Az ismert természetvédő civil szervezet, a WWF (World Wildlife Fund) által 2009-ben bevezetett név elsőre kicsit hatásvadásznak tűnhet, de ha jobban megismerjük a Mura, a Dráva és a Duna árterei által közrefogott, öt országban elhelyezkedő, hatalmas zöldfolyosót, rájöhetünk, hogy messze nem csak egy marketingfogásról van szó. Bevetettük magunkat a vadonba, hogy megrajzoljuk Európa új bioszféra-rezervátumának kontúrjait.
„Jogosnak tűnik a névhasználat, hiszen egy biológiailag nagyon sokszínű vidékkel van dolgunk, de ez nem csupán egy turisztikai márkanév, legalább annyira szeretnénk előremozdítani vele a legtöbb érintett ország irányából periferiális térség ökológiai szempontú fejlesztését is” – kezd egy erős felütéssel Jure Čuček, a hasonló márkanév alatt futó, transznacionális kerékpárút szlovéniai menedzsere a vele való beszélgetés során.
A Dráva egyediségét egyértelműen vadregényessége jelenti: kristálytiszta, áttetsző vize, a folyton átmozgatott, hófehér sóderpadok és a végeláthatatlan zöld galériaerdő látványa. Lakott területet alig lehet a vízről látni a Dráva hazai szakaszán, rétisast viszont annál többet, hiszen itt található a legnagyobb hazai populációja.
Ezt pedig már Bencze Ádám mondja, aki egy személyben halőr, vízitúra-vezető, valamint a Vízváron található Éden Park túraközpont egyik szervezője. És nem mellesleg ő segít nekünk most kiigazodni ebben a „dzsungelben”.
A Drávaalpesi arca Ausztriában
Hazánk legtisztább folyója
De kezdjük az elején! A Dolomitokban eredő Dráva olyan nevezetes alpesi tájakon halad keresztül, mint Lienz, Villach és Maribor környéke, majd mintegy 750 kilométer megtétele után – öt országot érintve – a horvátországi Almásnál torkollik a Dunába. Az egyik legerősebb sodrású, nagy esésű folyónk. A térképről is egyértelműnek tűnik, hogy a folyónak a Barcs feletti, meanderező része az igazán látványos az egyébként 1996 óta teljesen egészében védett hazai szakaszon. Bár nekünk nincs szerencsénk, éppen árad a folyó és ezért a víz színe most a többi alföldi folyónk vizéhez hasonlatos,
aki először jár a Dráván, általában meglepődik vizének tisztaságán és áttetszőségén.
Ez főleg a Murával való találkozása feletti szakaszon van így, ott az alpesi vízfolyásokat idézően türkizszínű a folyó vize. A hegyi jellegű, hordalékát aktívan mozgató vízfolyásból Barcs alatt válik a jól ismert, hömpölygő, szélesebb folyóvá (és éppen ezért a torkolat felől idáig hajózható).
A Dráva főékessége annak zabolálatlan-sága
Hogy képet kapjunk a Dráva erejéről, érdemes tudni, hogy Őrtilos térségében a szállított kavics (Barcs alatt már inkább csak homokot szállít a folyó) mérete elérheti az ökölnyi nagyságot is, továbbá az aljzaton görgetett kövek hangját néha a partról is lehet hallani. A szabályozások ellenére az egyetlen olyan folyónk a Dráva, amelynél érvényesülni tudnak az áradásokat követő partszakadások, és a folyó (legalábbis annak Barcs feletti szakaszán) folyamatosan áthalmozza az üledékét, zátonyokat, szigeteket épít.
„Olyannyira így van ez, hogy minden szezonunk első feladata, hogy feltérképezzük a folyó új zátonyait, felmérjük a terepet, hogy mit épített a folyó” – mondja Ádám. S szinte varázsszóra, a Heresznye melletti magaspart előtt kavicsot fog a motorcsónak. „Ez a zátony például tavaly még nem volt itt…”
Az alföldi folyóvá terebélyesedő Dráva Eszéknél1922-ben
De milyen is a Dráva? Gyönyörű és különleges. A hazai folyók közül a Dráva büszkélkedhet a legjobb ökológiai és medermorfológiai állapottal. A folyó magyarországi szakaszát puhafás ártéri ligeterdők – mint közösségi jelentőségű élőhelyek – kísérik, lakott területek a vízről alig látszanak. Érintetlenségének megőrzésében fontos szerepe volt a Dráva határ menti helyzetének, hiszen a szocializmus évtizedeiben be sem lehetett lépni ide.
