Csonttollú, a tollbóbitás látogató

A verébalakúak, avagy énekesmadár-alakúak (Passeriformes) rendjének csonttollúfélék (Bombycillidae) családjába tartozó csonttollú (Bombycilla garrulus) Eurázsia és Észak-Amerika északi vidékeinek fészkelője. Seregély méretű, 18-21 cm hosszú, zömök testalkatú, 32-35 cm szárnyfesztávolságú, fahéjbarna alapszínű, karakterisztikus tollbóbitát viselő madár. Torka fekete, szárnya sárgán és fehéren mintázott, a faroktollak csúcsa sárga. A sárga farokszalag a hímeken szélesebb. A karevezőket - mindkét nem esetében - piros színű, hosszú, viaszos függelékek (kemény szaruképletek) díszítik. Igen széles elterjedési területén főként a tűlevelűk alkotta erdőségekben költ. Zuzmókból, gallyakból, fűszálakból és fenyőtűkből álló, pehely- és fedőtollakkal, valamint emlősök szőrével gondosan kibélelt fészkét idős fenyőfák ágain alakítja ki 6-8 méteres magasságban. A rendszerint 5-6 tojásból álló fészekaljon csak a tojó kotlik - etetéséről a hím gondoskodik. Költési időben - júniusban, illetve júliusban - elsősorban rovarok alkotják a csonttollúk táplálékát, de a szülők különféle bogyókkal is kiegészítik utódaik menüjét. Az apróságok háromhetes korukra hagyják el a fészket.

Magyarországra rendszerint szeptember közepén érkeznek meg a csonttollúcsapatok. Egyes teleken (átlagosan 7-10 évente) inváziószerűen özönlik el Európát - ilyenkor nagy számban jelennek meg a városi parkokban és kertekben is. Hazánkban leginkább a madárberkenye, a nyugati ostorfa és a sárga fagyöngy termését kedvelik, de ínséges esztendőkben a kihelyezett madáretetőket is megostromolják - viszonylag gyorsan felélik egy adott terület táplálékkészletét. Február végén vagy márciusban indulnak újból észak felé, akadnak azonban olyan egyedek, illetve kisebb csapatok is, amelyek még májusra sem képesek elszakadni a Kárpát-medence „vendégszeretetétől”.

Kapcsolódó cikkek:
Süvöltő, a melankolikus énekes
Kanalasgém - sekély vizek halásza
Jégmadár - A halászmester
A túzok birodalmában

1 / 2