Élményekkel teli kihívás a Bükkös-pataktól a Kő-hegyig

Idén januárban jártam életem első teljesítménytúráján, a Téli Mátrán. Jó volt, szép volt, és így elsőre az XL-es táv elég kemény is, utána úgy éreztem, a teljesítménytúrázás nem igazán az én műfajom. És tessék, kicsit több mint két hónappal később már megint ott álltam egy rajtban. Ezúttal Szentendre belvárosából indultam útnak, egyedül. A Bükkös Kör ugyanis egy instant teljesítménytúra, vagyis regisztráció és nevezés után egyénileg, bármikor lehet teljesíteni. Nem kell más hozzá, csak egy okostelefon, amellyel az út során le tudjuk olvasni a teljesítést igazoló ellenőrzőpontok QR-kódját.

A Szentendréről induló és ugyanoda érkező Bükkös-kör esetében két táv, 31 km és a 70 km között lehet választani, amelyeket futva és túrázva is lehet teljesíteni. Én a rövidebb távra vállalkoztam, amelynek szintideje túrázók számára 9 óra.

Ki a városból a Bükkös-patak mentén

A rajtkódot a szentendrei Tourinform Iroda kapujában találjuk. Az út első néhány kilométere a Bükkös-patak mellett vezet, a Bükkös tanösvény útvonalán. A tanösvény táblákon sok érdekes információt olvashatunk a patakról és annak környékéről. A szintidő miatt a túra közben sok idő nincs az olvasgatásra, ezért én lefotóztam a táblákat, és már otthon olvasgattam el a szövegeket.

Megtudtam például, hogy egykor a patakon hét vízimalom működött, de ma már ezek közül egy sem látható eredeti állapotában. Legtovább, 1944-ig a Gruber-malom működött. Több helyen vendéglők is voltak a malmok mellett, ezeken a helyeken a felduzzasztott víz kedvelt fürdőhely volt.

Itiner és GPS-track legyen veled

A patak kezdetben kikövezett mederben halad, aztán a természetes medrében folydogál tovább, és ennek köszönhetően itt már jóval gazdagabb az élővilág. Az árnyas fákkal övezett vízfolyást szép kertes házak kísérik, bár nem ismerem a helyi viszonyokat, de alighanem ez lehet itt Szentendre egyik „Rózsadombja”.

A patak mentén helyezkedik el Izbég városrész, ami régen önálló település volt. A hajdani egyutcás kis falu nevét, amit menedéket jelent, valószínűleg a 17. század végén itt letelepedett szerbektől kapta.

A város szélén a patakot eddig kísérő betonút keskeny ösvénnyé válik, majd hamarosan elválnak útjaink a Bükkös-pataktól, és megindulunk a hegyek irányába. Elérjük a szentendrei Skanzent és a forgalmas Sztaravodai utat. A szerb eredetű név a közeli Sztaravoda-forrásra utal, ami öreg vizet jelent.

Indulás előtt letöltöttem magamnak a Bükkös-kör GPS-trackjét és lefotóztam a szöveges itintert is, amit az út során többször is elővettem. Például a skanzen után, itt ugyanis nemrégiben útvonal változás történt, ami a GPS-track-en még nem látszik, a szöveges itinerben viszont már ott van, hogy az eddigi útvonal egy része magánterület lett, ezért Szarvashegyen már nem haladunk át. Erre mindenképpen figyeljünk.

A bukkoskor.hu oldalon az ellenőrzőpontok pontos helyét és fotóját is megtaláljuk, sőt a vízfelvételi lehetőségeket is, ami szintén nagyon hasznos, pláne egy olyan nyáriasan meleg napon, amikor én is bejártam a túrát.

Sütkérező kuszma, virágzó agárkosborok

Az első ellenőrzőkódot Szentendre és Pilisszentlászló között egy erdészeti sorompónál találjuk, innen aztán egy kellemes erdei séta következik a szomszédos faluba.

Az aljnövényzetben mostanra az odvas keltikéket már alig látni, helyettük hagymás fogasír, olocsáncsillaghúr, indás ínfű virágzik most, a tavaszi kankalinok még tartják magukat, de a legtöbb helyen már elnyílóban vannak.

A falu előtt nem sokkal majdnem ráléptem egy lábatlangyíkra, ami épp az ösvény közepén napfürdőzött. Először azt hittem, nem is él már, de aztán észrevett, és beiszkolt a fűbe. A közönséges lábatlangyík vagy kuszma első pillantásra siklónak tűnhet, de valójában a gyíkok közé tartozik, ha jobban megnézzük, látszik, hogy a feje egészen gyíkszerű és a szemhéjai lecsukhatóak.

Pilisszentlászlón találjuk a második ellenőrző kódot, a Kis Rigó vendéglőnél, ahol a kéktúra bélyegzője is van. Innen a kéken folytatjuk utunkat, és hamarosan ismét patakparti hangulatos ösvényeken vezet az út.