A fokgazdálkodásnak a Drávánál nem volt olyan nagy hagyománya, mint a Duna mentén, de a vadgyümölcsök, gyógynövények és gombák gyűjtése, a méhészet, a pákászat, a halászat, a legeltető állattartás, továbbá a keményfaligetekre alapozott hamuzsírfőzés és a puhafás galériaerdők faanyagát hasznosító kézművesség, csónakkészítés, vesszőfonás, a nád hasznosítása mind-mind jellemző foglalkozás volt, ez adta a térség gazdasági fejlettségének alapját.
A folyó vize és hordaléka megújította az erdőket és a kaszálókat, továbbá hallal látta el a mocsarakat, a holtágakat. A folyón csak kisebb sajkák és dereglyék úsztak Ausztria felől, vassal, ólommal, mésszel, faáruval megrakodva.
Bár 1863–1864-ben még a gőzhajózás is megindult a Dráván, a nagyszámú vízimalom és a folyó részleges szabályozatlansága, továbbá a Barcsnál megépült Pécs–Murakeresztúr-vasútvonal miatt a hajózás sosem volt jelentős tényező a folyó életében (amely aztán a II. világháborút követően lényegében meg is szűnt).
Kis csér a Dráva egyik zátonyán
Az egyébként már Mária Terézia uralkodása alatt, 1784-ben megkezdődött és lényegében máig (a Dráva utolsó kanyarulatátvágása 1988 és 1991 között zajlott a János-szigetnél) tartó szabályozások drámai változást hoztak a folyó tágabb környezetének életében. Az ártér összeszűkült, a gátak közé szorított folyó nagyobb sebességgel mélyíti medrét, így a levágott vagy lefűződött holtágak egyre kevésbé kapnak vízutánpótlást a folyó felől (egy idő után pedig már csak mesterségesen, zsilipeken keresztül), ezért egyre inkább feltöltődnek. A mentett oldalon az addigi vízbőséget a kiépített, egyirányú vízelvezetés miatt gyakran aszály, de legalábbis vízhiány váltotta fel, amellyel előbb-utóbb muszáj lesz valamit kezdeni, ha figyelembe vesszük a globális klímaváltoztatás helyi hatásait.
A Dráva és az agyagosabb vízgyűjtőterületről érkező Mura összefolyása Őrtilosnál
További probléma, hogy a folyó felsőbb szakaszán működő vízerőművek és hatalmas víztározók jelentősen mérséklik az árhullámok hatását is – már ha van árhullám, napjainkban ugyanis az is el-elmarad. A folyóhoz képest egyre magasabb helyzetbe kerülő holtágakba így még a zöldár is csak ritkán képes behatolni, a halak ezért nem tudnak hol ívni. Éppen ezért a természetvédelem számára egyre fontosabbá válik a vizes élőhelyek rehabilitációja, ahogy az a folyó leghíresebb és egyben legnagyobb egykori holtágánál, a Szaporca melletti Ó-Drávánál is történt, amely az északról érkező Fekete-vízből kapott vízutánpótlást az Ős-Dráva Program keretében.
Évszázadokon át egy elmés szerkezettel közlekedtek a folyón a helyi gazdák
Évszázadokon át egy elmés szerkezettel közlekedtek a folyón a helyi gazdák. Az egyik oldalon egy fenékre eresztett, nagy vasmacska tartotta azt a hosszú, úgynevezett ladikokkal a vízfelszínre emelt és ott tartott láncot, amelynek a segítségével, no és persze a víz sodrásának megfelelő irányból nekifeszített kormánylapát használatával egyszerűen, motor nélkül közlekedhetett a komp a terhével, még a 20. században is.
