó levelei ujjasan szeldeltek, taréjszerűen elhajlók. Termése 3–4 cm-es aszmagok alkotta aszmagcsomó.

7. Magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum) – pannon endemizmus

Család: selyemkórófélék (Asclepiadaceae)

Státusz: fokozottan védett (100 000 Ft)

Élőhely: dolomit- és mészkősziklagyepek, sziklahasadékgyepek

Hazai előfordulás: Budai-hegység, Villányi-hegység

Virágzás: májustól júniusig

A magyar méreggyilok 20–40 cm magas szára keresztben átellenesen álló, sötétzöld színű, rövid nyelű, hosszúkás tojásdad formájú leveleket hordoz. Kívül sárga, belül zöldesbarna vagy vörösesbarna pártájú, kellemetlen illatú, aprócska méretű virágai levélhónalji bogernyőben ülnek. Lekerekített, esetenként kissé visszahajló csúcsú toktermése 2–4 cm hosszú. A világon kizárólag a Budai-hegységben és a Villányi-hegységben (Szársomlyó) él. Hánytató és izzasztó hatású hatóanyagokat tartalmazó gyökerét hajdanán mérgezések kezelésére használta a népi orvoslás.

A cikk először a Turista Magazin 2019. áprilisi számában jelent meg, amit ide kattintva tudsz megvásárolni digitálisan.

Cikkajánló