Szikrázó napsütés, hullámzó tenger és a kabócák hegyet-völgyet betöltő ciripelése, egy adriai nyaralás elmaradhatatlan elemei. A kabócák énekét leginkább a mediterrán vidékekhez kötjük, pedig itthon is sokfelé lehet őket hallani.
Az énekeskabóca-féléknek világszerte 2500 faja van, ezek többsége elsősorban meleg vidékek, például trópusi esőerdők és a mediterrán területek lakója. Míg a mediterrán országokban több tucat fajuk él, nálunk csak öt faj található meg, főleg a száraz, meleg hegyoldalak erdőszegélyeiben. Tőlünk északabbra még kevesebb fajuk él, Skandináviából például csak a hegyi énekeskabóca ismert.
Hegyi énekeskabóca
A hímek énekelnek, a nőstények hallgatják
„A hímeknek van csak hangképző szerve, amely a potrohukban található és a rovarvilágban teljesen egyedülálló, a hangképzés izmokkal mozgatott kitinlemezek segítségével történik”– tudtuk meg dr. Koczor Sándortól, az ATK Növényvédelmi Intézet kutatójától, a kabócák szakértőjétől. A hím kabócák mindezt természetesen azért teszik, hogy felkeltsék a nőstények figyelmét.
A két leghangosabb faj nálunk a 2-3 centiméteres mannakabóca, illetve a 3-4 centiméteres óriás-énekeskabóca, amelyek védett fajok.
Ezek egyúttal a legnagyobb hazai kabócák is, a többi énekeskabóca-faj is sokkal kisebb, azoknak a hangja csak pár méterre hallatszik. Ha tehát valaki nyár közepén itthon kabócáktól hangos erdőben jár, akkor biztos lehet benne, hogy a két faj valamelyikét hallja. Hogy melyiket, azt hang alapján meg lehet határozni, mivel énekük jól megkülönböztethető. Itt hallható a mannakabóca, itt pedig az óriás-énekeskabóca hangja.
Mannakabóca
Látni nem, hallani annál inkább
„Az óriás-énekeskabóca már régóta ismert Magyarországról, de az elmúlt években, talán a számukra kedvezőbb időjárási viszonyok miatt, esetenként olyan helyeken is lehet hallani őket, ahol korábban nem.”
Egy másik hazai faj, a déli énekeskabóca jelenlétét azonban csak 2010-ben sikerült bizonyítani, éppen Koczor Sándornak és szerzőtársainak, akik a Tihanyi-félszigeten találták meg a faj különböző fejlődési alakjait. A Tihanyi-félsziget amúgy elég népszerű a kabócák körében, ott a déli énekeskabóca mellett a manna- és az óriás-énekeskabóca is megtalálható. De az ország déli részein, például Pécsen, bent a városban is egyre többfelé hallani őket, de Budapest belső, főleg budai zöld területein, például a Budai Arborétumban is énekelnek.
Az énekeskabócákkal amúgy nincs könnyű dolga a kutatóknak, mert meglehetősen rejtett életet élnek, leszámítva persze messze hangzó nyári éneküket.
Lárváik akár évekig is a föld alatt fejlődnek, ahol növények gyökerein táplálkoznak. Kifejlett életük csupán néhány hétig tart, de látni akkor sem nagyon lehet őket, a lombkorona rejtekében töltik napjaikat, ahol növényi nedvekkel táplálkoznak, és persze naphosszat ciripelnek.
Az énekes kabócákat már az ókorban is jól ismerték, a görögök kabócákat tartották kis nádkalitkákban, hogy zenéjükben gyönyörködhessenek. A hárfán ülő kabóca a zene jelképe volt az ókori görögöknél. De a kabócák muzsikáját nem mindenki élvezi. Az Észak-Amerikában élő fáraókabócák életük javarészét a föld alatt töltik lárvaállapotban és csak 13-17 évente bújnak elő onnan, de akkor egyszerre hatalmas tömegben indul meg a rajzás. És amikor kabócák milliárdjai egyszerre zendítenek rá, na, az fülsüketítő tud lenni az ember számára.
Bár a két nagyobb és hangos énekük miatt feltűnőbb hazai fajnak elég jellegzetes a hangja, a természetben számos hasonló hangot hallhatunk nyáron. A jól ismert tücsökciripelés és a szöcskék hangja mellett egy különleges madár hangját is érdemes megemlíteni. Ő a lappantyú, amelynek hangját azonban, a kabócákkal ellentétben nem nappal, hanem éjszaka lehet hallani.
A kabócák többsége nem énekel
Nem minden kabóca énekel, sőt, a többség egyáltalán nem ad hangot. A kabócáknak világszerte 42 ezer faja él, ebből Magyarországon több mint 550 faj fordul elő, és mindössze öt énekeskabóca-faj van.
A kabócák növényi nedvekkel táplálkoznak, a hazai fajok többsége nem feltűnősködik, nagy részük igen kicsi, a többségük csupán néhány milliméteres. Van számos olyan faj, amelyet csak mikroszkóp alatti boncolás során lehet meghatározni, ugyanis legjellemzőbb határozóbélyegük a hímek ivarszerve. Sok esetben a különböző fajba tartozó nőstényeket nem is lehet elkülöníteni egymástól.
Szarvaskabóca
A hazai fajok közül gyakran lehet találkozni például a sötétbarna színű szarvaskabócával, a méregzöld kabócával és a kicsit baljós nevű vérpettyes kabócával, amelynek fekete szárnyán vörös mintázat látható. Utóbbi faj a tajtékos kabócák családjába tartozik, amelyek nevüket a növények szárán, levélnyélen látható 1-2 cm-es kiterjedésű habos fehér nyáltömegről, a tajtékról kapták. A hab a lárvák ürülékéből készül, amelyet a kilégzéskor távozó levegővel fújnak fel habosra. Ebben, a népiesen kakukknyálnak is becézett habban fejlődnek, amely megvédi őket a kiszáradástól.
A cikk 2020 júliusában jelent meg először.
