A vén kontinenst keresztül-kasul behálózó kerékpáros turisztikai útvonalak közös brandje az Európai Kerékpáros Szövetség (ECF) égisze alatt működő EuroVelo hálózata. Magyarországot négy ilyen útvonal is érinti, így érdemes feltérképezni, pontosan mit is takar az EuroVelo név, miért érdemes nyeregbe pattanva bejárni ezeket.
A sztori majdnem harminc évvel ezelőtt, 1993-ban kezdődött Dániában, ahol nemzeti szinten megvalósították azt, amiről napjainkban európai léptékben szól az EuroVelo, azaz létrehoztak egy országos szintű kerékpárút-hálózatot. Ez adta az ötletet ahhoz, hogy egyes lelkes kerékpáros-szervezetek az egész kontinensre kiterjedő hasonló hálózatról kezdjenek gondolkodni: szó szót, konferencia konferenciát követett, majd 1997-től uniós pályázaton nyert források segítségével kezdett testet ölteni az elképzelés. Első körben persze még nem beszélhettünk több ezer kilométernyi aszfaltcsíkról és kijelölt útvonalakról – megvalósíthatósági tanulmányok, tervezési útmutatók, üzleti tervek készültek, megannyi olyan dolog, amely kevésbé látványos, viszont annál fontosabb egy ekkora projekt sikeres megvalósításához.
Az első EuroVelo útvonal, amelyet „megnyitottak”, végül a 12-es számú, az Északi-tengeri útvonal lett (amely egyébként a nevezett tenger partjain, Norvégiát, Svédországot, Dániát, Németországot, Hollandiát, Belgiumot és az Egyesült Királyságot érintve 7 500 kilométer hosszan kanyarog).
2007-ben került a projekt koordinálása az Európai Kerékpáros Szövetséghez (European Cyclists’ Federation – ECF), és 2011-ben kapott egy projektmenedzsert a magyar Bodor Ádám személyében. Közben persze újabb és újabb útvonalak csatlakoztak a hálózathoz, így ma már majdnem másfél tucatnyi közül lehet választani.
Alapelvek
De miért érdemes az egyszeri kerékpáros turistának az EuroVelo logójával ellátott táblákat követve kanyarogni keresztül a kontinensen? A válaszért visszatérünk az EuroVelo-történet kezdetére, az alapötlet ugyanis az volt, hogy úgy érdemes megtervezni az európai szintű hálózatot, hogy a potenciálisan legjobb útvonalakat gyűjtsék össze, illetve mutassák be a potenciálisan arra tévedő kerékpárosoknak. Egyfelől tehát természetesen a bringásokat közvetlenül célzó promóciós eszközről van szó, amely mögött azonban egy komoly brand áll, hiszen EuroVelo útvonalakat nem lehet csak úgy, vaktában kijelölni – meg kell felelni bizonyos kritériumoknak ahhoz, hogy egyáltalán el lehessen kezdeni az adott útvonal minősítését. Ezek a kritériumok meglehetősen sokfélék, a minősítésnek például olyan alapelvei vannak, mint hogy előnyben részesítik a szilárd burkolattal ellátott utakat, ha közúton vezet a túraútvonal, akkor a gépjárműforgalom nem lehet jelentősebb napi 2000 járműnél, továbbá legyen járható bármivel (pl. handbike, kerékpár-utánfutó stb.). A kritériumoknak való megfelelés egyben biztosíték is a bringás számára arra nézve, hogy általában biztonságos, könnyen és jól járható utakkal találkozhat az EuroVelo hálózatában.
Ha egy kicsit a másik oldalról, az egyes útvonalakat kitaláló, megvalósító szervezetek szemszögéből tekintünk az EuroVelo-kezdeményezésre, mindez kiváló motiváció a nagy európai hálózatba kerüléshez, és előmozdítja a nemzeti kerékpáros turisztikai útvonalak fejlesztését is. Ezt az ECF is segíti számtalan módszertani segédlet, tervezési útmutató, kommunikációs eszköztár elérhetővé tételével, amelyekben többek között szó esik infrastruktúra-fejlesztésről, monitoringról, a jelzésrendszer kialakításáról, a közösségi közlekedéssel való kombinálás lehetőségéről. (Aki behatóbban szeretné mindezt tanulmányozni, az az Eurovelo for Professionals oldalról több mint 200 ilyesfajta dokumentumot tölthet le.)
