Hogyan viszonyulunk a természethez a városban? Csupán biodíszletként tekintünk a körülöttünk élő növényekre, állatokra, gombákra, vagy még úgy sem, és a nagy 21. századi rohanásban észre sem vesszük őket?
A városi természet volt a témája a Kortárs Építészeti Központ által szervezett Budapest100 szakmai konferenciának, és nem véletlenül, hisz az idei rendezvény fókuszában a városi zöldfelületek álltak. A pénteki Budapesti Fafesztiválon számos izgalmas sétán ismerhették meg az érdeklődők a városi fákat, míg a Nyitott Házak Hétvégéjén számtalan százéves, vagy még annál is idősebb ház tárta ki a kapuit, és engedett bepillantást a város rejtőzködő zöld oázisaiba.
A Budapest 100 keretein belül rendezték meg az első Budapesti Fafesztivált, amelyen a résztvevők közel 25 különböző sétán vehettek részt városszerte. A Magyar Természetjáró Szövetség "Amikor a budai hegyek divatba jöttek" címmel szervezett sétát a Svábhegytől a Normafán át Zugligetig.
„Kimegyek a természetbe”
A konferencián elég messziről futottunk neki a témának, és az első előadók az ember és a természet közti viszonyt boncolgatták. Az hogy mára az ember elidegenedett a természettől, mindenki számára nyilvánvaló. Az eltávolodást jól példázzák olyan hétköznapi kifejezések is, mint például a „kimegyek a természetbe”. A közkeletű vélekedés ma az embert nem tekinti a természet részének, abból kiemeli, pontosabban az embert a természet fölé helyezi.
Amire az ember egykor az otthonaként tekintett, azt ma egyfajta hatalmi pozícióból szemléli.
Ökologikus szemszögből nézve azonban a természet egy nagy egész, aminek mi egy kicsi részei vagyunk. Ősi ösztöneink még a természet ritmusára működnek, a fény, az évszakok hatással vannak testi és lelki folyamatainkra, de a mesterséges környezet, a felgyorsult élet eltorzította azokat.
Közös élőhelyünk, a város
Báthoryné Dr. Nagy Ildikó Réka tájépítész, vezető tervező, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) egyetemi docense arról beszélt előadásában, hogy a város egy embernek készülő élőhely, ahol aztán a jól alkalmazkodó fajok is megtalálják az életfeltételeiket. Az egyik nagymester ezen a téren kétségkívül a londoni metrószúnyog (Culex pipiens molestus), ami kiválóan alkalmazkodott a speciális föld alatti viszonyokhoz.
A dolmányos varjak remekül alkalmazkodtak a városi életmódhoz
Persze a városi léthez alkalmazkodó fajokra saját környezetünkben is találhatunk számtalan példát a térkövek között kibújó kis virágoktól és a házak falára felfutó vadszőlőtől kezdve a szemetesben matató dolmányos varjún át a toronyházak réseiben megbújó denevérekig.
Vannak, akik a velünk lakó élőlényeket nem nézik jó szemmel, pedig egy élhető város nem létezik a természet nélkül. A természet nem csupán esztétikai elem, de alapvetően meghatározza a városok élhetőségét. Épp ezért szemléletváltozásra van szükség; a városoknak nemcsak az emberek, hanem a természet igényeit is figyelembe kell(ene) venni.
A virágos növények nemcsak szépek, de a városi beporzók számára élelemforrást is jelentenek, de a magasabb növényzet a városi hőszigethatást is mérsékli
Esőkert, méhlegelő, városi gyümölcsös
A várostervezésben ma már jelen van ez az ökologikus irány, részben a klímaválságnak köszönhetően. Dr. Almási Balázs a MATE egyetemi docense, tájépítész, vezető tervező a duisburgi Landschaftsparkot hozta fel egyik példaként, ahol egy egykori acélgyártó üzem területén alakítottak ki egy 180 hektáros parkot.
Lakóparkok helyett itt inkább egy ipari tájparkot hoztak létre, ahol a természet és az ember is jól érzi magát.
A duisburgi Landschaftspark
Magyarországon is van már teljes egészében ökologikus szemlélettel kialakított zöld terület, a 3. kerületben található Pünkösdfürdő Park. A számos díjat elnyerő park déli részén egy esőkertet alakítottak ki, ami a klímaváltozás elleni küzdelem egyik fontos eszköze. A mélyebb területen fekvő, növényekkel beültetett esőkert, ami a burkolt felületekkel ellentétben nem elvezeti az esővizet, hanem megtartja azt. A parkban emellett 17 ezer négyzetméteren méhlegelőket alakítottak ki, sőt egy 75 fából álló gyümölcsös is helyet kapott.
A Pünkösdfürdő Park a III. kerületben
Rejtett zöldfelületi kincsek
Budapest belső kerületeiben kevés a „közzöld”, vagyis a mindenki számára nyitott zöldfelület. Ezt a problémát lehetne orvosolni az intézmények kertjeinek a megnyitásával. Ennek lehetőségeiről tartott előadást Takácsné Zajacz Vera a tájépítészmérnök, a MATE tanszékvezetője.
A társasházak belső kertjei, ha a lakók is akarják, igazi zöld oázisok lehetnek a városban
Párizsban már előrébb járnak ezekkel a próbálkozásokkal, mint mi, ott az Oasis program keretében 2030-ig szeretnék megnyitni az iskolakerteket, amelyek egy zöldfelületi hálózatot tudnak majd képezni a városban.
Budapesten is vannak jó példák, mint a Nemzeti Múzeum kertje, vagy a Városháza pop up park. A fővárosban nagy mértékben lehetne növelni a „közzöld” felületeket a kórházkertek megnyitásával. Sok nagyváros a temetőkerteket is megnyitotta rekreációs céllal, persze ott azért el kell gondolkozni azon, hogy milyen rekreációs funkciókat engedélyeznek, mert míg mondjuk egy komolyzenei koncertnek helye lehet ott, egy rekortán futópályát már nem biztos, hogy jó szemmel néz mindenki.
A Városháza pop up park a belváros szívében a Városháza előkertjének megnyitásával mára igazi közösségi térré vált
Cikkünkben most csak egy rövid kis ízelítőt adtunk a konferencián szóba kerülő érdekes témákról, de folytatjuk még, egy következő cikkben a növényekről és a hozzájuk fűződő viszonyunkról olvashattok majd.
->siteRenderer->imageSrc(null, 'https://crm.mtsz.org/msite/24/TVQHFT5H6FK.jpg', 270, 366, '', '', false, false, '', '', false, 1, false);?>)
Hogy lesz valakiből kilométer- és turistaereklye-gyűjtögető?
A füzéri vár fehér falai már a távolból virítanak a csupasz kőoszloprengeteg tetején.
