Programok

Gomba? Az egy falu is, és gyönyörű!

„Milyen név egy falunak az, hogy Gomba? Őzláb vagy csiperke?” - nevetett a budapesti Nyugati pályaudvarról Cegléd-Szolnok felé tartó személyvonaton a velem szemben ülő utas, akivel a szerelvény késése miatti morgolódásunkat társalgással váltottuk fel, miközben az is kiderült, hogy vele ellentétben én nem utazom messzire.

Szerző:
Koblencz Zsuzsanna
Fotó:
Majorné Bakos Edina
2017. szeptember 9.

„Milyen név egy falunak az, hogy Gomba? Őzláb vagy csiperke?” - nevetett a budapesti Nyugati pályaudvarról Cegléd-Szolnok felé tartó személyvonaton a velem szemben ülő utas, akivel a szerelvény késése miatti morgolódásunkat társalgással váltottuk fel, miközben az is kiderült, hogy vele ellentétben én nem utazom messzire.

Monoron leszállok majd, onnan pedig a vasútállomásnál a csatlakozásra váró busz tizenöt perc alatt átdöcög velem egy, a Mátrához hasonlatos, gyönyörű tájra. Gombának hívják a falut, ahol dombok közt kastélyok, kúriák őrzik az időt, a barátságos lakók pedig - akik pontosan tudják, milyen szerencsében van részük, amiért ezen az összkomfortos, egyre csak szépülő, rendkívüli hangulattal bíró településen élhetnek - az ismeretlennek is előre köszönnek, és ha úgy adódik, szívesen beszélgetnek.

 

gomba__reformatus_templom_majorne_bakos_edina-2.jpg


Ha szeretnénk mindenképpen felcímkézni a Gombára tervezett kellemes kirándulásunkat - hogy megkülönböztessük a többi kellemes kirándulásunktól -, nevezzük úgy: a hangulatok és gondolatok sétája. Ugyanis valóban nem igényel megerőltető gyaloglást, a hegymenetek is inkább szelíd domboldalak és árnyas lankák, csak sétálnunk kell. Eközben pedig annyi szépet látunk, hogy magunk is elcsodálkozunk, s jönnek elő a kérdések és válaszok is szép sorjában.

 

Nem is kell ehhez rendkívüli látvány. Akinek van szeme hozzá, egy idő után muszáj megkérdeznie: valóban létezik ennyiféle zöld szín, mint amennyi az erdőkkel, kertekkel borított domboldalakról árad? És ennyiféle ötletes építészeti megoldás, amely a hegyi utakról lefutó vizeket tereli a patakba, ami aztán, mindet összegyűjtve, a falu határában lévő tóba szállítja a forrásokból és felhőkből származó szállítmányát? Annak a romjaiban is - vagy tán épp amiatt - elragadó kastélynak az ablakából vajon a múlt században is látták már az öreg gesztenyesort? De ne szaladjunk, szaladva sétálni amúgy sem lehetséges, kezdjük csak elölről.

 

gb-2.jpg


A monori vasútállomásról minden óra negyvenötödik percében - a főtéri buszpályaudvarról az ötvenedikben - induló gombai busszal ne menjünk be azonnal a faluközpontba. Szálljunk le a malomi elágazásnál, ahol malmot ugyan már nem találunk, csak egy élelmiszerboltot és egy építőanyag-telepet, viszont itt kezdődik a szurdik. Vagyis az a két löszfal közé zárt lejtő, amelyen gyönyörűség lesétálni, különösen májusban. Bodza- és akácvirágok, galagonyák, hársak borulnak fölénk, véges-végig. Régebben, amikor az utat még nem szélesítették ki a jobb közlekedés érdekében, a lombok összekapaszkodtak a sétálók feje felett, de az sem ront az élményen, hogy újabban már nyitott tetejű, zöld alagútban ballagunk, fejünk felett bárányfelhőkkel.