Azért persze nem mindenhol számíthatunk tökéletesen kitáblázott, tükörsima aszfalttal borított útvonalakra, ugyanakkor az EuroVelo honlapja segít eligazodni ezen a téren: minden egyes útvonalról megtudhatjuk, hogy az mennyire van kiépítve. Mind a tizenhét útvonal esetében egy térkép mutatja, hogy az alábbi négy kategória közük melyikbe esnek annak egyes szakaszai:
- Certified EuroVelo route: az ilyen útvonal maga a tökély, príma táblázással és járhatósággal.
- Developed route with EuroVelo signs: jelzett útvonal, nem tökéletes, de ajánlott kategória.
- Developed route: létezik a nyomvonal, de helyenként hiányos a táblázás is, szóval nem árt hozzá egy jó térkép.
- Route under development: olyan útvonal, amely egyáltalán nincs kijelölve, de aki szeretné, kipróbálhatja (ha úgy tetszik, „a helyi kerékpáros-szervezetek szerint járható bringával”).
Az a fenti kategóriákból is érezhető, hogy nem árt indulás előtt alaposabban tájékozódni, de általánosságban elmondható, hogy Nyugat-Európában találhatók a legjobban kiépített útvonalak, míg Kelet-Európában vagy a Balkánon inkább a kaland jelleg dominál (de erre is van igény, tehát ez nem feltétlenül jelent problémát).
Ebből is látható, hogy így számos célcsoport igényeinek meg tud felelni az EuroVelo hálózat: a családosoknak célszerűbb például Németország, Hollandia vagy Franciaország felé venni az irányt, míg a magukat kevésbé „szofisztikált” környezetben jól érző bringások Délkelet-Európa felfedezésére indulhatnak valamelyik arrafelé vezető útvonalon. Valószínűleg kevesen nyomnak végig egy több ezer kilométeres nyomvonalat, de a nagy többségnek az EuroVelo segít kiválasztani a legjobb útvonalakat.
Hazai pályán
Magyarországot négy útvonal érinti:
- Az EV6-os (Atlanti-óceán–Fekete-tenger) a Duna mentén fut Rajkától Mohácsig.
- Az EV11-es (Kelet-európai útvonal) Kassa felől érkezve, a Zempléni-hegység északi csücskét átszelve a Bodrog, majd a Tisza mentén Szeged felé vezet.
- Az EV13-as (Vasfüggöny útvonal) a nyugati és a déli határ mentén halad végig.
- Az EV14-es (Közép-Európa vizei) Szentgotthárdnál lép be, és nyugat–keleti irányban fogja átszelni hazánkat.
Ahogy a kontinensen máshol, úgy Magyarországon sem egységes az útvonalak színvonala, akár a táblázást, akár az útviszonyokat nézzük. Találkozhatunk hibátlan kerékpárúttal éppúgy, mint kis forgalmú utakkal vagy éppen aszfaltozatlan gátkoronával. Itt érdemes megjegyezni, hogy a „kerékpártúra-útvonal” nem feltétlenül jelent végig kiépített kerékpáros-infrastruktúrát – sem hazánk, sem más országok, sem az EuroVelo, sem pedig más nyomvonalak esetében. Ez egyébként nem is probléma, mert teljesen felesleges kis forgalmú közutak mellé külön bringautat építeni, ha békésen megfér egymás mellett a kerékpáros és a többi közlekedő.
Az EuroVelo úthálózatot bemutató teljes cikkünket a februári Turista Magazinban olvashatjátok el. Ha kedvet kaptál a magazinunkhoz, ide kattintva tudod digitális formában megvásárolni, illetve ide kattintva fizethetsz rá elő, ami az egyik legkényelmesebb megoldás.
