Túraajánlat

Felfedezések Sárvár utcáin

Első ránézésre egy sík vidéki kisváros nem sok különlegességgel kecsegtet, de a kéktúra jelzését és szellemiségét követve kicsit lelassítunk, és olyan változatos részletek, értékek és történetek kerülnek elő, amik közül másfél nap után is nehéz a továbbindulás.

Szerző:
Gulyás Attila
Fotó:
Gulyás Attila
2019. június 24.

Első ránézésre egy sík vidéki kisváros nem sok különlegességgel kecsegtet, de a kéktúra jelzését és szellemiségét követve kicsit lelassítunk, és olyan változatos részletek, értékek és történetek kerülnek elő, amik közül másfél nap után is nehéz a továbbindulás.

A Rába alig észrevehető „völgyében”, a kéktúra hosszú egyenesekkel és szinte végtelen panorámákkal teli szakaszán találjuk Sárvár tizenötezer fős városát. A külterületi ipartelepek és áruházak mögött néhány száz méter után szédítő látványosságok ugyan nem, de egy olyan egységes rend és hangulat fogad, ami önmagában is igazán érdekes: a török idők legvészjóslóbb éveiben kiépült városban ma együtt él a jelen, a közelmúlt és a történelem építészete, a természet szigetei pedig valóban karnyújtásnyi távolságra várnak.

 

maj-18-19_031-p2.jpg

A főtér a városházával  
 

A város első fénykora a római időkhöz köthető: a város mai helyétől néhány kilométerre Győr felé, ahol a messzi északra vezető Borostyánút átkelt a Rábán, Bassiana néven megírt települést elsöpörte a történelem, a középkor idején azonban már a mai helyén találjuk a több ütemben épült várat, és a körülötte álló, egyre növekvő települést.

 

maj-19c_027-3.jpg

A városközpont a Nádasdy-vár tornyából
 

A város története szorosan összeforrt a központjában álló, patináns váréval, amelynek középkori és azt követő urai példás gazdaként gondozták az erősséget és tágabb környezetét; iskolát, nyomdát alapítottak. A 19. század végén hazánk egyik első vízierőműve, a ma is működő ikervári erőmű már villamos energiával is ellátta a vidéket, lehetővé téve a további fellendülést.
 

maj-18-19_093-2(1).jpg

A városközpont egyik legöregebb épülete a több mint 450 éves iskola, többek közt Gárdonyi Géza egykori tanítói munkahelye, kissé háttérbe szorulva áll a Szent László-templom árnyékában

  

maj-18-19_030-2(1).jpg

Az egyedi megjelenésű Szent László-templom előtt, alig száz métere a városházától, a nyári hétvégéken egymást érik az esküvők - köztük szerencsére nem nehéz benézni

 

maj-18-19_092-2.jpg

A Batthyány utca százhúsz éves arca 
 

A városközpontot átszelő Batthyány utca nagy része ma is őrzi a száz évvel ezelőtti összképét: a kétszintes házak földszintjén üzletek, felette lakásk sorakoznak. Egykor ezen a néhány száz méteres útszakaszon készültek a kenyérek, a ruhák, de még a bútorok is; Bár ezek nagy része mára a szakáruházakba került, itt még ma is beszerezhető a mindennapi élet legtöbb kelléke.

  

maj-19c_039-2.jpg

A főtér melletti posta épülete eredetileg földszintes sóraktárnak épült, amelyet 1913-ban bővítettek és építettek át látványos megoldásokkal az új feladatához, amelyet azóta is ellát

 

Az ország nyersanyag készleteit feltáró, nagyszabású kutatófúrások programja szintén a hatvanas években érkezett Sárvár határába. Bár a legtöbb helyen a kőolajat és a földgázt várták legfőbb kincsként, ebből meglehetősen keveset találtak. Előbukkant viszont egy hasonlóan fontos erőforrás: a termálvíz.

 

Fotó: Sárvári Gyógy- és Wellnessfürdő
Fotó: Sárvári Gyógy- és Wellnessfürdő

Sárvár legnagyobb idegenforgalmi vonzereje a hatalmas Gyógy- és Wellnessfürdő - Fotó: Sárvári Gyógy- és Wellnessfürdő

 

A meglepetésként ajándékba kapott kutak kétféle vizet adnak: 1200 méteres mélységből 43 fokos, 2000 méterről 83 fokos, magas sótartalmú gyógyvíz tör fel. A több ütemben köréjük épült fürdő- és szabadidős komplexum mára nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Sárvár az eltöltött vendégéjszakák számát tekintve a hetedik helyen áll hazánkban. Szállást találni így az év bármely napján egyszerű, és szinte valamennyi kategóriából választhatunk, a város minden sarkában.