A világ első, öt országot érintő bioszféra-rezervátuma
Nem véletlen, hogy ezen a csodálatos vidéken jött létre az UNESCO ötoldalú, határokon átnyúló Mura–Dráva–Duna Bioszféra-rezervátuma, amely persze a Dráva árterén túl többek között olyan vizes élőhelyeket is magában foglal, mint Közép-Európa ártéri erdőségeinek egyik legszebbike, a Béda-Karapancsa a Duna mellett. Az UNESCO Ember és Bioszféra Programjának keretében működő, világméretű hálózathoz tartozó területek feladata a természeti értékek, az ökoszisztémák és a biológiai sokszínűség védelme, a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés elősegítése, valamint a környezeti oktatás és kutatás támogatása. A határokon átnyúló bioszféra-rezervátum egyesíti a Mura, a Dráva és a Duna régiójának több mint 13 védett természeti területét, és fenntartható módon, közösen kezeli a folyami ökoszisztémát, valamint ösztönzi a régió gazdasági fejlődését.
A partifecske lösz-,
illetve homok-falakba vájt
üregekben költ
S hogy mindezt miért? A különleges földrajzi helyzetben lévő folyó rendkívül értékes élővilágnak nyújt otthont. Gazdag halfaunájában olyan ritkaságok is megtalálhatók, mint a botos kölönte, a dunai galóca, a leánykoncér, vagy a dunai ingola. A világon csak itt él a drávai tegzes, és a gyorsabb folyású, durva hordalékot szállító folyók és patakok kavicsos zátonyait és fövenyeit kolonizáló csermelyciprus legerősebb hazai populációja is innen ismert.
A halban gazdag folyó természetesen sok vízimadarat, illetve a vízhez kötődő életmódot folytató madarat vonz. A Dráva jellegzetes magaspartjain hatalmas partifecske- és gyurgyalagkolóniák élnek, de az egyik legnagyobb érték a kis lile és küszvágó csér mellett fel-feltűnő, hazánkban máshol kifejezetten ritka, a Dráva kavicszátonyain költő kis csér. Persze az sem mellékes, hogy a folyó melletti erdőkben él hazánk legnagyobb rétisas-állománya, és fekete gólyából is találni errefelé szép számban.
Gyurgyalagok nászajándékozása
A WWF kezdeményezése korántsem csak az érintett folyók természeti állapotának javulásáról és a turizmusról szól. „A folyógazdálkodás ökológiai szempontok szerinti átalakítása, a kavics- és homokkitermelés leállítása vagy legalább csökkentése, természetvédelmi rehabilitáció a leromlott folyószakaszokon, a dubravai erőmű csúcsra járatásos üzemmódjának beszüntetése a Dráván, valamint a régió további vízerőmű-építési terveinek elvetése a Mura és a Dráva mentén mind-mind célja a kezdeményezésnek” – állítja Jure.
A fantasztikus élővilágot a vízitúrázás mellett a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság (DDNPI) által üzemeltetett látogatóközpontokban (Dráva Kapu Bemutatóközpont, Ős-Dráva Látogatóközpont és Fehér Gólya Múzeum) és a hozzájuk kapcsolódó számos tanösvényen ismerhetjük meg leginkább.
Vadonélmény: vízitúra a Dráván
Hazai viszonylatban egyedülálló élmény vízre szállni a Dráván, de a fent leírtak miatt ezt azért ésszel célszerű megtenni. Az egy dolog, hogy az egyik leggyorsabb sodrású folyónk 7–12 km/h-s átlagos sebességgel hömpölyög, ezért csak lefelé lehet a folyón evezni, de a bal (magyarországi) partjának jellegzetessége, a folyót kísérő magaspart további kihívások elé állítják a túrázót. „Ugyanis ha valaki elvéti a nemzetipark-igazgatóság által kijelölt táborhelyet, akkor baj van.
Horvát részen tilos kiszállni, máshol nehéz a magaspart miatt, vadkempingezni pedig a természetvédelem miatt tilos” – ismerteti Ádám az itteni vízitúrázás sajátosságait. „További veszélytényező, hogy a Dráva vízhozama erősen és hirtelen ingadozó, a víz alatt pedig, nyilván vízállás függvényében, néhol hatalmas fák fodrozzák a vízfelszínt” – folytatja Ádám az objektív tájékoztatást.
A Dráva az egyik legszebbvízi útvonal hazánkban
„Kötelező a személyi igazolvány is a hajón, hiszen bár Magyarországon szállunk vízre mindennap, esténként pedig szintén hazánkban verünk tábort, jelentős szakaszokon Horvátországban túrázunk”. A trianoni határ több helyütt a régi, meanderező medret követi, így Vízvár és Barcs között például lényegében percenként lépjük át a kanyargós határt a kiegyenesített folyón. A Bélavár és Zákány közötti szakasz teljes egészében Horvátországban halad.