 

szurdik_majorne_bakos_edina-2.jpg


Még le sem értünk a szurdik aljára, amikor bal felől elébünk tárul a 18. század végén épült, most épp romos és nem látogatható Patay-kastély. Ha leóvakodunk a kapujáig vezető, kissé meredek lejárón, több fokkal hűvösebb tájra érünk: egy vén gesztenyefasor lombjai alá. Amíg itt hűsölünk, elolvashatjuk, ki mindenki vendégeskedett e kastélyban, amikor az még fénykorát élte: sok nagy tekintélyű vendég közt Nyáry Pál, Pest vármegye alispánja és kedvese, Schodelné Klein Rozália, az első magyar operacsillag. 

 

A kastélyok és kúriák előtt - amint azt tapasztalni fogjuk - mindenhová tájékoztató táblákat helyeztek ki, amelyek válaszokat adnak a minket leginkább érdeklő kérdésekre, és korabeli képeken azt is megmutatják, milyenek voltak az épületek és bennük az élet akkoriban, amikor Gomba még a középnemesség kedvelt lakóhelyének számított.

 

jatszo_2014_majorne_bakos_edina-2.jpg

 
A Fáy-kúriában (ahol megfordult Bajza József, Czuczor Gergely, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Szemere Pál, Vörösmarty Mihály is) most a polgármesteri hivatal lakik. A Máriássy-kastély, ahol egy éjszakán át őrizték a koronát, Debrecen felé menekítvén, egy mezőgazdasági szövetkezet irodáinak ad helyet. A Puky-Perczel-kúria - amelynek kertjében egy kőasztalnál Katona József írta a Bánk bán fejezeteit - felújított családi ház lett. Belülről tehát egyiket sem lehet megnézni, ez azonban valahogy nem is hiányzik. Az utcák, a terek, a parkok hangulata enélkül is kézen fogva vezet minket vissza az időben. 

 

Cukrászda, söröző, fagyizó, csöpp péküzlet, pizzéria, a Kenyeres-kert (egy hatalmas, zöld pihenőhely, egyszersmind a közös rendezvények tere), mellette a játszótér, a közelben egy tanösvény startpontja - ez mind rendelkezésére áll a pihenőknek, akik aztán folytathatják útjukat vagy a tanösvényen, vagy a Kossuth téri két templomtól jobbra, a paradicsomi szépségű horgásztó felé. Ha vállalkozó kedvűek, elgyalogolhatnak a két kilométerre lévő Tetepusztára, ahol megint csak lenyűgöző, vadregényes tájjal - benne vadnarancsokkal - találkozhatnak, és egy apró, öreg temetővel, tanyai cselédemberek és utódaik temetkezési helyével.

 

to_osszel_majorne_bakos_edina-2.jpg


Kissé feljebb pedig ott van a völgybe zárt tanyabokor, Felsőfarkasd, amelynek nevezetessége csak az, hogy az egyutcás településrészt egy virágzó tehénfarmon keresztül lehet megközelíteni. Viszont a szomszédságában ott egy kellemes hely, a horgásztó, oldalában csárdával, amely ugyancsak előre bejelentkezett vendégeket fogad, de aki pusztán sétálgat mellette, az is láthatja a „brémai muzsikusokat”. És van ott a számos állat közt egy olyan kecske is, amelyik ha szemüveget viselne, gond nélkül felállhatna egy professzori katedrára, olyan tekintélyes küllemmel rendelkezik.

 

rendezvenyhaz_majorne_bakos_edina-1.jpg


Aki eközben helyben maradt Gomba központjának valamelyik bájos szögletén, betérhet a közösségi házba, ahol minden hétvégére jut valami kellemes program. Hol kézművesvásár, hol fotókiállítás, hol valamilyen koncert vagy előadás. Ha szerencséje van, talán találkozhat a hely elismert, idős helytörténészével is, akinél többet - és akinél lenyűgözőbben - senki nem tud beszélni a falu történelméről. Ő ugyanis a feleségével minden áldott nap többórás sétát tesz a környéken. Azt mondja, annyira gyönyörű, annyi újdonsággal szolgál, hogy soha nem lehet megunni. Mi ehhez azt tennénk hozzá: és olyan közel van Pesthez, hogy már csak emiatt is szégyen lenne nem megismerni ezt a kedves szomszédot.

A cikk a Turista Magazin 2015 cikkíró pályázat, belföldi kategória 1. helyezettje. Megjelent a Turista Magazin 2015. augusztusi számában.

 

 

Cikkajánló