Nem csoda, hogy Mártély és környéke a festőket is elvarázsolja

Mártély központjában mérsékelt hétköznapi nyüzsgés fogadott, amikor leszálltam a Szentes felől érkező buszról. A közelben található üdülőterület felé vettem az irányt, de útközben is akadnak azért látnivalók.

Az Árpád-kori faluban már ezeréves múltra tekint vissza a halászat. Egy Szent István korából származó oklevélben arról írnak, hogy a birtokos zalavári bencés apátságba innen szállították a sózott halat. Még a 20. század első felében is több mint 30 család foglalkozott ezzel a tevékenységgel, olvasható a Rákóczi és a Kossuth utca sarkán álló, a mártélyi halászok emlékére állított táblán, ahol a régi fotók is megidézik a múltat.

Az építész a kápolna felépülését már nem érhette meg, azt ugyanis pénzügyi okok miatt csak Makovecz Imre halála után nyolc évvel, 2019-ben készült el. A Makovecz család rendszeresen járt a faluba, az üdülőterületen álló nádfedeles nyaralójuk ma már műemlékvédelem alatt áll.

A kis kápolnától átvágtam a réten a következő látnivalóig, Festők dombjáig, de előbb még megnézegettem a most virágzó réti őszirózsákat, és a még mindig nyíló szintén lila sóvirágokat is.

A „hóttig nyögöm” ház

A kis kápolna közelében, a gát tövében találjuk a Festők dombját, ami az itt alkotott, elhunyt festőművészek emlékét őrzi. A domb tetején egy nagy festőállvány áll, oldalában a festőművészek emléktáblái láthatók.

Mártély hangulata és a Holt-Tisza szépsége már a századfordulón felkeltette a művészek figyelmét. Az első ideérkező Tornyai János (1869–1936) az alföldi realista festőiskola megalapítója volt, aki a 7 km-re fekvő Hódmezővásárhelyről járt ki Mártélyra. Olyannyira megszerette Mártélyt, hogy 1911-ben házat épített a gát közelében. Az épületben ma a falu óvodája működik, a bejáratnál pedig egy különös felirat olvasható, „hóttig nyögöm” ház.

A házat Tornyai János nevezte el így, ugyanis nem állt túl jól anyagilag, amikor belevágott a házépítésbe. A vályogot ő maga verte, a cserepeket a barátaitól kapta, de padlóra már nem tellett, így a műtermét a földes szobában alakította ki. Festeni azonban inkább a határba járt ki. Lyka Károly művészettörténész, festő, akivel jó barátságot ápoltak, írta róla:

Aki szeretné megnézni Tornyai János festményeit, az látogasson el a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumba.

Mások is jöttek Mártélyra alkotni, köztük Endre Béla, akik az ideérkező festők mentora lett.1957-ben felépült az alkotóház, amely ma is várja a művészeket a holtág melletti sétányon.

A festői Holt-Tisza

Hogy a festők miért szerették annyira a Tisza mellett fekvő falut, azt hamar kiderül azok számára is, akik először járnak itt. A Tisza gátja mögött kezdődik az üdülőtelep, és pár lépés múlva már a holtág partján álluk, a látvány pedig tényleg festői. Mögöttem egy magas nyárfákkal szegélyezett sétány halad párhuzamosan a holtággal. Büfék, éttermek és nyaralók sorakoznak egymás mellett, némelyik magas lábakom, hisz itt a Tisza hullámterében vagyunk.

A holtág arculatának meghatározó elemei a horgászladikok, egymás után több móló is hosszan fut be a vízbe, mellettük pedig sok csónak ringatózik.

A mártélyi holtágat 1889 és 1892 között alakították ki. A Tisza szabályozása során átvágták a folyó kanyarulatát, és létrehozták a 4,6 km hosszú holtágat, amelynek legnagyobb szélessége 100 méter, átlagos mélysége két méter körül van.

Cölöpsétány a mocsárban

Holtág és a hullámtér világát a Tisza-holtág tanösvény bejárásával fedezhetjük fel. Az útvonal egy hosszabb és egy rövidebb körből áll. Én ez utóbbi, 2,6 km-es kört jártam le. A tanösvény a holtágat kísérő puhafás ligeterdőben hagyja maga mögött az üdülőterület házait.

Az útvonalon pihenők, tanösvény táblák és jól látható fából készült iránymutató táblák is vannak, így nem lehet eltévedni.

A sűrű nádasban és gyékényesben vezető pallósoron különleges szemszögből láthatjuk az itteni élővilágot. Az év bizonyos időszakaiban, árhullámok idején a pallósor egy része víz alá kerülhet, most azonban nem kellett ettől tartani, száraz lábbal kelhettem át. A cölöpsétány az erdőben is tesz egy kis kanyart, most azonban itt egyáltalán nem volt víz alatta.