A Sikárosi-réten áthaladva eszembe jutott, hogy tavaly májusban jártunk erre, családi kéktúrázásunk során. Épp azon gondolkoztam, hogy akkor tele volt a rét agárkosborokkal, amikor megláttam egy szép kis orchideát a fűben, aztán még egyet, meg még egyet, és még sokat. Leggyakoribb kosborfajunk nem nő nagyra, maximum 20-25 centis csak. Alapvetően bíborszínű a virága, de vannak halványabb színváltozatok is, erre a változatosságra utal latin neve is. A benne szereplő moros szó ugyanis görögül bolondot jelent. A Sikárosi-rét egyébként különös nevét az itt élő zsurlókról kapta. Ezeket a növényeket ugyanis régen edények tisztítására, sikárlásra használták.

A következő ellenőrző pont a Bölcső-hegy tetején várt, így egy jó kis hegymenet következett a kilátóig. Minden ponton két QR-kódot helyeztek el a szervezők, itt a kilátó alatt nekem jól is jött egy odvas fán elhelyezett alternatív pont, mert a másikat nem találtam meg.

Ha már itt voltam, természetesen felnéztem a kis kilátó tetejére, ahonnan a szentendrei cél még egy kicsit távolinak tűnt, pedig itt már a 20. kilométernél tartottam. Miután kigyönyörködtem magam a panorámában, leereszkedtem a Lajos-forráshoz. Az út első felében kicsit eltaktikáztam magam a vízzel, keveset ittam, így Pilisszentlászlón, ahol több helyen is megtölthettem volna a kulacsomat, nem tettem meg ezt, mert majdnem tele volt még, a Bölcső-hegyi mászásra viszont már csak kevés vizem maradt. A Lajos-forrásnál aztán nagyon jólesett a hűs forrásvíz, és a táv utolsó szakaszának újult erővel vágtam neki.

Egy kihagyhatatlan kitérő

A Vasas-szakadék a hivatalos útvonalban nincs benne, de a Kő-hegyi menedékházhoz vezető sárga jelzésű útról csak egy 100 méteres kitérő, ezért mindenképpen érdemes arra kanyarodni. A Vasas-szakadék ugyanis egy csoda.

A zord szürke sziklafalak között húzódó szűk sikátor 30-40 méter mélyen hatol a kőzettömb belsejébe, néhol alig egy méter széles. A szakadék és a mélyben folytatódó hasadékbarlang a vulkáni törmelékből összecementálódott hegyoldal későbbi oldalirányú mozgásai nyomán nyílt fel. A Vasas-szakadék név egyes vélemények szerint a csepeli vasmű turistáitól kapta a nevét, ahogy a közelben található forrás is, más vélemények szerint a név inkább a kőzet vöröses színű alkotóelemeire utal.

Visszatérve a sárga jelzésre már nem sokat kell gyalogolni az utolsó ellenőrző pontig, a Kő-hegyi menedékházig. Közel a házhoz, nagy örömömre, belebotlottam néhány tő magyar zergevirágba. Ahogy tavaly, úgy idén is a szokásosnál korábban kezdett virágozni ez a faj is. Az akár 1 méteres magasságot is elérő, feltűnő sárga virágú növénnyel száraz tölgyesekben találkozhatunk, ritkasága miatt 1982 óta védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint tövenként.

31 km-rel és szűk nyolc órával később

Hogy a Czibulka János Menedékház mellett van egy tó is, korábban nem tűnt fel, talán azért, mert akkor nem volt víz benne. A Kő-hegyi tó azonban most szép nagy, és létezéséről már messziről árulkodik az itt élő békák koncertje.

A menedékházat hétvégenként sok túrázó látogatja, most azonban ezen a hétfőn csak én voltam itt. A ház szentendrei turisták adományaiból és munkájával épült 1933-ban. A névadó Czibulka János patikus volt, aki a Magyar Turista Egyesület tagjaként sokat tett azért, hogy a tervekből valóság lett.

Érdemes innen is egy kis kitérőt tenni a Petőfi-pihenőhöz, ahonnan a legenda szerint a költő 1845. szeptember 23-án gyönyörködött a panorámában. Itt találjuk a nevezetes Gomba-sziklát vagy más néven Napóleon kalapját, amelynek alsó szintje a puhább kőzet miatt jobban pusztul, mint a keményebb, ellenállóbb anyagból álló kalap.

A menedékház a túra 25. kilométerénél van, így innen már csak egy kellemes, lefelé vezető 6 km vár ránk. A Bükkös-pataknál aztán hamarosan vissza is csatlakozunk a reggel már bejárt útvonalra. A reggeli nyugalom után délután már nagyobb a nyüzsgés a városban, megélénkült a patakpart is, nem csodálom, a nagy melegben klassz lehet is hűsölni. De nekem erre egyelőre nem volt időm, közel a célhoz inkább megszaporáztam a lépteimet, majd 7 óra 44 perc után újra ott álltam a Tourinform iroda kapujában, hogy leolvassam a cél QR-kódját.

Bár a közösségi élmény érzése ezúttal elmaradt, hisz egyedül álltam a célban, de azért a sikeres teljesítés adta öröm és jóleső fáradtság nagyon is megvolt. Azt nem mondom, hogy legközelebb a 70 km-es nagy körrel folytatom. De, ugye, soha ne mondd, hogy soha.