Dunaföldvár és Csonka tornyának felfedezése

Első pillantásra aprócska toronynak tűnhet, de a Duna és város fölé magasodó kis erősség nem csak a csodás panorámájával fog minket lenyűgözni. Igaz, egyedi hangulatának fontos díszlete a táj, de az idill megteremtésében a történelemnek és a kisvárosi környezetnek is jelentős szerepe van.

Szöveg:
Fotó:
Magócsi Márton
2022. április 30.

Első pillantásra aprócska toronynak tűnhet, de a Duna és város fölé magasodó kis erősség nem csak a csodás panorámájával fog minket lenyűgözni. Igaz, egyedi hangulatának fontos díszlete a táj, de az idill megteremtésében a történelemnek és a kisvárosi környezetnek is jelentős szerepe van.

Tolna megye északi szegletében járunk, Dunaújváros és Paks között, a 6-os főút mentén. A Duna jobb partján löszfalra épült, nagy múltú település legfőbb látványossága kétségtelenül a Csonka vagy Török toronynak is nevezett, négyszögletű építmény, amely szerény méretei ellenére már az első pillantásra kíváncsivá teszi az embert. Egyre többen fedezik fel ezt a történelmi épületekkel és téglából rakott várfallal körülölelt erősséget és tágabb környezetét, amelynek rendezett, macskaköves utcái varázslatos kisvárosi és történelmi légkört árasztanak.

Aki viszont csak átrobog a főutak találkozásánál fekvő Dunaföldváron, az nem is sejti, milyen élményről marad le.

Ha erre járunk, ne legyünk restek rászánni egy kis időt a város felfedezésére, mert biztosan nem fogunk csalódni.

Az 52-es főúttól egy rövidke sétával mutatós, fából készült kapun lépünk be a levendulával és virágokkal díszített ágyásokkal megtört, téglával kirakott várudvarra, amelyet szépen rekonstruált épületek sora és várfal szegélyez. Az Ispánházban lehet megváltani a belépőt, és már indulhatunk is a tekintetünket magához vonzó, háromszintes torony felfedezésére.

Fő attrakciójának elsőre a körpanorámás kilátást gondolnánk, de ahogy belépünk az erősségbe, kis termei és cellái kíváncsiságunkat egyből másfelé kezdik fókuszálni.

Lehet, hogy az általános magyar történelem és a vitrinekben elhelyezett tárgyak nem mindenkiben keltik fel az érdeklődést, de egy tárlatvezetés során sok olyat is megtudhatunk a helyiségekről és az apró részleteikről, amely ismerteket által még beszédesebbé és izgalmasabbá válnak ezek a terek. Ilyen például a földszinten található berendezett börtöncella, amelynek falaira komplett freskót festettek az egykori rabok, állítólag festék híján a saját vérükkel. Az eredeti állapotban megmaradt, népi motívumokkal tarkított jelenetek sok mindent elárulnak a fogvatartottak lelkiállapotáról, de keletkezésük idejéről is regélnek.

Kilátással a csodás környékre

Betonból öntött csigalépcsőn kapaszkodunk fel a masszív torony kilátószintjére. Tekintetünk körbepásztázhatja a Dél-Dunántúl és az Alföld határát, amelyben a Duna hömpölygő szalagja, az azt átszelő pompás híd, a szemközti végtelen síkság és a közeli löszdombok, valamint nem utolsósorban a templomtornyokkal tűzdelt városkép együttese teszi felejthetetlenné a panorámát. A kilátást egyébként a torony melletti hangulatos Vár étterem teraszáról és a közeli kálváriadombról is élvezhetjük, ahonnan nagyszerű fotókat lehet készíteni, tehát mindenképpen megéri felmenni rá.

Ne hagyjuk ki!

A kicsiny, de mutatós várkertben – ahol szabadtéri színházi előadásokat és más kulturális eseményeket is rendeznek – egyéb kiállítótereket is találunk, amelyek az Ispánházban, illetve az eredetileg kőtárnak épült Fafaragó Galériában kaptak helyet. Utóbbiban a 19. században élt Magyar László Afrika-kutató nyomába eredhetünk, akinek kalandos életútja Dunaföldvárhoz is kapcsolódik. Az ő életnagyságú szobrával találkozhatunk a Csonka torony tőszomszédságában.

A helyi értékek tárházában a város főterén álló Lámpás kút, a Szent Rókus-kápolna és a Rókus-pincék sora, illetve a híres gyógyfürdő és a halászcsárda is előkelő helyet foglal el.

