Programok

Egy darabka Párizs a Tisza partján

Ma már nemcsak Budapesten, de a legtöbb a vidéki nagyvárosban is részt vehetünk tematikus városnéző sétákon. Szegeden megismerhetjük például a fűszerpaprika történetét, a századforduló legkedveltebb kávéházait, megnézhetjük az alsóvárosi napsugaras házakat vagy a szecesszió legszebb épületeit. Mi ez utóbbi séta útvonalát jártuk be. 

Szerző:
Tóth Judit
Fotó:
Tóth Judit
Pataki Gyula
Szaszánszki Kinga Térkép: Bába Imre
2019. február 17.

Ma már nemcsak Budapesten, de a legtöbb a vidéki nagyvárosban is részt vehetünk tematikus városnéző sétákon. Szegeden megismerhetjük például a fűszerpaprika történetét, a századforduló legkedveltebb kávéházait, megnézhetjük az alsóvárosi napsugaras házakat vagy a szecesszió legszebb épületeit. Mi ez utóbbi séta útvonalát jártuk be. 

A 19-20. század fordulóján megjelent szecesszió nem csupán egy művészeti irányzat volt, de követői egy sajátos életfelfogást is képviseltek. Éppúgy hátat fordítottak a múltnak és a történelmi stílusokat újjáélesztő historizmusnak, mint a modern gyáripar személytelenségének. A magyarországi építészetben a szecesszió az 1890-es és az 1910-es évek közötti időszakra tehető, és az új stílus nemcsak Budapesten hódított, de a vidéki városokban is, például Szegeden.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

A Reök-palota jellegzetes szecessziós homlokzata

 

A szegedi szecessziós épületek sokáig afféle rejtett kincsek voltak, eredeti szépségük száz év alatt jócskán megkopott, de nem pusztán az idő vasfoga fogott rajtuk. Az sem vált előnyükre, hogy a szocializmus a szépséggel szemben inkább a funkcionalizmust helyezte előtérbe. Az utóbbi évtizedekben azonban a városban egyre több szecessziós épület nyerte vissza eredeti pompáját, és ma már szecessziós sétákat is szerveznek, hogy minél többen megismerhessék ezeket az épületeket. A túra útvonalát évente több alkalommal szakvezetéssel bejárhatjuk, de egy sétatérkép segítségével akár önállóan is útnak indulhatunk. Térképet a helyi Tourinform-irodában tudunk kérni.

 

Szeged szebb lesz, mint volt

 

„Végtelennek tűnt az idő, amikorra virradni kezdett. De hát minek is virrad? A hajnal nem találta többé Szegedet, csak romjait”- írta Mikszáth Kálmán a Szegedi Napló újságírójaként a város történetének egyik legszörnyűbb éjszakájáról. 1879. március 12-én hajnalban a Tisza áttört a gátakon, és elárasztotta Szegedet. A folyó csak 186 nap múlva húzódott vissza teljesen, és a város 6500 házából mindössze 250 maradt épen. Az árvíz pusztítását Ferenc József császár a helyszínen nézte meg, és jelentős támogatást ajánlott fel a városnak. „Szeged szebb lesz, mint volt” - ígérte.

 

Fotó: Pataki Gyula
Fotó: Pataki Gyula

A városháza épülete

 

És így is lett. Szeged meghatározó középületeit és a szebbnél szebb palotákat mind az árvíz utáni újjáépítés során emelték. Az első épületek között volt például a Lechner Ödön tervezte városháza és a színház, amelyben 1883-ban tartották a nyitó díszelőadást. Az eklektikus és historizáló épületek mellett 1899-ben épült fel az első igazán szecessziósnak nevezhető alkotás, a mai Kőrösy József-szakgimnázium.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

Beregi-ház

 

