Túraajánlat

Gönctől Vizsolyig a Hernád völgyében

Ahogy magunk mögött hagyjuk a Zempléni-hegység vadregényes bérceit, és leereszkedünk a Hernád völgyébe, álmos kis településeken haladunk át. Nyugalmasan csordogál errefelé az élet, századokkal ezelőtt azonban nagy jelentőségű események történtek itt.

Szöveg:
Fotó:
2021. augusztus 25.

Ahogy magunk mögött hagyjuk a Zempléni-hegység vadregényes bérceit, és leereszkedünk a Hernád völgyébe, álmos kis településeken haladunk át. Nyugalmasan csordogál errefelé az élet, századokkal ezelőtt azonban nagy jelentőségű események történtek itt.

Ahogy beérünk Göncre, egyből a város egyik legismertebb látnivalója, a 17-18. századi Huszita ház felé vesszük az irányt. Ilyen erődített lakóházak a környékbeli településeken is voltak, azt azonban, hogy miért nevezték ezeket így, nem lehet tudni. A szakértők szerint nem valószínű, hogy a házat husziták lakták volna, avagy az ellenük való védekezést szolgálta volna. Az erdőszerű felépítésre inkább azért lehetett szükség, mert Gönc az észak-déli kereskedelmi és hadiút közvetlen közelében feküdt, s így fokozottan ki volt téve a támadásoknak.

Lakóház, nem erődítmény

Az Anjouk korában megerősödő lengyel-magyar politikai kapcsolatok magukkal hozták a kereskedelem felvirágzását. A Hernád völgyében észak-déli irányban húzódó, Kassán át Krakkó felé vezető Via Regia útvonalon szállították az alföldi búzát és a hegyaljai borokat. Ahogy a kereskedelem egyre élénkebbé vált, az útvonal mentén fekvő városok vagyonosodni kezdtek. Ezek közé tartozott Gönc is, amely a 15. században (Kassa után) Abaúj vármegye legnagyobb mezővárosa lett.

A Huszita ház szűk ablaknyílási, a házból kivezető föld alatti járatrendszer is az esetleges támadásokra való felkészülést támasztja alá. Az is lehet azonban, hogy a ház jellegét pusztán domborzati viszonyok határozták meg, és a lejtős telek miatt került pince a ház megemelt lakószintje alá. Mennydörgős Andrásné, a ház gondnoka megmutatja nekünk a pincét is, ahol a közeli pálos kolostor gótikus ablaktöredékei mellett láthatjuk a híres gönci hordót is, amely magas csersavtartalmú zempléni tölgyből készült, és az idők során mértékegységgé is vált. Azt, hogy hány puttonyos az aszúbor, máig úgy számolják, hogy hány puttony aszútésztát adnak egy gönci hordónyi musthoz (alapborhoz).

A gönci prédikátor öröksége

Göncön volt prédikátor Károlyi Gáspár, aki először fordította le a teljes Bibliát magyarra. A reformáció korában már jelentős igény mutatkozott arra, hogy az emberek anyanyelvükön olvashassák a Szentírást. A 16. században már készültek is magyar nyelvű könyvek, ezek azonban a Biblia egy-egy részletének fordításai voltak. Károlyi volt az első, aki segítőivel az egészet lefordította. „[…] szabad mindenkinek az Isten házába ajándékot vinni; egyebek vigyenek aranyat, ezüstöt, drágaköveket, én azt viszem, amit vihetek, tudniillik magyar nyelven az egész Bibliát” – írta Károlyi a Biblia előszavában.

A munkához több évre volt szükségük, amely során a korábbi magyar nyelvű Biblia-töredékek fordításaira is támaszkodtak, de törekedtek arra, hogy amennyire lehet, az eredetiből fordítsanak. A megfeszített munka alatt Károlyi egészségi állapota megromlott, olyannyira, hogy az sem volt biztos, hogy be tudja fejezni azt. Végül megérhette Bibliájának kiadását, de rá egy évre, 1590-ben meghalt. Fordítása több mint száz kiadást ért meg. A prédikátor és történelmi jelentőségű munkájának emlékét Göncön a Károlyi Gáspár Múzeum őrzi.

A Gönchöz közeli Vizsoly központjában három templom is áll, egy római katolikus, egy görögkatolikus, valamint a leghíresebb, a református templom, amelyben a nagyközönség a vizsolyi Biblia első kiadásának egy példányát is láthatja. De a templom nemcsak ezért érdekes, hanem azért is, mert falain az ország talán legszebb Árpád-kori freskótöredékeit lehet látni.

Az istenháza három szakaszban épült, a szentély 12-13. századi, a 14. században ezt bővítették a hajóval és a toronnyal. A lőrésszerű ablakok jelzik, hogy az épület szükség esetén védelmi célokat is szolgált. Az eredetileg katolikus templom a 16. században a reformátusok kezébe került, és ekkor fehérre meszelték a falakat. Az 1940-es renoválás során a fehér mészrétegek alatt freskónyomokra bukkantak, amelyek feltárása (több szakaszban) egészen 1986-ig tartott.

A 700-800 éves freskóknak ma már csak töredékeik láthatóak, de így is gyönyörűek.