Nem csoda, hogy mind természetvédelmi okokból kifolyólag, mind a határhelyzetből adódóan csak engedéllyel lehet a Dráván túrázni, ráadásul a DDNPI csak kétnaponta engedélyezi a túrákat, maximum 35 fővel, és a kikötés helyei is korlátozva vannak. A nehézségektől függetlenül vadregényessége, tiszta vize és hófehér kavicspadjai miatt egyértelműen különleges helyet foglal el a Dráván való evezés a hazai vízitúrák bakancslistáján. Végül, de nem utolsósorban – és meglehetősen ünneprontó módon – érdemes megjegyezni, hogy az élővilág védelmének érdekében tilos kikötni és fürödni a kavicspadokon.
A legtöbb hosszú, általában 6-7 napos túra Őrtilostól indul, majd Vízvár, Barcs, Szentborbás, Drávasztára, Vejti és Drávaszabolcs érintésével halad a folyón.
A Dráva legszebb hazai szakasza Őrtilos és Barcs között van, itt haladnak a rövidebb túrák, de sokan beiktatnak egy evezést a Murán is, így ők Muraszemenyénél kezdik meg a lapátolást.
A hosszabb, fix túrákat szilveszter után azonnal lefoglalják a vízitúrát szervező cégek, főleg a főszezonban és hétvégén. Leginkább ezekkel érdemes számolni, ha a vízről is meg akarjuk ismerni a Drávát. Újdonság azonban, hogy idén a hosszú túrák mellett már egynapos túrák szervezésére is van lehetőség, ha a túra előtt három nappal bejelentik azt a szervezők a nemzetipark-igazgatóságnak.
A Dráva felső szakasza mentén, a forrástól Varasdig tartó Drauradweg nagyon népszerű kerékpártúra-
Hivatalos, a nemzetipark-igazgatóság által engedélyezett táborhelyek Őrtilosnál, Vízvárnál, Barcsnál, Szentborbásnál, Drávasztáránál, Vejtinél és Drávaszabolcsnál várják a vízi vándorokat. Ezek a legtöbb esetben az ártéren található nomád, bár több helyütt felújított, mosdóval ellátott táborhelyek. Egyes helyeken, ahogyan Vízváron is, a gát túloldalán szálláshelyeket is találunk. Vízváron például nem csupán vízitúrázóknak tökéletes választás az Éden Park, ahol jól felszerelt kemping, pihenő- és piknikezőhelyek, továbbá három darab, újonnan épült, teraszos vendégház várja egész évben a túrázókat. No és persze olyan szakavatott vezető, mint akihez nekünk volt szerencsénk. További információ: varadrava.hu
A bioszféra-rezervátum nem ér véget a gáton
A gátak közé szorított folyó és az egyes holtágak megismerése mellett legalább annyira izgalmas a három folyó tágabb környezete is. A 2022-ben élesített foglalási rendszerrel debütált, végig táblákkal jelölt Amazon of Europe kerékpártúra-útvonal nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy Európa egyik legmenőbb regionális kerékpártúra-útvonala legyen. Az ausztriai Mureckben induló, Mohácsánál végződő, mind a Dráva északi, mind a déli oldalán futó útvonal összesen 1250 kilométer hosszan, 27 túraszakaszra bontva várja azokat, akik fel kívánják fedezni a természet mellett a tágabb térség szinte felsorolhatatlan kulturális és gasztronómiai értékeit is.
A hazai szakaszán a Dráva két partjára jellemző aszimmetria azért kirajzolódik a kerékpártúra-útvonal térképén is. Mintha a Drávát övező „dzsungel” északról, az amúgy is magaspart által védett magyarországi oldalról jobban jellemezné a Dráva hazai szakaszát, a kerékpárút sem tudja itt mindenhol úgy megközelíteni a folyót, ahogy délen teszi. Jó, hogy vannak még ilyen „dzsungelek”, illetve olyan kezdeményezések, mint ez a bringaút is, amelynek esetében a túravezetésből befolyt bevétel egy része közvetlenül helyi természetvédelmi célokat szolgál.
A cikk a Turista Magazin 2022. július-augusztusi számában jelent meg.