A séta útvonala a belvárosban kanyarog, lelkesedéstől függően 10-17 állomást érint, és 2-3 óra alatt kényelmesen bejárható. Bárhonnan útnak indulhatunk, én a belváros szívéből, a Széchenyi tér közelében álló Beregi-háztól indultam, amely ott áll, ahol századokkal ezelőtt a szegedi vár is állt. Az 1903-ban Kótay Pál tervei alapján épült téglaház az északnémet és a magyaros szecesszió jellegzetességeit mutatja, a ház alagsorában üzletek voltak, felette pedig bérlakásokat alakítottak ki. Az ezredforduló környékén az épület már hosszú ideje elhanyagoltan állt, tövében egy felállványozott átjáró alatt lehetett közlekedni, a téglafalak mintái szinte nem is látszottak a szürke portól. A néhány évvel ezelőtti felújításnak köszönhetően azonban ma már szerintem ez a város egyik legszebb épülete. A közelben áll a szintén szecessziós Deutsch-palota, amelynek homlokzatát és lépcsőházát a magyar szecesszió megteremtője, Lechner Ödön tervezte. Az épület díszítőelemei Zsolnay kerámiából készültek, a minták, például a tulipánok, a szecesszió magyaros vonulatának kedvelt motívumai.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

A Deutsch-palota népművészeti ihletésű díszítése

 

Társasház szépséges extrákkal

 

Amíg Szegeden éltem, rendszeresen elbuszoztam a Tisza Lajos körúton álló Gróf-palota mellett, de soha nem álltam meg, hogy megcsodáljam hosszabban is. Most, hogy célirányosan ezért jöttem, elhűltem azon, hogy hosszú évek alatt nem tudatosult bennem, mennyire szép is ez az épület. A tetején tornyok, a falakon kék és aranyszínű mozaikokból formált keleties díszítések, amelyek a lemenő nap fényében különösen szépek. A város legnagyobb szecessziós épületét Gróf Árpád Márton városi főügyész építtette, benne tisztviselői lakásokat alakítottak ki, az alagsorban pedig ügyvédi irodák kaptak helyet. Ma társasház. Szépséges extrákkal.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

Gróf-palota

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

 

Egy másik, közeli lakóház, a Móricz-ház is a meglepetés erejével hatott rám, erre ugyanis egyáltalán nem emlékeztem. Mentségemre szolgáljon, hogy arrafelé nem jártam sűrűn, és az akkor 95 éves, meglehetősen leromlott állapotú épületet 2007-ben újították fel. A szecessziós palotát az ötvenes években felszabdalták kis lakásokra, az eredeti homlokzatot, a Zsolnay majolikadíszítésekkel együtt bevakolták. Az épületben hajdan gázzal világítottak, ennek csöveit meg is találták a felújításkor. Liftet is terveztek a házba, de azt végül nem építették be, a helyét kialakították, de a beszerelésre váró felvonónak a II. világháború alatt lába kélt.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

Az 1910 és 1912 között épült Móricz-ház homlokzatának díszítése a juhászok subájáé

 

Az épület szomszédságában áll a város egyik legjelentősebb ipartörténeti emléke, a Szent István téri víztorony, amelyet sokan csak Öreg Hölgyként emlegetnek. Az 1904-ben elkészült víztorony tervezője Zielinski Szilárd volt, aki korát megelőzve, az építmény főbb elemeit vasbetonból képzelte el, annak ellenére, hogy akkoriban ezzel a technológiával még nem építettek víztornyot. A torony eredeti funkciója mellett számos kiállításnak is otthont ad, a legfelső szintről pedig remek kilátás nyílik a városra. A történeti kiállítás mellett van itt szóda- és fizikatörténeti kiállítás is, melynek részeként a Föld forgását szemléltető Foucault-ingát is elhelyezték a toronyban. A víztoronyba április 1-től október 31-ig, minden hónap első szombatján lehet felmenni.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

A víztorony körül azon építészek szobrai láthatók, akik hatással voltak a városkép alakulására

 

Meglepetés a kapualjban

 