A várhoz közeli, mintegy 150 éves Rozmaringos Udvarházban igazi időutazáson vehetnek részt a szállóvendégek. Dunaföldvár emberemlékezet óta tart vásárt, amelynek színes forgatagában a különféle mesterek portékáit és a finom falatokat egyaránt megtaláljuk.

Egy kis történelem

Hazánk egyik legkisebb váráról nagyon keveset tudnak a szakértők, és az 1960–70-es években zajlott feltárások sem árultak el túl sokat a Felső-Öreg-hegy déli részén álló toronyról, valamint a már rég elpusztult épületeiről. Kevés tárgyi emlék, rajz és leírás maradt ránk, de valószínűsíthető, hogy a nevében árulkodó Dunaföldváron már a 12. században is állt egy földvár, és jó földrajzi helyzete, illetve a környéken előkerült romai kori leletek miatt elképzelhető, hogy már a rómaiaknak is volt itt erőssége. Egy 1199-ben kelt okirat szerint ezen a helyen egy bencés monostor állt, és később a törökök pusztítása után ennek a helyére épült a részben ma is látható kővár, amelyet palánkfal is övezett. 1526-ban, majd 1529-ben is megszállta a Buda felé vonuló oszmán sereg, 1541-ben pedig végleg elfoglalta. Ezt követően fontos erődítménye volt a Belgrád és Buda közti, Duna menti útvonalnak. A törökök kiűzése után a monostor romjait a ferencesek kapták meg, akik köveiből 1738-ban felépítették templomukat.

A vár ma is álló tornya Rákóczi-szabadságharcban is szerepet játszott, többször gazdát cserélt, végül börtönként, majd később magtárként használták.

A büszkén magasodó épület látszólag dacol az idő múlásával, pedig több ostromot és tűzvészt is megélt, jelenlegi, részlegesen rekonstruált, hozzáépített résszel kibővített állapotát 1976-ban, valamint 2007-es felújítása során nyerte el.

Dunaföldvári legenda, amelyet bodzával festettek

Ha Dunaföldváron járunk, e különös históriával biztosan megismerkedünk. A török időkből származó történetet ugyanis a földvári emberek nemcsak mesélik, de a benne szereplő jelképes ruhadarabot ma is büszkén viselik. Úgy tartja a legenda, hogy valamikor a hódoltság idején új aga érkezett a városba, aki szigorú elődjénél látszólag kedvesebb volt, s még az adót sem szedte be, csupán a betakarított termény feldolgozását kívánta meg a lakosoktól. Nemsokára azonban kiderült, miért volt ily kegyes az aga, ugyanis amíg a magyarok a várban dolgoztak, a törökök elrabolták a gyermekeiket és a hajadon lányaikat. Az asszonyok rimánkodtak, könyörögtek, hogy engedjék szabadon őket, de az aga gúnyosan csodát kért tőlük cserébe: változzon feketévé hófehér kötényük. Hála az asszonyok leleményességének a varázslat megtörtént. Ravasz módon bodzabogyó fekete levével színezték be ruháikat, és az ilyen színű kötény mára nagy becsben tartott helyi népviseletté vált. A történet egyébként nem végződött happy enddel, mert az aga a „csoda” ellenére nem tartotta be ígéretét, a fiatal lányokat pedig a Dunán álló gályára vitette, ahonnan végül nem sikerült mindenkit megmenteni. A történetet Berze-Nagy Ilona tanítónő, néprajzkutató, írónő örökítette meg a Lábuk nyomát elmosta a víz című regényében, de a földváriak már számos módon (tánc- és színházi előadásban is) felidézték ezt az édes-bús históriát. (Forrás: duol.hu/Széles-Horváth Anna)

Infók a várlátogatáshoz

A Csonka torony április 1-jétől október 31-éig hétfő kivételével mindennap látogatható 10–18 óráig. A belépőjegyek a Vármúzeumba, a Fafaragó Galériába és az Ispánházba egyaránt érvényesek. Jegyárak: felnőtteknek 800 Ft, diákoknak, nyugdíjasoknak és csoportoknak (10 fő felett) 500 Ft. További szolgáltatások: tárlatvezetés 3000 Ft/alkalom, hőspróba 1000 Ft/fő (csoportoknak előzetes bejelentkezés szükséges).

A cikk a Turista Magazin 2021. júniusi számában jelent meg.

Cikkajánló