A döntően földszínű ábrázolások a bizánci stílus jegyeit hordozzák. A freskótöredékek között felfedezhetjük például Krisztus születésének jeleneteit, a három királyt Heródes előtt, Ábrahámot, Péter és András apostolt vagy Sárkányölő Szent Györgyöt is.

Azonnal elfogytak a magyar nyelvű Bibliák

Vizsoly birtokosa a 16. században a Mágocsy család volt, később házasság révén Rákóczi Zsigmond lett a birtok ura. Ő protestánsként nemcsak anyagilag, de politikai hatalmával is támogatta a Biblia magyar nyelvű kiadását. Hatalmára és támogatására szükség is volt, mivel a nyomtatás megkezdésekor a nyomdászokat azonnal fel is jelentették, és elrendelték felszerelésük elkobzását. Miközben Göncön készült a fordítás, a gönci iskola diákjai, köztük Szenczi Molnár Albert, az elkészült lapokat folyamatosan vitték a nyomdába, a 21 km-re fekvő Vizsolyba, hóban-fagyban, esőben, kánikulában, hogy a munka minél gyorsabban elkészülhessen.

Vizsolyban 1589-ben Mantskovits Bálint vezetésével indult meg a nyomtatás. A nyomda egyes források szerint a templommal szemben ma is látható egykori Mágocsy-kúria épületében működött. A nyomtatáshoz szükséges papírt Lengyelországból szerezték be. Krakkó felé a szekerek bort szállítottak, visszafelé merített papírt hoztak.

A vizsolyi Biblia nyomtatása a kor legnagyobb nyomdaipari teljesítménye volt, 450 nap alatt 800 példányt készítettek belőle, és már előjegyzésben el is fogyott mind.

A második kiadás azonban csak 18 év múlva született meg, Szenczi Molnár Albert kezdeményezésére, de ezt már Németországban nyomtatták. A vizsolyi templomban mind az első, mind a második kiadásból látható egy-egy példány. Világszerte 54 vizsolyi Bibliáról tudnak még, amelyekből 25 példány van Magyarországon.

A templom melletti Mantskovits Bálint Nyomtatástörténeti Múzeumban láthatjuk a vizsolyi nyomdagép kicsinyített mását, és sok érdekességet megtudhatunk arról, hogyan zajlott a magyar nyelvű Biblia nyomtatása. Akkoriban még német betűkészletet használtak, mert nem volt magyar, a tinta pedig Guttenberg receptje alapján készült növényi olajból és koromból, ami meglehetősen hosszan száradt. A nyomdászok naponta 20 ezer betűt mozgattak meg, napi 11-12 órás munkával. De nem csupán a nehéz munka miatt nem értek meg magas kort – ekkoriban az ólommérgezés veszélyéről semmit sem tudtak még.

Hejce, a lehetőségek faluja

Gönc és Vizsoly között félúton, a Zempléni-hegység lábánál van egy kedves falu, Hejce, amelyért érdemes egy kis kitérőt tenni.

A néhány utcás település felújított, kontyolt tetejű, oldaltornácos házaival, a főutca mellett csordogáló Szerencs-patakkal és a rajta átívelő 200 éves barokk kőhidakkal megkapó látványt nyújt.

Épp délidőben érkeztünk, a forróságban igazi sziesztahangulat volt, a falu központjában néhány férfi üldögélt, ki egy kávé, ki egy sör mellett.

Szemben, az út túloldalán, egy öreg diófa árnyékában három, kőfallal övezett pinceajtóra figyeltünk fel. Hejcét valóssággal behálózzák az elágazó pincerendszerek, amelyeknek együttes hossza három kilométer lehet. A hejcei pincék a török megszállás alatt az egri vár élelmiszerraktáraként is szolgáltak, ugyanis ez a terület az egri püspökség tulajdonában volt. A faluban álló kastélyt is a püspökség építtette az 1700-as évek végén, egészen pontosan Eszterházy Károly egri püspök, Fellner Jakab tervei alapján. A hajdani püspöki nyaralóban az 1950-es években papnevelő intézet, majd egészen 2016-ig szeretetotthon működött. Akkor azonban, rossz állapota miatt, a kastélyt bezárták, és azóta sem látogatható.

Hejcén a szokásos falusi italbolt mellett egy étterem is működik, amely a hagyományos, kockás terítős enteriőr helyett más utat választott. Egyedi dizájn, minőségi borok és különleges ételek: itt ebben látják a lehetőséget. Az étterem kedvéért ma már sokan leruccannak ide egy kis gasztronómiai kalandozásra, és a cél épp ez, hogy Hejce felkerüljön az egyre színesebb hazai gasztrotérképre, és idecsalogassák az ínyenc utazókat. A vendégek marasztalásához persze az sem árt, ha szálláshelyek és izgalmas programlehetőségek is vannak a környéken. Az biztos, hogy túralehetőségekben nincs hiány, Hejcéről például remek túrát lehet tenni a közeli Sólyom-kőre, majd onnan tovább például egészen Telkibányáig, miközben útba ejtjük az Amadé-vár romjait és a gönci pálos kolostorromot is. Nekünk most erre sajnos nem volt időnk, de az biztos, hogy legközelebb itt fogjuk folytatni.

A cikk megjelent a Turista Magazin 2018. szeptemberi számában.

A KORÁBBI MAGAZINOKAT ITT LEHET MEGRENDELNI.

Cikkajánló