Programok

Filmajánló: Én vagyok Greta

Greta Thunberg két éve még csak egy átlagos svéd diáklány volt, mára viszont fenekestül felfordult az élete. Világszerte hősként tisztelik, aki el tudta érni azt, hogy a Föld jövője érdekében milliók emeljék fel a szavukat. Megnéztük a filmet, amely a kezdetektől végigköveti Greta útját.

Szöveg:
2020. november 13.

Greta Thunberg két éve még csak egy átlagos svéd diáklány volt, mára viszont fenekestül felfordult az élete. Világszerte hősként tisztelik, aki el tudta érni azt, hogy a Föld jövője érdekében milliók emeljék fel a szavukat. Megnéztük a filmet, amely a kezdetektől végigköveti Greta útját.

2018-ban, amikor Greta Thunberg először ült ki egy pénteki napon a svéd parlament elé, közvetlen környezetén kívül még nem ismerte senki. Akkor már az is eredmény volt, ha egy nap alatt hárman megkérdezték tőle, mit csinál itt iskolaidőben. A politikusok azonban, akiket cselekvésre akart késztetni akciójával, nem foglalkoztak vele. Akkor még nem.

Érzékeny diáklányból modernkori hős

Greta pár évvel korábban látott egy filmet az iskolában, amely a klímaváltozás hatásairól szólt. A film mélyen megérintette és felzaklatta, olyannyira, hogy éveken át komoly depresszióval és étkezési problémákkal küzdött. Végül sikerült helyrejönnie, és akkor eldöntötte, más utat választ, és mindent meg fog tenni azért, hogy a saját eszközeivel felhívja az emberek figyelmét a klímaváltozás problémájára és arra, hogy jelenlegi életmódunkkal a sötét jövő felé sodródunk. Megszállottan elkezdett a témával foglalkozni, és nem lehetett eltántorítani céljától.

Ha esett, ha fújt, ő minden pénteken ott ült a parlament előtt, kezében az „Iskolai sztrájk az éghajlatért” feliratú táblájával.

Először csak néhány diák ült mellé, majd péntekről-péntekre egyre többen lettek, és végül Greta harca egy világméretű mozgalommá vált. A film a sztrájk első napjaitól követi Gretát, aki Nathan Grossman svéd filmes kamerája előtt lett egyszerű diákból világhírű hős.

Greta, egy közös szelfi?

A filmben felemelő képsorokat látunk Brüsszeltől Delhin át New Yorkig, és elképzelhetetlennek tűnik, hogy mindezeknek ne legyen hatása épp azokra, akiknek ez leginkább szól, az elnöki palotákban, a díszes parlamentekben, az arannyal futatott tárgyalóasztaloknál. Persze van, ők is látják, észlelik a mozgolódást, csak valahogy a reakciók nem olyanok, mint amilyenekre számítanánk.

Látjuk, ahogy fontos helyekre hívják meg, fontos emberekkel beszélget, parlamenti üléstermekben és klímavédelmi konferenciákon mond beszédet. Ennek ellenére újra és újra csalódnia kell, és vele együtt mi nézők is csalódunk. Mert Greta határozott, hozzáértő szavaira zavart mosolygás, egykedvű helyeslés, netán egy közös szelfi a válasz, jó esetben biztatás és hátba veregetés. „Így tovább, veled vagyunk, ne hagyd abba!”

A fontos emberek egy része támogatásáról biztosítja őt, de meghívása sokszor csak arról szól, hogy általa a vezetők saját, kifelé sugárzott képüket erősítsék. „Látjátok, nekünk fontosak a zöld ügyek, a klímaváltozás, hisz Greta Thunberget is meghívtuk.” A támogató bólogatások és a kamerák felé küldött mosolyok mellől azonban a valódi szándék, az igazán előremutató lépések továbbra is hiányoznak.

Greta megosztó személyiség, a világ vezetői sem ugyanúgy tekintenek rá. Van, aki személyesen fogadja őt, más nyíltan támadja, hisztis kamaszként és sötét erők dróton rángatott marionett bábujaként tekint rá.

Nagy teher, nehéz küzdelem

Greta beszédeiben, interjúiban tűpontosan, lényegretörően fogalmaz, nemcsak a klímaváltozással, de saját magával kapcsolatban is. Mikor egy interjúban azt kérdezi tőle egy újságíró, hogy ugye ő Asperger-szindrómában szenved, Greta kijavítja, és azt mondja, „Nem szenvedek, együtt élek vele.”

Gretát saját, otthoni és iskolai környezetében is láthatjuk, a film nemcsak az ikonikussá vált arcot, hanem az érzékeny, zárkózott, magányos személyiséget is megmutatja.

Greta mesél arról is, hogy az iskolában korábban kiközösítették, soha nem hívták meg bulikba, így iskolán kívüli élete a családjáról, a kutyáiról és a lovaglásról szólt.

Greta a klímasemlegesség jegyében nem ül repülőre, Európán belül pedig vonatozik. Édesapja mindenhová vele tart, ott van vele akkor is, amikor Greta az ENSZ New-York-i klímakonferenciájára nem repülővel utazik el, hanem egy versenyhajóval szeli át az óceánt. A viharos vizeken való hosszú hánykolódás megviseli, és itt látjuk leginkább azt is, hogy a kamaszlány számára milyen hihetetlenül nagy terhet jelent ez a misszió.

Greta Asperger-szindrómáját afféle szupererőként fogja fel, ami segít neki ebben a küzdelemben. Ahogy mondja, a hozzá hasonló emberek a világot feketének vagy fehérnek látják, ezért van az, hogy a klímaváltozás problémáját ő nem tudja félvállról venni. Nem tud ezen túllépni, nem tud úgy tenni, mintha mi sem történne körülöttünk, és nem érti, hogy mások ezzel hogy tudnak nyugodtan együttélni úgy, hogy közben semmit nem változtatnak fenntarthatatlan életmódjukon. „Szerintem sok szempontból mi, autisztikusak vagyunk a normálisak, és mindenki más elég fura" – mondta korábban egy interjúban. És a filmet nézve mélyen egyetértünk vele.

Én vagyok Greta/ I am Greta (2020)

A film a Verzió Nemzetközi Dokumentumfesztivál keretében látható. A rendezvény idén online térbe került át, és ebben a formában a filmeket nemcsak egy-két alkalommal vetítik, de aki jegyet vált, az november 22-ig bármikor megnézheti az általa választott filmeket. Tematikus bérlet vásárlására is van lehetőség. Az „Antropocén” szekció négy filmjét a WWF Magyarország ajánlja. Ezek egyike az Én vagyok Greta (I am Greta) című alkotás is.

További részletek: https://festival.verzio.org/


Cikkajánló