A túra következő állomását - a Goldschmidt-házat - elsőre térképpel a kezemben sem sikerült beazonosítani. Hiába forogtam körbe-körbe a Bartók téren, egyetlen szecessziós épületet sem láttam. Később kiderült, a szecessziónak ma már nem sok nyoma van a házon, pedig a város híres építésze, Magyar Ede tervezte azt. Az ötvenes években ugyanis a nagypolgári lakásokat kisebb lakásokra osztották fel, és még egy emeletet is felhúztak az épületre, ennek következtében a tornyok, erkélyek, a homlokzat díszítései eltűntek, és az eredmény egy teljesen jellegtelen lakóház lett. Hogy a szecesszióról akkoriban mennyire másképp vélekedtek, azt a „legszögedibb szögedi”, Bálint Sándor néprajzkutató szavai is alátámasztják, aki az 1959-ben megjelent, Szeged városa című könyvében így írt a ház tervezőjéről, Magyar Edéről: „Épületeit a szecesszió szélsőségesen dekoratív hajlama jellemzi, amelyet azonban ma már eltévelyedésnek, az építészet igazi szelleméhez méltatlan, üres külsőségnek érzünk.”

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

Kapualj gyönyörű táncosnőkkel - ennyi maradt a szecessziós Goldschmidt-palotából

 

Bár az épületet szinte minden szecessziós jellegzetességétől sikerült megszabadítani, egy dolog furamód megmarad: a főbejárat mögötti kapualjban még ma is láthatók az eredeti, meseszép díszítések. Égbekiáltó kontraszt figyelhető meg az épület mai külseje és a korabeli francia táncosnőket megidéző női alakok szépsége között. Aki szervezett túra keretében érkezik, az biztosan be tud jönni az épületbe, ám ha egyénileg jövünk, akkor a szerencsétől és a lakók jóindulatától függ, hogy be tudunk-e lesni a kapualjba.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

Szeged egyik legszebb épülete az 1903-ban elkészült, új zsinagóga

 

Sokan egész Európa legszebb zsinagógájának tartják a szegedit, amelynek már a méretei is lenyűgözők: a közel 50 méter magas épület 1340 fő befogadására képes. Eltéveszteni sem lehet, teteje már messziről látszik. Az 1903-ban Baumhorn Lipót tervei alapján épült zsinagógán az eklektika stílusjegyei éppúgy megfigyelhetők, mint a szecesszió mór vonulatának jellegzetességei, de emellett barokk, gótikus, sőt román stílusjegyek is keverednek a sokféleségbe. Az épület legszebb része a kupolabelső, amely magát a világot szimbolizálja. A gyönyörű, festett kék üvegablakok a kor leghíresebb üvegfestőjének, Róth Miksának a műhelyében készültek, és azokat valószínűleg öccse, Róth Manó készítette.

 

A tragikus sorsú építész és mesebeli palotája

 

Ha Szeged és szecesszió, akkor mindenkinek először a város talán legszebb épülete, a Reök-palota jut eszébe. Az 1907-ben épült palotát a szecesszió egyik gyöngyszemének tartják, amely 2007-es felújítása óta eredeti pompájában látható és látogatható. Itt működik a Regionális Összművészeti Központ. Az építtető Munkácsy Mihály unokaöccse, Reök Iván, vízépítő mérnök volt, ezért is lett az épület díszítésének meghatározó motívuma a víz. A tehetős mérnök a művészetek nagy rajongója volt, emellett kellően nyitott és merész ahhoz, hogy egy olyan épületet terveztessen családjának, amely merőben más volt, mint amit a korszellem diktált. A falfelületek a víz hullámzását idézik, a fehér falakon kék vízililiomok a fő díszítőelemek, mellettük eredetileg vízi tündérek is voltak, de az a Reök család konzervatívabb tagjai számára már kicsit sok volt, így azokat lekapartatták. Az épület belső tere is gyönyörű, az aranyló liliomokba borult kovácsoltvas lépcsőkorláttal nem lehet betelni.

