A Putnoki-dombságban, a keleméri Mohos-tavak tőszomszédságában hajdan állt egy vár. Bár mára csak az azt körülölelő sánc és árok maradt, mégis érdemes felkeresni a Mohosvár helyét, ami az Országos Kéktúra útvonaláról egy rövid kitérővel érhető el.
A Kelemértől 2 km-re található természetvédelmi terület fő értékét két jégkorszaki eredetű tőzegmohaláp, a Kis- és a Nagy-Mohos jelenti. Akad azonban még itt más érdekesség is. A két tó közötti magaslaton állt ugyanis sok száz évvel ezelőtt a Mohosvár. A vár helye, egy kívülről sánccal megerősített, mély árokkal körülölelt dombtető, ma is jól kivehető az erdőben.
A keleméri Nagy-Mohos és Kis-Mohos között találjuk a hajdani Mohosvár helyét
Gombamód szaporodó magánvárak
A vár építése a 13. századra tehető. Az 1241-42-es tatárjárás után IV. Béla elkezdte újjáépíteni az országot, mindeközben egy újabb mongol támadás lehetőségére is fel kellett készülnie. A király ebben a földesurak segítségére számított, és támogatta azokat, akik saját várat építettek stratégiai fontosságú helyekre.
Érdemes ezt a rövid kis kitérőt megtenni
„A század utolsó harmadában a nagybirtokosok ereje és súlya mindenekelőtt váraikban fejeződött ki. A század végére a magánkézen lévő várak száma már többszörösen fölülmúlta a királyi várakét” – írja dr. Pusztai Tamás régész, a Herman Ottó Múzeum korábbi igazgatója a Mohosvár régészeti kutatásairól szóló írásában.
Bár sok vár épült, de mindeközben a 13. század végére a tartományurak olyannyira megerősödtek, hogy már veszélyeztették a király hatalmát. A folyamatot Károly Róbertnek sikerült megállítani, az erődemonstráció gyakorlati és szimbolikus eszköze pedig a magánvárak lerombolása volt.
A Mohosvár körüli mély árok ma is jól kivehető
Hogy mindenki jól lássa
A 13. századi magánvárak egyik jellegzetes képviselője volt a keleméri Mohosvár, amit egy nehezen megközelíthető hegycsúcson a Gut-Keled nemzetség építtetett, akik a környék három, egymás mellett elhelyezkedő faluját birtokolták.
Mára már csak kis kőkupacok maradtak a várból
A közelben vezetett el egy fontos középkori út, a Magna strata, ami részben meghatározhatta a vár építésének helyét. „A vár telepítése során a láthatósági viszonyok figyelembevétele véleményünk szerint azt jelenti, hogy az építtetőknek fontos volt, hogy a külvilág felé a birtokos hatalmát megmutassák” – írja Pusztai Tamás cikkében.
A vár régészeti feltárását 2000 és 2006 között végezte a miskolci Herman Ottó Múzeum. A múzeum megbízásából készült rekonstrukció képeit itt tudjátok megnézni.
Az erdő teljesen körbezárta a vár helyét
A Mohosvár a 13-14. századra jellemző várak „prototípusa” volt. Belső területének átmérője 60×35 méter volt, amit palánkfal és árokrendszer is védett. A kis erősséget egy ovális kőfal vette körül, amelyben egy kb. 4x4 méteres, négyszögletes torony magasodott. A régészek szerint elképzelhető, hogy a torony felső szintjén laktak, bár, ha így volt, akkor el kellett viselniük az alsó szinten lévő kemencék felszálló füstjét.
Húszméteres toronyból lehetett kémlelni a környéket
A várudvarban is állt egy 9 méter átmérőjű, 3 méter falvastagságú torony, ami a feltételezések szerint 3 vagy 4 szintes, tetővel együtt legalább 20 méter magas lehetett. A régészek szerint ez a torony valószínűleg nem töltött be lakófunkciót, mert sem fűtőberendezésre, sem árnyékszékre utaló nyomokat nem találtak, és maga a belső tér sem volt ehhez elég tágas.
A régészek szerint a várat ennek ellenére folyamatosan lakhatta egy állandó őrség, ahogy arról a várfal melletti boronaépületekben talált leletek tanúskodnak, de a vár tulajdonosai valószínűleg huzamosabb ideig nem laktak itt.
Erdei gyöngykölesek bókolnak a hajdani vár helyén
A várudvarban egy hat méter mély ciszterna, a várfal mellett belülről több faszerkezetes épület nyomát is megtalálták, az egyikben egy kemence volt. A feltárások során ezen kívül edények, szerszámok, nyílhegyek, égett gabona maradványai is előkerültek.
„A keleméri Mohosvár elsősorban a birtokos javainak (értékek, jogbiztosító oklevelek) őrzését szolgálhatta. A vár építészeti kialakítása – sánccal, árokkal védett, kőfallal körülvett központi mag, külön védett kapuépítmény, erőteljes központi torony – erre látszik utalni” – olvashatjuk Pusztai Tamás cikkében.
Rablóvárként éledhetett újra
A 14. században a Mohosvár is a magánvárak sorsára jutott, feltehetően Károly Róbert csapatai megostromolták, és felégették azt, egy 1397-ben kelt oklevél már romvárként említi.
Bár a vár már nem áll, hogy holt volt sok évszázaddal ezelőtt, azt ma is jól lehet látni
A 15. században még egyszer feléledhetett romjaiból, amikor egy helyi rablólovag újjáépítette azt. Az erősség a vele társuló husziták bázisa lett, ahonnan a környékbeli falvak fosztogatására indultak. „A szuhafői református egyház újkori eredetű, de minden bizonnyal eredeti oklevelek alapján készített jegyzőkönyve szerint 1449–1450-ben Panith-i Wza Bereck gömöri alispán pert folytatott le a kazai Kakas család és a Putnoki család között keletkezett hatalmaskodási ügyben, mely szerint a Kakas család tagjai a huszitákkal együttműködve a keleméri erdőben felépített Mohosvárból háborgatták a vidéket” – olvashatjuk Pusztai Tamás cikkében.
Azt ezt követő évszázadokban aztán a romvárak klasszikus sorsára jutott a Mohosvár is.
Köveit a 19. század negyvenes éveiben Pogány Fridrik keleméri birtokos építtette be kúriájának falaiba, majd a maradék köveket a későbbi birtokos, Diószegi Dezső a 19–20. század fordulóján szállíttatta el a kastélyának és istállójának az építéséhez.
Aki errefelé jár, annak érdemes egy rövid kitérőt tenni az OKT útvonaláról. Bár a Mohosvárnak ma már csak hűlt helyét találjuk, de az erdő mélyén megbújó mély árok és a körbefutó magas sánc így is különös látványt nyújtanak.
Forrás: Pusztai Tamás: A keleméri Mohosvár (A Keleméri Mohos-tavak, Aggeteleki Nemzeti Park füzetek IV.)
Hogy lesz valakiből kilométer- és turistaereklye-gyűjtögető?
A füzéri vár fehér falai már a távolból virítanak a csupasz kőoszloprengeteg tetején.