 

maj-18-19_036-2.jpg

Az okmányiroda és az önkormányzat homlokzatai
 

A hatvanas években megtelepülő ipar Sárváron is felszívta a környező falvak lakóinak egy részét, amit 1968-ban a várossá avatás követett. A település bővülése nemcsak a város szélét tolta ki a környező szántóföldek felé, de a történelmi városmag látképét is átalakította. A kor építészei nem kis feladat előtt álltak, amikor a korlátozott anyagi lehetőségek és szigorú városképi kötöttségek mellett kellett ízléses, az idő próbáját kiálló építményeket alkotniuk.

 

maj-18-19_071-2.jpg

A Batthyány utca ötven éves képe
 

Mai szemmel talán nem elhamarkodott megállapítani, hogy a szigorú kötöttségek ellenére sikerrel jártak. Bár itt is épült, elsősorban anyagi és pesztízs okokból, sok emeletes paneltoronyház, a legbelső utcák homlokzatai és tömegformálási megoldásai, amennyire lehet, egy egységet alkotnak az évszázados szomszédos épületekkel. Az ittenihez hasonló, két alapvetően más kor épületeiből álló, ízléses városközpont csaknem egyedülálló hazánkban.

 

maj-18-19_069-2.jpg

A város legújabban birtokba vett területe a közvetlenül a városháza és a vár szomszédságában lévő Posta tér, amelyet két kisebb térből és a köztük kévő, rossz állapotú háztömb lebontásával hoztak létre 2014-ben


A szomszédban a természet

 
A Sárvár szívében álló vár parkjában szerencsésen fennmaradt egy a város méretéhez képest impozáns zöld sziget, azonban az igazán különleges természeti kincsek a főutca túloldalán várnak. Egy elegáns, öreg kapu túloldalán a vár évszázados kertje, a mai arborétum húzódik. Az egész évben, belépőjeggyel látogatható területet ma évszázados famatuzsálemek uralják, amelyek sötét árnyékában szinte elvész a hétvégén sem túl sok látogató.
 

maj-19c_047-2.jpg

Arborétum mélyén

 

A terület egykor a vár híres urának, Nádasdy Ferenc hatalmas botanikai gyűjteményének adott otthont. A reneszánsz kertben egzotikus virágok, gyümölcsök és dísznövények - akkoriban szinte csoda számba menő - hatalmas kertje húzódott, amelyet a későbbi évek sajnos szinte teljesen eltöröltek. A terület felújítását az 1800-as évek legelején Habsburg Ferdinánd főherceg kezdeményezte, aki a kor divatjának megfelelően, a természet vadságát utánzó, szabálytalan angolkertként álomodta újra a parkot.

maj-19c_042-3(1).jpg

Az arborétum közepén az Erdészeti Tudományos Kutatóintézet működik

 

Az azóta eltelt bő kétszáz év kevés változást hozott a pakban, „csak” a frissen ültetett facsemeték nőttek nagyra - a tövükben sétálva, ránézésre egészen az égig. A nyáron is hűvös, illatos levegő, a csend és a buja növényzetet átszelő, zegzugos ösvények hosszú és pihentető sétára invitálnak.

 

maj-18-19_095-2(2).jpg

Tizenháromváros tava


A város szélén, egész pontosan a Tizenháromváros nevű városrész sarkában, a külterület előtti utolsó állomás a város harmadik nagy parkja. Az előzőekkel ellentétben ez az alig négy évtizedes múltra visszatekintő terület egész évben szabadon bejárható, a nyári szezonban pedig csónakázni is lehet, igaz nem épp olcsón.

Innen a kéktúra már csak a határ menti földek, Hegyközség és Sitke felé vezet. Aki viszont figyelemmel járt a városban, annak nem kell radikális környezetváltozásra számítania: az autók zaja szerencsésen elmarad, de a frissen felfedezett díszes részletek, gondozott összkép és nyugalom az egész úton változatlanul végigkísérik, városon belül és kívül egyaránt.


 

Kapcsolódó cikkeink:
Téglába zárt fénykor - a sárvári vár

Potyautassal a Kéken: Sárvár-Káld

Cikkajánló