 

Fotó: Szaszánszki Kinga
Fotó: Szaszánszki Kinga

A Reök-palota 2007 nyarán mint Regonális Összművészeti Központ nyitotta meg kapuit a látogatók előtt

 

Az épületben szintenként volt egy-egy garzonlakás Reök Iván fiainak, és két-két többszobás lakás a lányainak. A földszinten egy vendéglő, több kisebb üzlet és a tervező Magyar Ede irodája kapott helyet. Magyar Ede nevét még sokáig Szegeden is csak kevesen ismerték, ma már van szobra, illetve róla elnevezett tér is a városban. Viszonylagos ismeretlensége annak köszönhető, hogy Budapesten nem dolgozott, autodidakta módon tanulta a tervezést, és mindössze 35 évet élt. Munkáit gyakran állítják párhuzamba a florális szecesszió világhírű képviselőjének, Antoni Gaudínak a munkásságával, azonban a két építész párhuzamosan, egymástól több ezer kilométerre, egymástól függetlenül alkotott. Magyar Ede számára elsősorban külföldi - bécsi, párizsi, müncheni - élményei, illetve Victor Horta brüsszeli épületei jelentettek inspirációt.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

 

A Reök-palota komoly szakmai sikereket hozott Magyar Edének, számos megrendelést kapott, de magánélete rövidesen válságba került. Egy szegedi lakóház tervezésekor beleszeretett megbízója feleségébe, akivel új életet akart kezdeni, a hosszan elhúzódó válás azonban lelkileg megviselte, a házat is saját költségén kellett befejeznie, ami anyagi helyzetét is megrendítette. 1912-ben, mindössze 35 évesen vetett véget az életének. Magyar Ede nyolc év alatt több tucat épületet tervezett Szegeden, köztük például a szegedi Református palotát és a Kárász utca sarkán, a Dugonics térnél álló Ungár-Mayer-palotát, amely építésekor a város második legmagasabb épülete volt, és földszintjén működött a Corso kávéház, ahol József Attila és Juhász Gyula is sokszor megfordult. Aki Magyar Ede munkásságával behatóbban is szeretne megismerkedni, az csatlakozhat a szegedi Tourinform által szervezett tematikus sétákhoz, amelyek során nemcsak a Reök-palotát lehet bejárni, de a tervező kevésbé ismert épületeit is meg lehet nézni.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

Az Ungár-Mayer-palota frekventált helyen, Szeged sétálóutcájában, a Kárász utcában áll

 

És ha Szeged összes szecessziós épületét megcsodáltuk már, egy kis autózással újabb szépségeket láthatunk a közeli Szabadkán. A „szecesszió városában” a városháza, a zsinagóga vagy a Raichle-palota mellett még számos szép banképület és bérpalota is van, de érdemes megnézni a 19. század végén népszerűvé vált hangulatos fürdőhely, Palics szecessziós épületegyüttesét is.

 

Térkép: Bába Imre
Térkép: Bába Imre

Térkép: Bába Imre

 

Hasznos információk
A szecessziós sétákkal kapcsolatban a Dugonics téren található Tourinform-irodában érdeklődhetünk. Itt beszerezhetjük a szegedi és a szabadkai séta útvonalát tartalmazó kiadványt is. Ezt egyébként a szecesszio.szegedvaros.hu oldalon szintén megtaláljuk, az épületek rövid ismertetésével együtt. Szecessziós témakörében több sétát is szervez a Tourinform-iroda, ezzel kapcsolatban a szegedtourism.hu oldalon lehet tájékozódni. A Reök-palotában ezenkívül a Regionális Összművészeti Központ is szervez palotanéző sétát (www.reok.hu).

A cikk megjelent a Turista Magazin 2018. márciusi számában.

 

A KORÁBBI MAGAZINOKAT ITT LEHET MEGRENDELNI.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Időutazás a szegedi Tisza-parton

Mit keres a pattogatott kukorica a kolostorban?

 

 

  

Cikkajánló