A tanösvény mentén a fűz-nyár ligeterdőben – mint ahol az Alföld ártéri területein mindenhol – számos inváziós fajjal lehet találkozni. A legismertebbek és a folyóink mellett a legelterjedtebbek a gyalogakác és a zöld juhar. Mindkét faj őshazája Észak-Amerika, és mindkettő először dísznövényként került be Európába még a 18. század második felében, később erdészeti felhasználásuk is előtérbe került, mára pedig gyakorlatilag kiirthatatlanok a hullámterekből, és komoly nyomást gyakorolnak az őshonos növényzetre.

Mit keresnek az indiai lótuszok a holtágban?

A cölöpsétányról egy másik idegenhonos fajra is felfigyeltem, bár esetében invázióról még nem lehet beszélni. A mocsár nyílt vízfelszínén, a pallósortól kicsit távolabb, hatalmas levelek állnak a vízben. Bár a nagyméretű rózsaszín virágokat már nem lehet látni, de kétség sem férhet hozzá, hogy indiai lótuszokat vannak a vízben.

Tavaly itt már a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei kiszedtek egy nagy állományt, hogy megfékezzék a növény terjedését, de úgy tűnik, nem jártak teljes sikerrel. A virágokat, amik akkor még közvetlenül a pallósor mellett voltak, 2023 tavaszán fedezték fel. Már akkor megpróbálták kiirtani az állományt, de az enyhe télnek köszönhetően akkor is és tavaly is át tudtak telelni a növény iszapban megmaradt részei. A lótusz föld alatti hajtásai akár karvastagságúak is lehetnek az iszapban, és 5-10 méterre is elágaznak. Tavasszal ezekből jönnek fel az újabb levelek és a virágok.

Az indiai lótusz egyébként Ázsia mérsékelt égövi területeinek déli, délkeleti vidékén őshonos. A buddhisták szent növénye, de a hindu mitológiában is fontos szerepet játszik, a kínaiak pedig a tisztaság, az erény és a becsületesség jelképeként tekintenek rá. És bár kétség sem férhet hozzá, hogy gyönyörű növény, itt a mártélyi Holt-Tiszában nincs helye. És hogy hogy került ide? Nagy valószínűséggel valaki szándékosan telepíthette ide, ezt támasztja alá az is, hogy 2023-ban közvetlenül a tanösvény pallója mellett jelent meg, és mostanra onnan terjedt át már a távolabbi vízfelszínekre is.

Búcsú Mártélytól az ország legbájosabb vasútállomásán

A cölöpsétány után erdei úton mentem tovább, és hamarosan elértem a Tiszát, ahol rövid ideig farkasszemet néztem egy legelésző őzzel. Sajnos útközben több tanösvénytáblát is csúnyán összegraffitiztek, némelyiket el sem lehet olvasni emiatt, pedig sok érdekes információt lehetne megtudni róluk.

Az útvonal kis körének fordulójában egy madármegfigyelő torony áll, sajnos az erdőnek, amire rálátunk, már csak a helye van meg, pontosabban a helyén egy kis csemetékből álló ültetvény van, néhány szép hagyásfával.

Szóval sokkal többet innen fentről sem lehet látni, mint lentről, egy rejtélyes tárgy miatt azonban még maradtam, fent a toronyban ugyanis van egy hűtő, tetején fagyasztószekrénnyel.

A beltartalom sem árult el semmit, a hűtőnek csak a felső részét tudtam kinyitni, és abban egy elnyomott csikken kívül mást nem találtam. Szóval a mártélyi rejtély egyelőre megoldásra vár. Ha valaki tud valamit az erdei hűtő eredettörténetéről, ossza meg velem.

Innen a tanösvény nagy köre néhány kilométeren át továbbhalad a Tisza mentén, de én visszafordultam az üdülőterület irányába, és ugyanazon az úton visszamentem a cölöpsétányra, hogy nézelődjek még ott egy kicsit. Az ösvénnyel párhuzamosan egy réten átvezető földúton is vissza lehet jutni a cölöpsétányig, ha valaki nem szeretne ugyanott visszamenni.

Az üdülőtelepről visszasétáltam a faluba, hogy az ország egyik legbájosabb vasútállomásáról elvonatozzak a közeli Hódmezővásárhelyre. Szentes és Vásárhely között 1894-ben épült meg a vasút, a népi építészet stílusjegyeit magán viselő kis állomásépület 1900-ban épült meg. Az épületet – eredeti értékeit megtartva – 1986-ban modernizálták. Forgalmi szolgálat már nincs benne, így egyelőre üresen áll, reméljük, találnak majd számára valami hozzá passzoló funkciót. Hosszan nem tudtam nézelődni, mert befutott a Bzmot Mindszentről, és zötyögött tovább a Vásárhelyi-pusztán át Hódmezővásárhelyre, ahol átszálltam a TramTrainre, következő úticélom, Szeged felé.

A Tisza-holtág tanösvénnyel és a cölöpsétánnyal kapcsolatban minden fontos és hasznos információt megtaláltok a Természetjáró.hu-n.